Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-124

í%. országos ülés i9ii mdrczius M-én, kedden. 14S László Mihály: Ilyen nem létezik! Ilyennek léteznie nem is szabad Magyarországon! Vajda Sándor: . . . a melynek módjában áll, hogy a román népre hathasson (Folytonos zaj. Elnök csenget.) és a melynek a népszerűsége, t. ház, sokkal nagyobb, mint bárkié önök közül. Mert, a mig a munkajjárt 255 mandátumánál 412.907 szavazatot kapott, a mig a pártonkívüli 67-es 21 mandátumra 51.090 szavazat esett, addig a nemzetiségi párt 8 jelöltje, a mely meg lett választva, tehát a mi pártunk jelöltjeire le lett adva összesen 50.965 szavazat. Mindenesetre igen helytelen dolog az, ha valaki azt állítja, hogy ezek után nekünk nincsen jogunk beszélni, hogy nekünk nincsen jogunk a román nép képviseletében beszélni, hogy nekünk, mint pártnak, nincsen létjogosultságunk, mert hiszen ugyanannyi szavazó adta le ránk szavazatát, mint az Andrássy-féle csoportra. Ha egyébért nem, hát választóink iránti tiszteletből kellene, hogy respektáltassék egy alkotmányos államban a népakaratnak alkotmányos formában való megnyilvánulása pártunk képviselői által és hogy pártunk tiszteletben tartassák mint a románság politikai akaratának kifejezője. De nem vagyok t. ház olyan szerénytelen, hogy azt mondjam, hogy miután mi vagyunk a román érdekek hivatott kéjrriselői, általunk lehetséges a béke megteremtése. Bármennyire akarja is a nemzetiségi párt. . . László Mihály: Nemzetiségi párt nem létezik Magyarországon! Vajda Sándor:. . . és akarják annak hivatalos vezetői a békét, mi többet nem tehetünk, mint azt, hogy a hangulatot előkészítsük és a béke talajának az élőmunkáját megteremtsük. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. Folytonos zaj.) Elnök: (Csenget). Csendet kérek, t. ház! Vajda Sándor: A békét senki sem csinálhatja meg, senki sem létesítheti, sem a kormány, sem a nemzetiségi párt, sem a paktálás, sem a korrupczió eszközei. Fordultak elő esetek a múltban és fordulhatnak elő még a jövőben is, hogy például olyan sajtó orgánumra tett szert a kormány, a mely egyideig a legradikálisabb román nemzetiségi párti volt és egyszerre csak ellenünk, a vezérek ellen támadt és minket nap-nap után, mint bolondos, hóbortos embereket tüntetett fel, mint félembereket, a kik nem tudják, hogy mit csinálnak és nem

r tudják a román nemzet ügyét előbbre vinni. És mit gondolnak önök, volt ennek valami eredménye ? A román közvélemény hamar reá jött, hogy ennek a sajtónak csak a kormány hosszú keze áll a háta. mögött. Mi a Bánffy-Jeszenszky-íéle érában gyűjtöttünk elég tapasztalatot, hogy ne lepjen meg bennünket az, ha ilyen tünetekre bukkanunk. Egy hang (a szélsobäloldalon): Ebben igaza van! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Vajda Sándor: Sem a kormány, sem mi nem tehetünk többet, minthogy a hangulatot, a lelkületet előkészítsük arra, hogy a béke lehetővé váljék. Mert a békét egészen más alapon lehet csak megcsinálni s nem ugy, mint azt gróf Tisza István gondolja. Higyjék el önök, hogy jobb tanácsot senki sem adott a kormánynak és azoknak, a kik a békét óhajtják, a kik a béke eszméjével foglalkoznak, mint Szabó István t. képviselőtársam, a ki márczius 13-iki beszédében a következőket mondotta (Halljuí ! Halljuk! Olvassa): »Ezzel az egyezséggel meglehet nyerni a nemzetiségi vezetőket.« Azután lejebb (olvassa): »Do magát azt az egyszerű népet az az egyezség semmikép nem befolyásolja, abban megmarad az a tudat, a mely benne eddig is élt és ez nem fog használni ennek a czélnak.« És ismét lejebb (olvassa): »A mikor ugy áll ma a dolog, hogy a közigazgatás a nemzetiségekkel csak félvállról beszél, az a nemzetiségi nép a magyar nemzetet olyannak képzeli, mint azt maga előtt látja, abból itéli meg és azt hiszi, hogy a magyarság csak azért van, hogy őt itt nyomorgassa, zaklassa, dobja ide-oda, ugy bánjon vele, a hogy neki tetszik és a népnek csak könyörögni, esdekelnie lehet, hogy segítsenek rajta, de ezt sem hallgatják meg.« »Ha tehát az oláhokat, a nemzetiségeket ennek az országnak hasznos és a magyar államiságot pártoló tagjaivá akarjuk nevelni, hiába egyezkedünk azokkal a vezetőkkel, a kik csak maguknak akarnak előnyt.« (Felkiáltások a jobbés a baloldalon: Ez az igazság!) »Tessék akkor a néphez fordulni, tessék azzal a néppel emberségesen és jóakarattal bánni, akkor a nemzetiségeket nem kell attól félteni, hogy az általános választói jog mellett a magyar állam ellen harczba mennek.« (Ugy van! a nemzetiségek padjain. Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: A vezérek!) Minden szavát aláírom. Igenis, igy áll a dolog. Ez a béke csak ugy lehetséges, hogy ha a kormány . . . Sümegi Vilmos: Békéről beszél! Mit akar ezzel? Hadviselő állam vagy micsoda ő? Ez mégis nagyzási őrület! Elnök: Sümegi képviselő urat figyelmeztetem, hogy minduntalan közbe ne szóljon. Vajda Sándor: . . . mondom, csak ugy lehetséges, hogy ha a kormány egészen komolyan azon van, hogy ezt a békét megalkossa a béke előfeltételeinek létesítése által. Tudjuk mi nagyon jól, hogy könnyebb lenne, mintsem lelketlen hazaárulónak és agitátornak lenni, egy szép szinekurát elvállalni. Hiszen tudjuk, hogy a politikában a lekenyerezés a legolcsóbb eljárás. Főispánt, de még talán püspököket is csinálnának belőlünk. De tisztában vagyunk azzal is, hogy egy rothadt békének áldatlan gyümölcseit nem szabad élveznünk, hogy ha becsületes emberek akarunk maradni, mert azzal sem a románság,