Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-124

152 12í. országos ülés i91í márczius 21-én, kedden. pontnak a hiányát; nem nagy dolog, gondolom 10.000 korona volt eddig kiutalva az alkoholizmus elleni védekezésre. Nagyon kevés akkor, a mikor száz milliók azok, a miket az állam annak a méregnek a terjedése által nyer. De legalább el kellene ismerni, hogy a mostani viszonyok között ezen rögtön segíteni nem lehet; a népoktatásnak elő kell készíteni a talajt, hogy a jövőben ellent tudjon állani az intelligens és kioktatott nép ennek a pusztításnak. Egy másik pont szintén, a hol bizonyos sajnos takarékoskodás van, a gyermekvédelem. Azelőtt 15 évig voltak a menedékházakban elhelyezett gyermekek biztosítva, most már 12 éves korukban elbocsáttatnak; abban az időben, a midőn annak a gyermeknek leginkább van szüksége erkölcsi támasztékra, nem lehet őt kidobni a nagyvilág gazdasági harezainak bizonytalanságába. Más helyen takarékoskodás van a kisebb alkalmazottak fizetésénél; ha szegény emberek rovására egy pár gara'st, egy pár koronát megtakarítunk, ezáltal az államháztartás mérlegét nem hozzuk újból rendbe. T. képviselőház! igaz, csekély dolgok ezek, de ezeken is javítani kellene. Sajnos, hogy a mi állami jövedelmeink nagy részét az' alkoholfogyasztásból szerezzük meg. Én e tekintetben nem csatlakozhatom ahhoz, a mit nemrégiben Kovács Gyula t. képviselőtársam mondott, a midőn a söradónak emelését szívesen látta. Én igen szívesen látom, mint kezdetet, azt, hogy a pálinkaadót, a szeszadót minél jobban felemeljük. De tudjuk azt, hogy a pálinkafogyasztás ellen leginkább ugy lehet küzdeni, ha más, kevésbbé ártalmas szeszes italokat fogyasztanak. Németországban például a sörfogyasztás olyan, hogy minden mértéket túlhalad. Huszár Károly (sárvári) : Azért isznak pálinkát is eleget! Giesswein Sándor: De azért mégis több pálinkát isznak ott, a hol csak pálinkát ihatnak; (Helyeslés balfelöl.) Azt keresztülvinni nézetem szerint nem lehet, hogy a nép számára minden szeszes italt eltiltsunk, vagy annak élvezetét lehetetlenné tegyük. Es egy másik tapasztalat az, hogy azért, mert emelkedik az ital ára, jelentékenyen kevesebb nem fogy belőle; azok az emberek, a kik hozzászoktak, hogy Bacchusnak áldozzanak, több pénzt adnak érte, vagy rosszabb portékát, ártalmasabb dolgot vesznek, de azért megiszszák. Mondom, ezeken a hibákon most segiteni nem lehet. (Zaj. Elnök csenget.) Altalánosságban véve én a költségvetésről nem mondhatok mást, mint azt, hogy se nem jobb. se nem rosszabb, mint a hogyan a mostani rendszer azt megérlelheti, az általános sablonokban mozog, eltekintve attól, hogy bizonyos dolgokban takarékosságot applikál, a hol mindenesetre applikálni nem volna szabad. Az igen t. pénzügyminister ur egy - alkalommal nagyon kedvesen meglepett bennünket, a midőn itt egy másik vita folyamán rögtön előállott azzal a kedves ajándékkal, hogy két milliót ajánlott fel marhatenyésztési czélokra. Ez nem kicsinylendo dolog, t. ház, de talán ha a t. pénzügyminister ur egy kissé kutat ott az állampénztár szekrényében, még talál egy pár milliót és ha azokat leginkább elhanyagolt intézményeink, nevezetesen a közoktatás és a gyermekvédelem emelésére adhatná, én a jelzett körülmények között nem volnék ellenére annak, hogy ez a költségvetés az általános tárgyalás alapjául vétessék. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: A képviselő ur beszéde során benyújtott határozati javaslatát maga felolvasta, a ház talán nem kívánja, hogy az most újból felolvastassák. Egyébiránt az ki fog nyomatni és szét fog osztatni a ház tagjai között. (Helyeslés.) Ki következik? Hammersberg László jegyző: Áchim L. András. Áchim L. András: T. képviselőház! Mint az alföldi agrár-szocziálista kisgazdák, munkásemberek e parlamentben egyedülálló képviselője óhajtok a magam részéről . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Áchim L. András: ... a kisemberek szempontjából, a mi szempontunkból hozzá szólani. T. képviselőház! En a sorrenden lévő költségvetési törvényjavaslatot sem pártszempontból, sem bizalmi, sem bizalmatlansági szempontból, hanem egész más szempontból Ítélem el ós nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el ezt a költségjavaslatot azért, mert annak kivetési módja, kvótája igazságtalan, aránytalan és csak a kisembereket terheli. T. képviselőház ! Ha széjjelnézünk ebben az országban, mindenütt szuronyokat, hadseregfejlesztést, ágyúgyárak építését és arra való hajlandóságot látunk mindenütt, akkor, a mikor az iskolák düledeznek, a mikor a kultuszminister ur arról panaszkodik, hogy iskolára, kultúrára tárczája keretében elég pénz nincsen. Ugy fegyverkezünk, t. képviselőház, mintha háborúra, mintha a mohácsi vész ellen készülnénk. Pedig az én szerény nézetem szerint ennek az országnak népességét, gazdaságát és kultúráját nem a külellenség ellen kell védeni, hanem a hadseregre való esztelen jjazarlás és esztelen, nagyarányú költekezés ellen, a mely országunkat tönkre fogja tenni. Helytelen az, hogy a kisgazdák, a kisemberek — legalább nálunk, az Alföldön , így van — földjeik után kivétel, nélkül I. és 11-od osztályú kevesen IH-ad osztályú adót fizetnek, míg a földjeinkkel mesgyés grófi földek a IV., V. és VI. osztályba vannak sorozva. A katonaságnál a véradót, az állami. költségek előteremtésénél a pénzadót mi viseljük. Az Amerikába való kivándorlásnak sem csak