Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

98. országos ülés 191Í ínég senki sem mutatott rá. T. i, megpróbáltam a választások után a kerületekben, statisztikai adatokat gyűjteni (Halljuk! Halljuk!) és miután e tekintetben a statisztikai hivatal nem állott rendelkezésemre, teljesen magánszorgalom ut­ján kellett ezen adatokat összeszednem. Az igen t. túloldalnak gondolom 330 jelöltje közül 200­nál többen hirdették a készfizetések felvételét vagy pedig az önálló bank megvalósítását, ter­mészetesen, azt hiszem, nem saját politikai be­látás alapján, hanem azoknak a nagy beszédek­nek nyomán, a melyek az igen t. túloldal vezér­férfiainak szájából elhangzottak. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) így tehát csak azon csodálkozom, hogy most, mikor ilyen nagy számban jött be az igen t. túl­oldal, hogy ezek közül senki sem akadt, a ki a népnek a piaczon, az Isten szent szabad ege alatt tett igéretét magára nézve kötelezőnek ismerné el és a mikor meggyőződik arról, hogy nem a kész­fizetések felvételéről, nem is azok rendezéséről, sőt inkább azok elejtéséről van szó, nem érzi magát adott Ígérete alapján arra kötelezve, hogy a munkapártból kilépjen és szigorúan ragaszkod­jék azon programúihoz, a melyet választói előtt hirdetett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon csodálom, t. képviselőház, hogy a politikai és egyéni becsület ennyire kezd nálunk egymástól eltávolodni (Igaz ! Ugy van ! a szélső­baloldalon.) és még inkább kezd lábra kapni az a meggyőződés, hogy azokat a kijelentéseket, a melyeket a képviselőjelöltek a maguk választói előtt a választások előtt ott a kerületben tesznek, egyáltalában magukra nézve kötelezőknek el nem ismerik. Sőt látunk példákat, — a jelenlegi még az enyhe esetek közé tartozik — hogy egészen más pártok programmjával beválasztott képviselők átmennek egy másik politikai táborba, ott szíve­sen fogadtatnak és nem tartják magukra nézve kötelezőnek azt, hogy a kerületben tett kijelen­tések és Ígéretek alapján mandátumukról lemond­janak és magukat ott egy ujabb választásnak vessék alá. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, ezek a példák is igazol­ják azt, hogy a mai választói jog alapján összeülő parlament nem lehet a népakarat igazi kifejezője, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ez tulajdonképen nem egyéb, mint egy politikai színház, egy politikai komédia, a melyben addig szabad csak ugrálni, a meddig azt az osztrák póráz és a császári póráz megengedi, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert ha ezt túllépik, legyen valaki akármilyen erős politikai egyéniség, annak a nyakát kitörik és annak pusztulnia kell. (•Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Pál: Honvédséggel kergetik szét a parlamentet ! Sümegi Vilmos: Hoznak megint egy lab­ritiust! Kovács János: Azt is láttuk, t. kép­viselőház, ebből a vitából, hogy az sem szükséges, ebruár 10-én, pénteken. 77 hogy egy nagy párt, a mely tulaj donképen az ország kormányzását van hivatva biztosítani, minden tekintetben egyhangú, összhangzatos programm alapján álljon. Lehet, hogy valaki a készfizetések felvételét teljesen lényegtelen, semmitmondó dolog­nak tekintse és ennek a felvételéért azért nem is rajong és igy nem is kívánja azok felvételét, mint például Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam. Viszont vannak olyanok, a kik ezt lényeges, életbevágó és fontos kérdésnek tartják, de azért, minthogy a politikai helyzet olyan és miután a pártfegyelem és a pártkeretek nem engedik meg, czélszerűségi szempontból alárendelik magukat a pártnak és összeegyeztetik az ő homlokegyenest ellenkező felfogásukat a párt felfogásával, csak azért, hogy a hatalmat megtarthassák és azért mind­amryian megmaradnak szépen együtt egy párt keretében és folytatják tovább azt a politikát, a milyet épen a viszonyok szerint jónak látnak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Épen ezért, t. képviselőház, Magyarország utóbbi politikai történetében példás az az eset, a melyet pártunk t. vezére, Justh Gyula statuált, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) a ki a koalicziót és a nagy függetlenségi pártot, a mely hatalmon volt és a mely továbbra is évtizedeken keresztül biztosíthatta volna magának a hatalmat, miután az adott szó szentségét és nem a pártkereteket tartotta magára nézve irányadónak, felbontotta, harczba vitte a saját pártját és ha nem is a hatal­mon, de mindig felemelt fővel fog megjelenhetni mindenki előtt itt e házban, mert nem lesz soha semmi, a mit takargatnia kell és nem lesz szük­ség arra, hogy kifacsart észjárással fedezze a maga politikai álláspontját. (Igaz! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Holló Lajos : Hol vannak a bombák ? Sümegi Vilmos ; Bolond gombák ! (Derültség a szélsőbaloldahn.) Hát Tiszával ki tárgyalt ? Kovács János: T. képviselőház! A mint már beszédem elején jeleztem, nem fogok a t. ház türelmével visszaélni, (Halljuk ! Halljuk ! a. szélső­baloldahn.) és miután a kérdésnek politikai részé­vel már végeztem, át fogok térni a kérdés gazdasági részére és kiragadok néhány szempontot a kérdés­nek komplexumából, a melyek már pro- és kontra, vitx tárgyává tétettek. Inkább mondhatnám csak kontra; mert az ezen oldalról elhangzó érvekre a t. túloldal csak halálos unalommal szokott vála­szolni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az önálló gazdasági berendezkedésnek egyik leglényegesebb kérdése a fizetési mérleg kérdése, a melyről már nagyon sokat beszéltek e házban és felállították azt a tételt, hogy fizetési mérlegünk passzivitása miatt az önálló bank az aranyat meg­tartani nem volna képes. Az e tárgyban elhangzott beszédek közül én Beck Lajos t. barátom szakszerű és alapos tudással összeállított beszédére hivatko­zom, a mely a fizetési mérlegről a következőket mondja (olvassa) : »Látjuk tehát, hogy a fizetési mérleg a saját forgalmi körében sem nyújt és nyújthat megbiz-

Next

/
Thumbnails
Contents