Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-124

124. országos ülés Í91Í Königs Kari von Eumäiiien« czimű műben leirt azt a jelenetet, .a mely gróf Andrássy Gyula külügyminister és Károly román király között lefolyt, a midőn gróf Andrássy Gyula biztosította Károly királyt, bogy nyugodt lehet, mert az osztrák-magyar modarcbia soha Románia ellen bóditó politikát nem fog követni, annál kevésbbé, mert úgy is a kelleténél több románja van. A mi áll a románokról, ugyanaz áll a Balkán szlávjairól is, tehát téves volt gróf Tisza István t. képviselő urnak a,z a felfogása, bogy gróf Andrássy Gyula nagylelkűségből folytatott ilyen külpolitikát. Nem, t. ház, ő azért folytatta ezt a külpolitikát, bogy, mint reális felfogású politikus, biztosítsa a magyar hegemónia exisztencziáját és fenmaraclását. Hogy Bismarcknak és III. Napóleonnak a mi monarchiánk expanzív külpolitikájáról táplált felfogását gróf Tisza István t. képviselő ur nem volt képes megerőtleniteni, azt legjobban bizonyítja az a tény. hogy hiszen épen a koahcziós kormány uralma alatt történt meg Bosznia ós Herczegovína annexiója, tehát igenis hódító politikát követtünk és ez a tény bizonyítja azt, bogy a körülmények hatalmas és ellenállhatatlan ereje mégis csak súlyosabban esett a latba, mint a magyar politikusok ellenállóképessége, mert hiszen a koalicziós kormány beleegyezett abba az annexióba. Nem tartom magamat arra hivatottnak, hogy itt Romániát megvédjem, és hogy Románia függetlenségének kérdésén törjem a fejemet s épen ezért gróf Tisza Istvánnak Romániára vonatkozó többi szavaira csak azon kijelentéssel akarok reflektálni, bogy részemről a legnagyobb lelki nyugalommal bizom Károly román királyra, a mi királyunk jó és intim barátjára, Európának egyik legbölcsebb fejedelmére és azokra az államférfiakra Románia függetlenségének gondjait, a kikről nemrégen ugy nyilatkozott a párisi Figaro egy munkatársa, hogy Romániának nem az a baja, bogy igen kevés zseniális államférfija van, hanem az, hogy igen sok zseniális politikus felett rendelkezik. Ezek majd gondoskodni fognak Románia sorsa felől, a mely azt hiszem, hogy gróf Tisza István t. kéj)viselő urat és a gyengeszánj ú nemzetiségi képviselők kivételével a ház tagjait nem is igen érdekli. Ezek majd gondoskodni fognak Románia jövőjéről és függetlenségéről. De ha már itt tartunk, mivel gróf Tisza István nagyon is hangsúlyozta, hogy érdekében áll a magyarságnak és a mi monarchiánknak a Romániával való jó viszony, tehát akkor nagyon óhajtandó volna, hogy azok a tűszurások, azok a tyukszemrehágások Romániával és a román állampolgárokkal szemben, a kik gyakran átlátogatnak az erdélyi fürdőkbe, megszűnjenek, mert bármilyen kicsinyesnek tetszenek is, rossz vért szülnek. Én nem okolom azt a pinczért, a márczius 21-én, kedden. 139 ki gorombáskodik a romániai vendéggel . . . (Ellenmondások balfelől. Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vajda Sándor: ... azt a csendőrt sem, a ki egy romániai hölgyet Vízaknán elvezettetett a községházára, mert nem tudták egymást megérteni és levette a kisleánykájáról a román trikolort, mert azt mondta, hogy ez államellenes. Nem okolom ezeket az apró legényeket, sem a közigazgatás apró tisztviselőit, mert ezek azt hiszik, hogy tényleg nagy hazafias dolgot cselekesznek, bogy megmentik a magyar állameszmét, hanem mindenekelőtt a rendszert kell megváltoztatni és első sorban a t. ház minden egyes tagjára hárul az a kötelesség, hogy jő példával járjon elől, bogy kell Romániával és általában a külfölddel szemben viselkedni. Nagy felelősség bárul a magyar sajtóra is, a mely minduntalan feltalál valamely román irredentisztikus, valamely pángermán, pánszláv és tudom is én még a szászoknál is valami agitácziót; ezzel fel kell hagyni és ha tényleg történik valami, akkor objektív és tényleges adatokkal be kell azt bizonyítani, nem pedig minduntalan ránk kenni olyan dolgokat, a melyekről kiderül aztán később, hogy nem történtek meg. (Zaj.) Itt van pl. a kolozsvári eset. (Halljuk! Halljuk! a középen.) A Pesti Hírlap tetszelgett magának abban a szerepben, hogy az oláh egyetemi hallgatók szemtelenkedtek ! Az oláh egyetemi hallgatók ime márczius 15-én ,meg akarták zavarni a kegyelet ünnepét és ugy viselkedtek, hogy az művelt fiatal emberekhez nem illik. Napokon át jelentek meg czikkek »Kolozsvári oláh tüntetés« stb. nagy és alczimekkel, hogy Erdély veszélyben van, bogy a román fiuk tüntettek, mikor a menet felvonulása elvonult a menza ablakai előtt, rákiáltottak báró Wesselényire, hogy »ez is kegyelmes ur akar lenni«. Mindezt a román fiukra kenték. Azután j>edig ugyanaz a lap — önök, akik zsurnalisztikával is foglalkoznak tudják, hogy hogy szokás eltüntetni egyes dolgokat — a következőket mondja (olvassa) -. »Dr. Posta Béla kolozsvári egyetemi tanár a menza felügyelő-bizottságának elnöke nyilatkozott a szerdai zavargásokról«. Elmondja, hogyan nyilatkozott dr. Posta Béla a Pesti Hírlap márczius 17-iki számában és egyszerűen napirendre tér a lapnak a felett a nyilatkozata felett, hogy ezek románok voltak, mert tényleg magyarok voltak, a neveket nem említi fel és igy azt a benyomást hagyja az olvasóban, miután másfél kolonnán át beszél, hogy románok voltak, hogy tényleg románok zavarták volna meg a kegyeletes ünnepélyt. Én nem értettem, bogy a mi fiatalembereink annyira megfeledkeztek volna magukról, hogy akkor, a mikor a maguk részéről jogokat és szabadságot követelnek, másoknak a szabadságünnepét ne tiszteljék. (Zaj.) És ime, én konstatálom, bogy az a három, illetőleg négy 18*