Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-125

135. országos ülés 1911 márczias 22-én, szerdán. 171 tott, nem oly mérvű, hogy az ország teherviselő képességét túlhaladja és semmi esetre sem olyan mérvű, hogy az ország növekedő hevételeiből a többi f állami szükségletek kielégítésé b koczkáztatná. És ha befejeztetik ez a programm 1915-ben, akkor ugy politikailag, mint financzialiter nyugvó pontra fogunk elérni, a melyen túl, legalább hosszabb ideig, az állami szükségletek ilyen nagy mérvű emelkedése nem fog ezen a czimen bekövetkezni, mert a kormány semmiféle obligőt e tekintetben nem vállalt és e programm megvalósítása után az 1915. évtől kezdve a törvényhozásnak a keze teljesen szabad lesz. Ezeknek előterjesztése után, t. képviselőház, legyen szabad egypár észrevételt tennem azokra a budget-technikai és budgetjogi kifogásokra, a melyeket különösen Földes Béla t. képviselő- ur itt felhozott. (Halljuk!) T. képviselőtársam kifogásolta azt a tényt, hogy a múlt évre, vagyis az 1910-ik évre nem jött létre állami költségvetés. A t. képviselőház előtt ismeretesek azok a körülmények, a melyek ezt az állapotot előidézték. A mikor a kormány átvette az ügyek vezetését, nemcsak hogy költségvetés nem volt, de még fehatalmazási törvény sem volt és csak az év közepe táján jutottunk abba a helyzetbe, hogy a költségvetési felhatalmazási törvény létrejöhessen. Olyan késő volt tehát az idő, hogy ha az év második felében kezdettük volna meg a költségvetési vitát, az év vége felé mindenesetre abba a helyzetbe jutottunk volna, hogy van költségvetésünk, de nem a jövő évre, hanem a megelőző évre, tehát teljesen eredménytelen munkát végeztünk volna és elpocsékoltuk, elvontunk volna az időt más fontosabb teendők elől. Hogy azonban ezen költségvetésen kivüli állapot nem vált az ország hátrányára pénzügyileg, azt lesz szerencsém beszédem további folyamán kimutatni. Kifogásolja t. képviselőtársam azt is, hogy a budgetek, a költségvetési törvények sohasem jönnek létre kellő időben. E tekintetben, t. képviselőház, a kormány nagyon érzi ennek a körülménynek a hátrányait és érezheti kétségkívül a közgazdasági élet is, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) a mennyiben sok nagyon fontos, üdvös és nagyon hasznos kezdeményezés ennek következtében hosszú időre eltolatik minden ok nélkül. A kormány foglalkozik is ezzel a kérdéssel, sőt az utóbbi pénzügyi bizottsági tárgyalásokban még az ellenzéki t. képviselő urak is belementek annak az eszmének a tárgyalásába, hogy ezt a kérdést tegyük megfontolás tárgyává és igyekezzünk egy modalitást találni, a mely, a nélkül hogy a képviselőháznak teljes munkaszabadságát korlátozná, mégis segítségünkre lesz a tekintetben, hogy a költségvetési törvény kellő időben létrejöjjön. A kormány mindenesetre kötelességének fogja tartani ezzel a kérdéssel foglalkozni, Kifogásolta továbbá Eöldes Béla t. képviselőtársam azt is, hogy a szeszadó-bevétel ebbe a költségvetési előirányzatba nincsen a maga valódi összegével beillesztve. Volt szeren,csém akkor, a midőn a költségvetési előirányzatot tárgyaltuk, rámutatni arra, hogy miután a közösügyi szükséglet még abban az időben abszolúte nem volt megállapítva és előrelátható, hogy az 1910-ik évivel szemben emelkedni fog, kötelességemnek tartottam egy bizonyos fedezetet erre az esetre fentartani, és azt hiszem, hogy akkor érdemelnék megrovást, ha ezt nem tettem volna, ha eltitkoltam volna ezt a körülményt. De, a midőn egészen nyíltan bejelentettem a háznak, hogy lehetne ugyan a szeszadót magasabbra preliminálni, de én nem tartom helyesnek ezt a preliminálást, a mikor nem tudjuk, hogy milyen lesz a szükséglet, ezért megrovást, azt hiszem nem érdemlek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) . Kifogásolta továbbá a t. képviselő ur, hogy költségvetésünkben a bruttó-rendszer nincs teljesen keresztülvive, mert hiszen a közös költségvetések nettó-alapon állíttatnak be. Igaza van a t. képviselő urnak, hogy a költségvetési törvényben a közös költségek nettó-alapon állíttatnak be, és ez így van 1868 óta, igy fejlődött ki ez a gyakorlat. De én azt hiszem, hogy helyes is, hogy igy történik. Egyébiránt megjegyzem, hogy a költségvetési előirányzatban, valamint a delegácziók elé terjesztett előterjesztésben teljes részletességgel ki vannak mutatva azok a tételek, a melyek a közös költségvetés alapjául szolgálnak. Itt már nem nettó-, hanem bruttó-alapon vannak a tételek összeállítva, ugy hogy mindenkinek, a ki ezekkel a kérdésekkel foglalkozni akar, módjában van teljes részletességgel felismerni a preliminálás módját. De ismétlem, t. h körülmény, hogy a közös költségek a mi költségvetési törvényünkbe nettó-alapon illesztettnek he, nagy előny Magyarországra nézve, mert ha ellenkezőleg történnék, ez igen jelentékeny pénzügyi hátrányokat vonna maga után. Egyik t. képviselőtársunk azt a kijelentést tette, hogy sajnálattal nélkülözi ebben a költségvetésben a telepítési tételt. A telepítési tétel a korábbi évek költségvetéseiben a földmivelésügyi tárczában szerepelt, azzal a megjegyzéssel, hogy abban az esetben, ha a telepítésről szóló törvény létrejön, évenkint 10 millió K összeg fog erra a czélra állami dotáczióképen rendelkezésre bocsáttatni. Minthogy azonban a telepítési törvény nem jött létre, (Mozgás s felkiáltások a széls'óbaloldalon: Sajnos!) ennek következtében teljesen feleslegesnek látszott a tételt bennhagyni a költségvetésben, mert hiszen annak semmiféle praktikus értelme nem lett volna. Azonban bátor vagyok jelenteni a t. képviselőháznak, hogy a kormány abszolúte nem adta fel, s nem ejtette el ezt az eszmét és ezt a törekvést, és remélem, hogy legközelebb abban a 22*