Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-124

ÍM. országos ütés Í9ii Igaz, hogy sokszor halljuk azt az ellenvetést, hogy mi a paritás tekintetében még a kvóta^inagasságáig sem tudunk felemelkedni, s — bár ez minden tekintetben alapos kifogásként el nem fogadható — egyenlő értékű kifogásként én is felhozhatom, hogy ha nem volna a 67-es kiegyezés, akkor ennyivel sem dicsekedhetnénk. Ha azonban összehasonlítom azokat a viszonyokat, a melyek kulturális, gazdasági és egyéb tekintetben 67-ben fennállottak, a mai viszonyokkal és ha ez összehasonlítás eredményéből az igazságot le akarom szűrni, akkor csak azt állapithatom meg, hogy Magyarország mindannyiszor, valahányszor nem csak a törvényben biztosított, hanem hatalmi és gazdasági erejének holt súlyában rejlő befolyásával, bölcseséggel, okossággal és előrelátással élt: mindannyiszor képes volt nemzeti érdekeit megfelelő módon és megfelelő erővel biztosítani és azt hiszem, megfelelően fogja a jövőben is érvényesíthetni. A mi Ausztriával való gazdasági viszonyunkat illeti, (Halljuk! Halljuk!) ez 1917-ig időlegesen rendezve lévén, vita tárgyát ez alkalommal nem képezheti, és erről nem is nyilatkoznék, ha nem kellene reflektálnom a bankvita alkalmából a túlsó oldalról — a mely most itt sajnos képviselve nincs (Derültség jobbfelöl.) — felhangzott arra a biztatásra, hogy ha mi a gazdasági önállóságunknak igazán hivei vagyunk, akkor nekünk már most olyan gazdasági politikát kellene folytatnunk, a mely úgyszólván előkészítené . 1917-re gazdasági önállóságunkat. Mert mi ezt a jó tanácsot nem követhetjük, egyszerűen azon oknál fogva nem, mert nem hiszem, hogy még abban az esetben is, ha 1917-ben csakugyan áttérnénk az önálló berendezkedésre, mi olyan gazdasági politikát folytathatnánk, a mely homlokegyenest ellenkezik a mostanival és a melyre nekünk évekkel előbb elő kell készülnünk. De, t. ház, nekünk igenis fel kell hagynunk azzal a gondolattal, mintha a termelés tekinteteiében a közös vámterületen belül Magyarországot túlnyomóan az őstermelés szerepe, ellenben Ausztriát túlnyomóan az ipari termelés szerepe illetne meg. Mert ez lehet tény, talán szomorú tény is, a melyet minden egyes politikusnak, a ki közgazdasággal foglalkozik, figyelembe kell vennie, és talán vitatkozni is lehet a felett is, vájjon ez azon parallelák szempontjából, a melyek erőforrásaink értéke tekintetében Ausztria és Magyarország között húzhatók, ránk nézve hátrányos-e vagy előnyös, de semmi esetre sem lehet czéltudatos gazdasági politika tárgya. Nekünk át fog kelleni térni és a lehető legnagyobb erélylyel át is kell térnünk ipari termelésünk fokozására, mert hiszen Magyarország teljesítő képességét másképen előre vinni nem is tudjuk. És ha e tekintetben nem befolyásolhat KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. VI. KÖTET, márczius 2l-én, kedden, 145 bennünket ellenvetés sem, hogy ipari termelésünk fokozásával együtt járó munkásviszonyok megdrágulása visszahatással volna az őstermelés termelési viszonyaira, mert annyi konczessziót mindenesetre tehetünk az őstermelésnek, hogy iparunkat elsősorban azon munkaerőre való tekintettel fejlesztjük, a mely a kivándorlás révén az őstermelésre — legalább ebből a szempontból — most már semmi befolyással nincs. De más részről szívesen elismerjük azon, különösen agrárius részről jövő állitásnak igazságát is, hogy Magyarország földmivelése voltaképen a maga teljes értékében csak akkor tud érvényre emelkedni, ha egészséges iparra és jól szervezett kereskedelemre támaszkodhatik. Egy sajátságos körülményre óhajtok kitérni, arra t. i., hogy többször hallottuk a lefolyt viták alkalmával azt, hogy ez a parlament nem osztályparlament, és hogy ennek következtében ebből a házból ki volna zárva az osztályoknak azon összeütközése, a mely bizonyos gazdasági kérdésekben majdnem kikerülhetetlen. Azt hiszem, ez a megütközés bizonyos kérdésben sokszor szükséges ós természetes is. Természetes dolog, hogy az embert rendesen az érdekli legjobban, a mi az ő kenyérkereső foglalkozását közelről érinti, mert ennek a foglalkozásnak az ügyét érzi és érti át a legjobban és tudja legjobban megvédeni, sőt néha igazságos támadások ellen is. És én azt hiszem, hogy e tekintetben kárbaveszett fáradság volna parlamenti és nem parlamenti tag között különbséget keresni, mert van egy bölcsészeti tantétel, a melynek igazságát talán nem is lehet teljesen kétségbe vonni és a mely szerint még a legőszintébb politikusról — a milyen igen sok van ebben a házban — sem lehet egészen biztosan tudni, hogy mely talajba nyúlnak vissza azok a gyökerek, a melyeken keresztül meggyőződése táplálékát szívta, milyen talajba nyúlnak le azok a gyökerek, a melyből a meggyőződése támadt és megerősödött. Bizonyos mértékben talán a köteles őszinteséggel sem ellenkezik, hogy valaki bevallja, hogy meggyőződése milyen talajból eredt. Egyébként is. a mai világban, a mikor a politikai életet tulajdonképen a gazdasági kérdések dominálják, a mikor azt látjuk, hogy a nagy világesemények háta mögött ott meredeznek a maguk kérlelhetetlen valóságában a gazdasági érdekek, a mikor nem elegendő többé a társadalmat a polgárok vagyoni erejéhez képest alsó-, középés felső osztályra osztani, a mikor a kultúra fejlődésével bifurkácziót kell engedni jobbra is és balra is, mondom, a mai politikai életben majdnem lehetetlennek találom, hogy az osztályok egyes képviselői osztályuk érdekei képviseletében itt meg ne jelenjenek és valódi vagy vélt érdekeikért itt e házban, lándzsát ne törjenek, a melyek felett a ház mint, igazságos biró van hivatva ítélkezni. 19