Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-124
144 124. országos ülés Í9Í1 márczius 21-én kedden. sem a magyarság, sem a haza javát elő nem mozdítjuk. (JJgy van! a nemzetiségek padjain.) Hanem, ugy kell előkészíteni a talajt, hogy a nép a néppel megértse egymást, és ezt az. alapot nem lehet máskép megteremteni . . . Egy hang (a jobboldalon) : Csak vaskézzel! Elnök: Mikosevits képviselő urat figyelmeztetem, hogy a közbeszőlásoktól tartózkodjék ! Vajda Sándor: . . . mint a hogy ezt máirégen megmondtuk. Dr. Torma Miklós nyűg. szolnok-dobokamegyei alispán »Politikai válságunk« czimű munkájában a következőket mondja (olvassa) : »Mert egy olyan államban, mely egy másik állammal egybe nem függő hagyományok között birodalmi szövetségben él, és e mellett a modern államiság keretében arisztokratikus érdekeket és befolyásokat tart fenn, ápol, csak természetes, hogy ezen az utóbbi alapon nemzetiségi kérdéseket és ellentéteket soha meg nem oldhat. Mert erre csak azon állameszme képes, mely a tömegek erején, érzésén, munkája szervezésén és állandó vezetésén nyugszik.« Ez a nyugalmazott alispán egy teljes visszavonultságban élő dzsentri ember. Kár, hogy a mikor még élete derekán volt, nem érvényesülhetett az ország kormányzásában. A mi felfogásunk is az a békéről, hogy mindazok, a kik a békét óhajtják, a tartós, az igaz, a minden hátsógondolat félretételére alapított békét magyarok és nem magyarok között, az általános egyenlő és titkos választói jog létrehozásán fáradozzanak, azt teremtsék meg, hogy azután az országnak ekként való demokratizálása által lehetővé tétessék, hogy a nép a néppel beszélhessen a parlamentben és igy megérthesse egymást. (Zaj a jobboldalon.) Ezért nagyon kérem gróf Tisza István kéjjviselőtársamat, fáradozzék ő is ebben az irányban. (Zaj. Elnök csenget.) Fáradozzék az általános egyenlő, községenkén ti és titkos választójog megteremtéséért. (Élénk derültség.) Igyekezzék kiterjeszteni a népjogokat a legszélesebb alapokra és teremtse meg azáltal nemcsak a békét, hanem a saját magyar népe boldogulásának lehetőségét is itt az ő saját ősi hazájában. (Zaj.) Azt mondja Kossuth Lajos irataiban, hogy »nemzedék száll, nemzedék múlik, alkalom kerül, alkalom merül, a szó elhangzik, de értelme meg marad, ha való és egészséges, ha nem az, veszszen, mint elvész a szélben a sóhajtás«. Ha tehát való, a mit én mondottam, akkor bízom abban, hogy az életben is meg fog valósumi, bízom abban, hogy az ország demokratizálódása immár nem a távoli jövő kérdése, hanem rövid pár év alatt elérjük az általános egyenlő titkos választói jogot (Zaj.) és bízom abban, hogy ha ez létrejött, akkor ez az ország igenis boldogabb, szebb kornak néz elébe, valódi aranykorának, a mikor kölcsönös egyetértéssel magyarok és nem magyarok együtt működhetnek közös boldogulásuk előmozdításán. (Zaj.) Bizom abban, hogy a mikor majd az a nagy, történelmi generáczió, a mely az uj Magyarországot fogja megteremteni, megköti a békét, akkor minden egyesnek, magyarnak és nem magyarnak testvériesen fogja osztani a közszabadságokat, hogy igy minden egyes nép intézményes biztosítékok alapján saját nemzeti létét boldogan és szabadon előbbre vihesse. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Vajda Sándor: Nagyon kérem tehát igen tisztelt képviselőtársaimat, foglalkozzanak a nemzetiségi kérdéssel legalább olyan intenziven, mint tette azt gróf Tisza István, de helyezkedjenek vele szemben egy más álláspontra. Helyezkedjenek a demokratikus állásjiontra, a mikor ennek a kérdésnek bonczolgatására és megítélésére vállalkoznak, mert én mindenekelőtt épen azt kifogásoltam gróf Tisza István beszédében, hogy ő nem tud megszabadulni azoktól az előítéletektől, a melyek reá, mint egy kiváltságos társadalmi osztálynak tagjára s igy gondolkozásmódjára is befolyással vannak. (Zaj.) Tanulmányozzák t. képviselőtársaim minden elfogultság, minden gyűlölet nélkül, minden osztályszempont félretételével ezt a kérdést és csakis a hazának, a magyarságnak és a nem magyar nemzetiségeknek ezen hazában való boldogulhatásának érdekeit tartsák szem előtt. (Helyeslés a középen.) Elnök: Ki következik szólásra? Szojka Kálmán jegyző: Baross Gyula! (Halljuk! jobbfelöl. Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Ez darabont! Eláll! A baloldali képviselők kivonulnak a teremből, Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Baross Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. Egyúttal azonban . . . (Mozgás és zaj.) Elnök: Csendet kérek! Baross Gyula: . . . szükségesnek tartom kiemelni, hogy nemcsak pártállásomnál fogva, hanem őszinte meggyőződésből is, híve vagyok az 1867-iki kiegyezésnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Hive vagyok nemcsak azért, mert ez a kiegyezés Magyarország akkori zilált politikai életét nyugvóponthoz juttatta; nemcsak azért, mert ez a kiegyezés bizonyos hiányosságokat, a melyeket a 48-as alkotmány az alkotmány, különösen a külképviselet tekintetében fennhagyott, pótolt — ezek a dolgok különben a történeti múltéi, — hanem különösen azért vagyok hive a 67-es alkotmánynak, mert ez a kiegyezés tette lehetővé, hogy a magyar birodalom Ausztriával egyetemben a nemzetközi életben, mint nagyhatalom megvédheti állami, nemzeti és egyéb érdekeinket és mert másfelől ez a kiegyezés bizonyos paritást biztosított számunkr Él cl nálunk gazdasági, kulturális és szocziális tekintetből előnyösebb helyzetben lévő Ausztriával szemben. (Halljuk! Halljuk!) •
