Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-125
125. országos ülés 1911 márczius 22-én, szerdán. 173 czittel is végződött az 1910. esztendő, a mely deficzit a végleges zárszámadásokban valamivel még redukálódni fog az imént emiitett körülmények következtében, t. i. az átfutó kezelés eliminálása következtében. Látható ebből, bogy a mi államháztartásunk helyzete ezidőszerint olyan, mint a lábbadozó beteg ember helyzete, a ki ugyan túl van már a krízisen, azonban még gyenge, ápolásra van szüksége. (Halljuk l Halljuk,! jobbfelöl. Zaj balfelol.) Fokozott óvatosságra van szükség és arra, hogy erőt gyűjtsünk, hogy azután az ország nagyobb akczióba bocsátkozhassák. Ezek után, azt hiszem, befejezhetem felszólalásomat és miután a költségvetési előirányzat realitása ellen semmiféle oldalról kifogást nem hallottam, azt hiszem, hogy kérhetem a t. házat, méltóztassék a költségvetési előirányzatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbóldalon.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. ház! Bár a házszabályok szerint még kilencz perez van azon időig, a midőn beszédem elhalasztását kérni jogom van, illetőleg az ülés meghosszabbítását is kérhetem, a t. pénzügyminister nr beszédére való tekintettel, valamint arra való tekintettel, hogy hosszasabban kívánnék szólni, kérem az igen tisztelt elnök urat, — mivel ehhez jogom nincsen, — a házszabályok szerint méltóztassék azon kérelmemet a házhoz feltenni, hogy a beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A képviselő urnak e kérése a házszabályok szerint tulajdonképen csak egy negyed kettőkor volna a házhoz intézhető, azonban a t. ház kivételesen ettől eltekinteni kivan és talán méltóztatnak beleegyezni, hogy a képviselő ur beszédét a következő ülésben tarthassa meg. (Élénk helyeslés.) Már most áttérünk az interpellácziókra. Mielőtt azonban az interpelláló képviselő urat szólásra felhívnám, javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Indítványozom, hogy a ház a legközelebbi ülését holnap reggel 10 órakor tartsa és annak napirendjére az 1911. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalását tűzze ki. (Helyeslés.) A t. ház ezzel egyetért, ezt tehát határozatkép kimondom. Következik az interpelláczió. Szojka Kálmán jegyző: Bikádi Antal! Bikádi Antal: T. képviselőház! A földmivelésügyi minister ur még a múlt év nyarán, mikor a ministerséget elfogadta, kijelentette . . . (Nagy zaj-) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Bikádi Antal: . . . hogy gondoskodásának egyik legfőbb tárgya lesz, hogy a tenyészállatok nemesittessenek. Mindnyájan örömmel fogadtuk e kijelentést, mert hiszen gazdasági szempontból mindenesetre szükség van ilyen akczióra. Azonban ő is kénytelen érezni a pénzügyminister urnak a száraz kezét, a ki az ő tárczájának is csak szűken méri a költséget és ugy van vele a t. pénzügyminister ur, mint az az uzsorás, a ki a kamatokat az adóstól beszedi és a saját egészségének testi és lelki fejlesztésének gondozására igen keveset szán, azonban az ő barátnőjének adott pezsgősvacsorákat és egyéb kényelmi czikkek beszerzését nem kíméli. (Mozgás a jobboldalon.) így vagyunk a t. pénzügyminister úrral, a ki a gazdasági felsőbb szükségletek kielégítésénél a legszűkebb marku, a mikor azonban arról van szó, hogy szerelmének, a nagyhatalmi állás igényeinek kielégítésére kell valami, akkor két kézzel szórja azt a, pénzügyminister ur. (Mozgás a jobboldalon.) Épen azért igazán kevés jut a gazdasági belső élet fejlesztésére, és azért főgondosságunknak arra kell irányozódnia, hogy azok az összegek, a melyek bizonyos czélra vannak szánva, azok arra a czélra fordíttassanak tisztán és helyesen. A földmivelésügyi minister ur az előbb emiitett czél elérése szempontjából az őszszel összeiratta a vármegyei gazdasági egyesületek utján azokat a kisgazdákat, a kiknek államsegélyes tenyészsertéseket akart adni, illetőleg a kik arra igényt tartanak. így történt Békés vármegyében is. A gazdasági egyesület az őszszel az egyes községeket megkereste és felszólította őket, hogy jelentkezzenek, (Zaj. Elnök csenget.) van-e szükségük ily tenyészsertésekre, vagy nincs? A község azután csakugyan összeiratta a kisgazdákat, és pedig bekivánt mindegyiktől a gazdasági egyesület utasítása folytán, tíz koronát foglalóul. Azok be is küldték, igy Orosházáról 51 kisgazda, Tótkomlósról 16 kisgazda beküldte őszszel a foglalót a gazdasági egyesületnek. Most néhány hét előtt kiosztásra kerültek a tenyészkoczák. A gazdasági egyesület titkára, bizonyos Mázor Pál, volt kiküldve a kiosztáshoz. 0 azután a megjelent kisgazdák előtt is kijelentette, hogy csak az kap a koczákból, a ki a vármegyei gazdasági egyesület tagja. Ilyen azonban csak kettő volt a jelentkezők közt. Ezek kaptak, a többieknek pedig kijelentették, hogy csak akkor kapnak, ha beiratkoznak a gazdasági egyesületbe és fizetik a tagsági dijat. (Mozgás.) Természetes, a kik a foglalót beadták, megrökönyödtek e kijelentésre. Arra nem voltak elkészülve, hogy nekik gazdasági egyesületi tagoknak kell lenniök, és évi járulékot kell fizetniük. Nem igy gondolták az ällamsegélyes kiosztást, csak azt hitték, hogy a mit igért a minister, hogy egy harmadrészben államsegélylyel fedezi a költséget, hogy ugy megkapják a tenyészállatokat, de nem lesznek kötelesek évekre lekötelezni magukat, hogy bizonyos egyesületi
