Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-124

124. országos ülés 1911 márczius 21-én, kedden. Í5Í rá. El- lehet mondani a mi viszonyainkról, a niit néhány évtizedekkel ezelőtt Londonra mondtak, és akkor joggal, hogy Londonban Tannak a világ leggazdagabb emberei, de Londonban vannak egyszersmind a legszegényebbek, ott van a nagy tömegpauperizmns. Azóta történt sok Angliában a viszonyok javítására. Azt mondhatjuk, hogy minálunk vannak a legdúsabb beneficziumok, de a legszegényebb ekklézsiák, parocbiák és iskolák. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt javítani az autonómia feladata. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért ez nemcsak tisztán a katholikusok ügye, hanem egyszersmind általános magyar ügy. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Arra nézve, hogy mi vezető faktor legyünk Európában, még egy dolog szükséges, t. i. megakadályozni azt, a mi folyton-folyvást emészti a mi népünket, apasztja népünk számát: a kivándorlást, és megakadályozni még egy másik nyilt sebét népünknek, mely szintén csökkenti a magyar állam népességét: az egyke-rendszert. Én e tekintetben nagy elismeréssel adózom Tisza István képviselőtársam ama beszédének, a melyet ő nemrégiben a Zobor-hegy alján tartott. Én magam is kívánóin, hogy az a két kar a keresztény morállal védelmezze meg Magyarországot, sőt ha ő — nem ugyan a nyilvánosság előtt, hanem azután a lapokban — még egy harmadik karról is beszél, azt sem vetem meg, mert én — hogy egy franczia szocziológussal és egy franczia püspökkel beszéljek — mindenkit örömmel üdvözlök, a ki küzd pour le dóealogue éternels, az örökös tízparancsolat nevében és az örökös tízparancsolatért, azért a tízparancsolatért, a melyben le van fektetve az a szocziális igazságosság, a mely minden nép és nemzet fejlődésének igazi biztositéka. (Helyeslés bal felöl.) De ezt nemcsak szóval kell hirdetni, hanem ezt az igazságosságot be kell vinni az intézményekbe. (Ugy van! balfelöl.) Nekünk arra nézve, hogy népünk gyarapodhassak, megélhetését itt megtalálja, külföldre ne kívánkozzék, egy dologra van mindenekelőtt szükségünk: egy egészséges birtokpolitikára. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt tudományos körökben ugyan hangoztatják eleget, de hangoztatnunk kell itt is. Midőn erről beszélünk, sokan mindjárt azt gondolják, hogy talán a szekularizáczióról, talán valami birtokelkobzásokról, kollektivizmusról, vagy más egyébről van szó. Nem t. képviselőház, nem arról van szó, hanem igenis arról van szó, hogy a magyar népnek biztosítani kell ezt a területet, a melyen tovább fejlődhessék, (Helyeslés bal felől.) mert habár egyrészt igaz, hogy annak az egyke-rendszernek egyik orvossága a morál is volna, de nem szabad elfelejteni, hogy itt is, valamint mindenütt, a gazdasági kérdés is nagy szerepet játszik és a morális értékeket nem lehet megmenteni a gazdasági érdekek védelmezése nélkül. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) E tekintetben ugyan szólott az Omge és szólott a közegészségügyi tanács. Az egyik talán egyoldalulag fogta fel a dolgot, a másik pedig határozottan ferde irányban fogta fel, — a közegészségügyi tanácsot értem — midőn körülbelül olyan álláspontra helyezkedett, hogy közegészségügyi szempontból örülnünk kell annak, ha minél kevesebb ember lakik egy házban, minél kevesebb ember van Magyarországon,, mert akkor azok egészségesek lesznek. Nagyon csodálom, hogy ezt a neomalthusista elvet mintegy pártfogolják a szocziáldemokraták, pedig magában véve ez ellenére van a szocziális haladásnak, és maga A chilié Loria, a ki nagyon szépen fejtegeti a népek fejlődésének, czivilizácziőjának fokozatait, utal arra, hogy a népanyag, a néptömeg emelkedésével mindig magasabb gazdasági nivóra és ezzel egyszersmind magasabb műveltségi fokozatra is emelkedett az a nép. így pl. egy földterületen az emberek meg tudtak élni halászatból, vadászatból, ez volt az ő foglalkozásuk, ebből tartották fenn magukat; de midőn a népesség gyarapodott, ez a módszer egyszerre csak nem vált be, nagyobb területet kellett elfoglalniuk, vagy ha ezt nem tudják, akkor nekik a gazdasági életet magasabbra kell emelniök. Ha ezt nem teszik, akkor az a nép elveszett. Abból azután, ha ez elégtelennek bizonyul, következik a mezőgazdaság és azután az ipar föllendülése. Mindenütt tehát a népesség számának emelkedése hozza magával egyszersmind a gazdasági és a művelődési fejlődést. Csak természetesen egyet nem szabad elfelejteni, hogy ez a megélhetésre való jog ott van minden újszülött polgárban és ezt a megélhetési jogot kell neki biztosítani és ebből a czélból is kell belevinni a törvényekbe és intézményekbe ä keresztény igazságosságot, a keresztény morált, és a tiz parancsolat szellemét. T. képviselőház! Ezek az általános szempontok, a melyeket én a költségvetési vita folyamán elő akartam hozni. Már most csak azt akarom még említeni, hogy ha általánosságban tekintem a költségvetést, én a magam részéről ezt tisztán államháztartási műveletnek tekintem. És tény, hogy valamint minden államháztartásnál kell hogy a takarékossági szempont legyen a mértékadó, ugy elismerem én szintén azt is, hogy ez a takarékossági szempont az állami költségvetésben is érvényesüljön. Azonban ennek a takarékosságnak, mint minden takarókosságnak bölcsnek kell lennie, nem szabad ott takarékoskodni, a hol a takarékoskodás utólagos károkkal és veszedelmekkel jár. (Helyeslés a baloldalon.) Én így példának okáért a mostani költségvetésben csak kisebb dolgokat említek, de e kisebb dolgok egyszersmind világot vetnek az általános nézőpontra. Én sajnálkozással láttam példának okáért a mostani költségvetésben egy