Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

78 i/8. országos ülés í'JÍl február 10-én, pénteken. hatóságot. Nem mondhatunk mást róla akkor, a mikor legfőbb kritériumul ideczipelték a ház elé, mint hogy a hívatlan prókátor szerepét játszatják vele. Egyáltalában nem ismérve egy nemzetközi fizetési mérleg annak, hogy a külföldi befektetések helyesek vagy gazdaságosak-e ? Nem ismérve annak, mert nem mutathatja forgalmából kifolyólag, hogy a közgazdasági befektetések tényleges gazdasági eredményei az ország közgazdasági életére nézve milyenek ?« Elnök (csenget) : Bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy beszédek egyes részeit idézni, azokkal foglalkozni, polemizálni természetes, megszokott dolog. De, hogy a t. képviselőur egy beszédet, mely a saját álláspontját megerősiti, a melyet már hallottunk, most újra felolvasson, ez mégis szokatlan dolog. (Zaj a szélsőhaloldalon.) Kovács János: Csak a fizetési mérlegről szóló részt kívánom felolvasni, mert ezt azután saját szavaimmal fogom kommentálni. (Olvassa.) : »Mert a külfölddel szembeni kamattartozások nagysága, azt hiszem, senki sem fogja állítani, hogy egymagában kimerítené ezt a kérdést. Ennélfogva ennek a kérdésnek megítélésénél, nézetem szerint, minden annak bizonyításán fordul meg, hogy gazdasági szempontból gyümölcsözők-e azok a külföldi befektetések, a melyeknek kamattartozásai a fizetési mérlegben fel vannak tüntetve.?« Egy igen egyszerű példával óhajtom ezt a részt megvilágítani. Hivatkozom Svájczra, erre az igen kis államra, a mely kizárólag abból az óriási idegenforgalomból él, a melyet megteremtett s a melynek kedvéért óriási beruházásokat eszközölt, hoteleket, hegyi vasutakat épített stb. Jól tudjuk, hogy az erre felhasznált pénz nem svájczi, hanem franczia tőke, de azért még sem mondhatjuk, hogy Svájcz gazdasági helyzete rosszabb, mint például a mi helyzetünk, mert e részben nem a fizetési mérleg, hanem az általános gazdagság az, a mely egyedül irányadó egy nemzet gazdasági állapotára nézve. Csak ekképen lehet megtudni, hogy milyen természetűek a külföldi befektetések és hogy az a kamatdifferenczia, a melyet a külföldnek tőkéje után fizetünk, biztosit-e megfelelő arányú hasznot 1 (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) Egy másik kérdés a kamatláb kérdése. Erre nézve Beck Lajos t. képviselőtársam beszédében azt mondja, hogy : »A hol a tőke nem produktív, ott szokott a kamatláb alacsony lenni, ugy hogy azt mondhatjuk, hogy az illető nemzet gazdasági életének renyheségét fokozta részben, a mikor a kamatláb alacsony volt és viszont az illető nemzet gazdasági élete fölpezsdülésének külső kifejezője, ha egészséges módon a kamatláb emelkedik«. Hosszasabban is lehetne még ebből a beszédből felolvasni, azonban ettől eltekintve, azt hiszem, ha egy kis összehasonlítást teszünk az 1907. esztendőre nézve, a mikor tudvalevőleg nagy volt a gazdasági válság, akkor látjuk, hogy Németországban és Észak-Amerikában sokkal magasabb volt a kamatláb, mint nálunk. De ezért senki sem vonhatja le ebből azt a következtetést, hogy Németországban és Észak-Amerikában egészségesebb állapotok vannak, mint nálunk. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Épen azért mi, a kik az önálló bank felállítását a készfizetések kötelező felvételével képzeltük, feltételeztük, hogy a magasabb kamatláb mellett a külföld bizalma növekedni fog, több tőke fog hozzá elhelyezésre bejönni és minél több lesz a tőke, a mely nálunk elhelyezést keres, annál alacsonyabb lesz majd a kamatláb. Ezen szempontnál fogva tartottuk szükségesnek a készfizetések felvételét is, mert akkor helyzetünk javulna, s a külföld bizalma irántunk emelkednék. Talán épen ezekből a feltevésekből kiindulva, vagyunk kénytelenek arra a konklúzióra jutni, hogy Ausztria azért nem óhajtja a kötelező készfizetéseket, mert ezzel némileg előkészitenők az önálló magyar nemzeti bank felállítását és az önálló gazdasági berendezkedést. Mielőtt befejezném beszédemet, mert nem akarom hosszasan igénybevenni a t. ház figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) mivel látom, hogy nagyon, fáradt a túloldal, még hivatkozni akarok egy érdekes momentumra, a mely itt, a ház ülésén nem tétetett szóvá. Ez egy nagynevű, de egyáltalán nem függetlenségi jogásznak nyilatkozata. Zsögöd Grosschmid Béni, a jogászegylet ünnepi közgyűlésén az utolsó 40 évi törvényalkotásainkról szólva, fájdalmasan konstatálta, hogy már a törvényalkotás terén is elveszítettük nemzeti Önállóságunkat. Azt mondta (olvassa) : »Ausztria nemcsak előjegyzést szerzett törvényalkotásainkra, hanem azt be is kebelezte.« Es ha már most mi az ő eszmemenetén egy lépéssel továbbmegyünk, akkor kijelenthetjük egész bátran azt is. hogy Ausztria nemcsak előjegyzést szerzett Magyarország gazdasági helyzetére, hanem rövid időn belül bekebelezi Magyarország gazdasági függetlenségét teljesen, (ügy van! a baloldalon.) Befejezem most már beszédemet és hozzájárulok azokhoz a határozati javaslatokhoz, a melyek a függetlenségi párt mindkét árnyalata részéről Kossuth Ferencz és Justh Gyula t. képviselőtársaim által beterjesztettek. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a báloldalon.) Elnök: Holló Lajos képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kivan szólni. Holló Lajos: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy én, lehető rövidséggel, a házszabályok alapján, tanácskozási rendünkkel kapcsolatban, egy kérdést vethessek fel. Eddig az volt a háznak és az igen t. elnök urnak is intézkedése, hogy a szavazás alá bocsátandó határozati javaslatok nemcsak, mint eddig történt, külön-külön nyomassanak ki, hanem napirendünkbe is egységesen legyenek felvéve, hogy a szavazások alkalmával minden párt és minden képviselő tudhassa, hogy a szöveg milyen össze-