Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-124

140 1U. országos ülés 1911 fiatalember magyar volt. (Zaj.) Mert az, a ki az ablakon kikiáltott a menzából báró Wesselényi Perenezre, Mondisch Győző nevű egyetemi hallgató volt, a kit azután a menzából ki is dobtak; a többiek, a kik jelen voltak és helyeselték Mondischt, Feigenbaum, Kozma és Grünfeld nevű magyarok voltak. (Derültség. Felkiáltások bal felöl: Jó magyar oh!) Haller István : Átengedjük maguknak! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Vajda Sándor: Hát miért bűnhődjenek a magyarok tapintatlanságáért román diákok? Ez biztosan egy klasszikus esete annak a tyukszemrehágás politikájának. De a kolozsvári egyetemen nagyon sok efféle türelmetlenség mutatkozik, így pl. a román fiukat meg akarják akadályozni abban, hogy románul beszéljenek egymás között. (Élénk ellenmondások a jobb- és a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Látom ebből azt, hogy mennyire nincsenek önök kellőleg informálva a felől, hogy milyenek ott a viszonyok. A kolozsvári egyetemen létezik egy régebbi rektori rendelet, a mely megtiltja a román ifjaknak igenis, hogy egymás között románul beszéljenek. (Ellenmondások.) Kun Béla: Ne izgassanak! Vajda Sándor: A következő rektorok ezt a tilalmat nem vették figyelembe és a román diákság egész szabadon beszélhetett egymás között románul. Egy hang (balfelol): Na hát! Vajda Sándor: Ezt azonban nagyon bánja Apáthy István tanár, a kinek kedvencz eszméje . . . (Zaj.) Elnök: (csenget): Csendet kérek. Vajda Sándor: . . . hogy az életbe átplántálják a létért való küzdelem elveit, hogy a ki birja, marja, hogy a jog az erősebbé. Es van még némely ilyen tanár, a ki azt gondolja, hogy ha a román fiatal embernek lehetetlenné teszi a latájner boldogulást, ezzel a román nép jövőjét megsemmisíti. (Zaj.) T. ház! Ha kevesebb izgató lesz a latájner-osztályban, a mely a legfüggőbb osztály ugy az államtól, mint a társadalomtól, ebből nem lesz kárunk, sőt mi óhajtjuk, hogy csak a legkiválóbb fiatalembereink léphessenek a latájner irályára és hadd törjék le a többit. Mi lesz ennek a következménye? Egy részéből igaz, a gyengébbjéből — hadd hulljon a férgese —,lesz egyszerűen intellektuális proletariátus. És kérdem önöket, hogy vájjon mi fogjuk ezt megbánni, vagy az állani fogja megsinyleni? Egy másik része pedig majd rálép a kereskedői és ipari pályára és majd egy független és gazdaságilag megerősödött intellektuális osztályt fog alkotni, a mely biztosan jobban fogja a románság harczát tovább folytathatni, mint a latájner-osztály. És egy harmadik része ezeknek a fiuknak, és pedig nem a legrosszabbja, hanem ugy a mint a múlt tapasztalataiból tudom, a javarésze majd kimárczius 21-én, kedden. vándorol Romániába. És kérdem önöket: ismerik önök az Erdélyből kivándorolt, Romániában letelepedő románoknak mentalitását? Nadányi Gyula: Sokkal rosszabb a helyzetük ott, mint idehaza! Vajda Sándor: Azoknak nem rossz a helyzetük, nagyon jól boldogulnak. Egy hang (balfelol): Egyesek! Vajda Sándor: És miért? Nem azért, mintha talán intellektuális, morális vagy kvalifikáczióbeli fölénynyel bírnának a romániai románokkal szemben, hanem azért, mert tőlünk épen azok az egyéniségek voltak kénytelenek kivándorolni, a kikben legkeményebben volt kifejlődve fajunk mentalitása és a legkeményebb egyéniségek voltak, mint emberek. Természetes, hogy ezek nemcsak Romániában, de Amerikában, Bulgáriában és akárhol a világon érvényre tudnának jutni. Mikor önök arról beszélnek, hogy Romániában milyen a hangulat Magyarországgal szemben, emlékezzenek arra, hogy a legrosszabb taktika az, a mit itt a tanárok művelhetnek, ha ilyen fiatal embereket, arra kényszerítenek, hogy Romániába kivándoroljanak, mert a kivándorolt erdélyi román emberben a honszeretet, a honvágy, sohasem nyugszik, és miután ott a szabadság levegőjével teleszívja magát, (Mozgás.) még rajongóbban gondol vissza őshazájára, ós ellenállhatatlan, legyőzhetetlen, ellenszenvvel viseltetik azon rendszer iránt, a mely kényszeritette, hogy kivándoroljon és hazájának hátat fordítson. (Ellentmondás.) László Mihály: Nagy részük kiszökik a büntetés elől. (Mozgás és derültség.) Vajda Sándor: Engedje meg a t. ház, hogy a mikor e tárgyról beszélek, Kállay Ubul t. képviselőtársam felszólalásával is röviden foglalkozzam. Szemünkre hányja azt a néhány tízmilliónyi vagyont, a mely bankjainknak van, és hogy ugyanannyi vagyon van a püspökeink kezén. Hát olyan veszély az Magyarországra és nem az ország javát mozditja-e elő minden román, a ki arra törekszik, hogy gazdaságilag előhaladjon ? És kérdem, mily jogon lehet nekünk szemünkre vetni azt a kis vagyont, melyet bankjaink reprezentálnak? És gondoljanak arra, hogy egyetlen egy nagy magyar banknak több a vagyona, mint a mi összes bankjainknak. És tessék a mi püspöki vagyonainkat összehasonlítani, mondjuk csak azzal a vagyonkával, a melylyel pl. volt képviselőtársunk, Csernoch János, rendelkezik. Nagyobb vagyon felett rendelkezik egyedül Csernoch János, mint az összes omrán püspökök együttvéve. Hát ezt is irigyelni kell tőlünk ? TTgy kell feltüntetni a dolgot, hogy bankjainkban agitáczió, irredentizmus folyik, és szemünkre kell vetni, hogy évtizedeken át gyűjtve mi is egy kis papi vagyonkára tettünk szert? (Mozgás.) Másrészt, a míg a magyar kulturintézeteket mindig hathatósan támogatja minden kormány, addig a mi kulturintézeteinkre az