Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-124
Í24. országos ülés 19ÍÍ márczius 21-én, kedden. 153 äz itt hangoztatott nyereségvágy az oka, hanem az is, hogy sok kisgazda, a ki helytelen parczellázási módszer szerint vásárolt földeket, s ezáltal uzsorabankok kezébe jutva tönkrement, kénytelen kivándorolni, kénytelen jobb hazát keresni. Kovácsi Kálmán: Zugprókátorok kezébe került, ez a baj! Áchim L. András: Igazságtalan és helytelen az én nézetem szerint, hogy a t. pénzügyminister ur és a kormány az államnak jövedelmeit, e jövedelmek fokozását mindig rajtunk, a kisgazdákon keresi és követeli. Teszi ezt akkor is, a mikor alkalma és módja volna a kormánynak arra, hogy egyes monopóliumokat, egyes birtokokat és más egyebeket helyesebb gazdasági irányban kezelhetne. Ma például a sómonopóliuniot kiadja egyes embereknek, vagy egyes. bankcsoportnak, pedig az én igénytelen meggyőződésem szerint igen nagy összegeket nyerhetne ezen az állam. Viszont ott látjuk az állami kincstári pusztákat; a mezőbegyesit, a bábolnait, a fogarasit, a kisbéri pusztát stb., a hol az állam helyes és intenzív gazdálkodást folytathatna, ha ezeket kisembereknek hosszabb bérparczellázás utján kiadná. E helyett azonban házi gazdálkodást, házi kezelést folytat az állam, bár — a mint legutóbb is tapasztaltam, láttam, — e mellett a birtokkezelés mellett nem sok a nyereség, sőt nem egyszer, rá is fizet az állam. A kisgazdák igen szívesen vennék meg például a mezőhegycsi kincstári pusztát, a mely Csanádmegyében fekszik, s 90—96 ezer holdat tesz ki. A csanád-, békés- és aradmegyei kisgazdák szívesen vennék ezt bérbe 40—50 koronával holdanként és, ugy értesültem, ez a jmszta is alig hoz 2—3°/o tiszta jövedelmet az államnak. Az ilyen bérparczellázás által két kérdést oldana meg az állam. Segítene a kisgazdák szocziális bajain, földéhségén, s egyszersmind nagyobb jövedelemhez juttatná önmagát. Nem tagadom, t. képviselőház, hogy az én hitem és meggyőződésem az, hogy ennek a magyar földmives, gazdálkodó és munkásnépnek, a melynek más reménysége, mint a föld, nincsen, a bajain csakis a helyes birtokpolitikával, a szekularizáczióval, (Mozgás és derültség a baloldalon.) a hitbizományok és a kincstári birtokok állami kezelésbe való vételével és helyes bérparczellázásával lehet segíteni. Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam a múltkor bennünket, parasztokat arisztokratáknak léptetett elő; azt mondta itt, hogy a magyar parasztnál nincs nagyobb arisztokrata. (Felkiáltások jobbfelöl: Igaza van! Mozgás és zaj a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári): Például az ön dohányosai ! (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek ! Áchim András: Nem hiszem, hogy Huszár Károly t. képviselőtársam valaha az én dohányoKÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. VI. KÖTET. saimmal 'beszélt volna, mert ő ennyire nem ereszkedik le, (Derültség jobbfelöl.) de hogy ha mindazt, a mit Huszár Károly képviselő ur felől bizalmas oldalról hallottunk, itt elmondanám, az talán el sem férne egy beszéd keretében. (Derültség a jobboldalon. Elnök csenget. Mozgás és zaj a baloldalon.) Kovácsi Kálmán (közbeszól). Elnök: Kovácsy Kálmán képviselő urat figyelmeztetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék. Áchim L. András: Nekem az a meggyőződésem, hogy a magyar paraszt ragaszkodik a. földjéhez: szereti a földjét, lelke és szive a földé; csak abból tud megélni és csak azzal kell boldogítani. S ez az ország, a melynek fentartó eleme a magyar parasztság, csak akkor lesz boldog, ha a parasztsága is boldog lesz. Szegény és szomorú arisztokraták azok, a kik százezerszámra vándorolnak ki évenkint a Cunard-Line hajóin Amerikába! Azok bizonyosan az arisztokrataság örömei elől menekülnek Amerikába, hogy ott szabad polgárok legyenek! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Csuha István : Együtt korteskedett a munkapárt _fejeivel! (Mozgás.) Áchim L. András: Kikkel ? Ugy-e fáj, hogy nem önnel korteskedtem? Lehet, hogy t. képviselőtársam megbukott volna, ha én korteskedtem volna mellette, mert az igazat mondtam volna meg. (Derültség.) Csuha István : Legyen szerencsém ! Áchim L. András: Helytelennek tartom azt, hogy az állam a különböző állami munkákat, építkezéseket, de különösen a kubikus munkákat vállalkozóknak adja ki, a kik visszaélnek a kubikusok helyzetével, kiuzsorázzák, Jancsi-bankókkal fizetik a munkásokat, a kik ott hagyják az egészségüket és csak a vállalkozó boldogul. Előttem fekszik a Duna—Tisza-csatornának tervezete, a melyre 198 millió korona költséget irányoztak elő és én igen kérnún a kereskedelemügyi minister urat, hogy ezt a nagyarányú munkát, a mely különösen az Alföld szocziális érzékű munkásainak anyagi helyzetét érinti, saját közegei, saját mérnökei utján végeztesse el. Hiszen van az államnak elég tanult és szakképzett közege: ne adja ki tehát azt a munkát vállalkozóknak, hanem az esetleges hasznot szerezze meg az állam és juttassa abból jobb keresethez a munkásokat. Helytelen és igazságtalan dolognak tartom azt, hogy a városok rendezéséről szóló törvényt a kormány még nem nyújtotta be. Vannak urak, a kik szeretnek a magyarság szupremácziájával és más ilyen hangzatos jelszavakkal és frázisokkal dobálózni és beszélni. De nézzék meg az alföldi nagy községek helyzetét. Addig, mig a felső vidéken vannak községek három-négy-öt-nyolcz-tiz-tizenkétezer lakossal ugy rendezett tanácsú városok, mint törvényhatóságok, addig nagy magyar alföldi községek, 20