Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

m 98. országos ülés 1911 február 10-én, pénteken. Nagy rettegés fogja el az előadó urat és a túloldali bankszakértőket, mikor az önálló magyar bankra gondolnak, hogy az önálló magyar bank aranykészlete az országból ki fog özönleni. Ez, t. ház, nincs kizárva, de bármilyen jó bankot alapítsunk is és bármilyen legyen annak fundácziója, ez megtörténhetik. Megtörtént ez a franczia bankkal, meg a német bankkal, meg a világ legnagyobb és legerősebb bankjaival is, de ez nem rettentette vissza egyik államot sem attól, hogy az önálló bankot felállítsa és a készfizetést felvegye. Az arany kiözönlése tulajdonképen nem is a bank politikájától, hanem az egész nemzetnek, az egész országnak közgazdasági viszonyaitól függ. (TJgy van! balfelől) Ha az ország közgazdasági viszonyai jók és szilárdak, akkor az arany kiözönlésétől nem kell tartam, ha ellenben a közgazdasági viszonyok rosszak, akkor a banknak nincs módja arra, hogy .teljesen megakadályozza az aranykiözönlést, azt legfeljebb csak mérsékelni tudja. Hivatkozom Olaszország példájára. Olaszország a legmostohább viszonyok közt volt kénytelen valutáját rendezni, de nem riadt attól vissza, mert tudta, hogy közgazdasági életére, pénzügyeire nézve életkérdés. És a legrosszabb, a legmostohább viszonyok között rendezte valutáját, bár erre még nagyon szomorú gazdasági évek következtek, ugy hogy Olaszországnak 3iéhány év alatt csaknem egész aranykészlete kivándorolt, a minek következtében bankjegyeinek nagy diszázsiója volt. De az olaszok nem estek kétségbe, mert jól tudták, hogy az arany vissza fog vándorolni akkor, ha az ország helyes és nyugodt közgazdasági viszonyok közé fog jutni. Ebben nem is csalódtak, mert néhány kedvező év tényleg visszahozta aranyukat, ugy hogy ma már az arany frank és az arany lira közt alig van árfolyamkülönbség. Azt mondja gróf Tisza István t. képviselőtársam, hogy a függetlenségi jiárt mesterségesen kereste ki az Ausztriával együttesen rendezendő gazdasági kérdések komplexumából azt a kérdést, a melynél minden gazdasági hátrány a különállás mellett szól. Hát, t. képviselőház, nagy tévedésben van az ón t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy mi kerestük és hajánál fogva hoztuk ide ezt a bankkérdést, mert szerintem annak, hogy a bankkérdés itt van és hogy annak itt kell lenni, három főoka van. Az első az, hogy a bankkérdés rendezése a lejárat következtében természetszerűleg állott elő; a második az, hogy a mai gazdasági viszonyok mindenképen alkalmasak arra, hogy a jegybank rendezésének kérdését az ország felvesse és a harmadik az, hogy a közösen rendezendő ügyek közül ez a kérdés az, a melynek megoldásához szerintem a nemzetnek a legnagyobb és a legmegfelelőbb ereje van. Természetesen elismerem, hogy minden kérdés megoldásánál latba kell vetni a nemzet erejét. így van ez például a közös ügyeknél, a hadsereg kérdésénél, de ezek teljes megoldásához — elismerem — a nemzetnek a mainál nagyobb erőre van szüksége, hogy igényeinek teljes érvényt tudjon szerezni. Hasonlóképen állunk a külügyi képviselet kérdésénél is, de a bankkérdés olyan, a melynek megoldásához a nemzet megfelelő erővel rendelkezik és a melynek megoldására a viszonyok teljesen alkalmasak. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a nemzet lassanként rá akar helyezkedni az önálló berendezkedés álláspontjára, a mit szerintem létérdekének veszélyeztetése nélkül el nem mulaszthat, a közösen rendezendő ügyek közül elsőnek, a melyet meg kell oldanunk, a bankkérdésnek kell lennie. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A bankszabadalom meghosszabbításának fejében, természetesen még a választásoknál, rámutatott Tisza István t. képviselőtársam a készfizetések felvételének fontosságára és ennek fontosságát Hieronymi Károly t. képviselőtársammal szemben is ő domborította ki. Én tehát azt ajánlanám Lukács László és Hieronymi Károly t. képviselőtársaimnak, olvassák el még egyszer gondosan Tisza István beszédét a készfizetés történetéről és abból majd meg fognak győződni, hogy a készfizetések rögtöni felvétele a fontos ós hogy nem azért nem vették azt fel, mintha annak czélszerűségét és fontosságát be nem látták volna, hanem azért, mert az osztrák bornirtság ós az osztrák politikai helyzet nem engedte. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Múzsa Gyula: Most ismerte be a minister! Zlinszky István : Csodálom, hogy Beck Gyula t. képviselőtársam, a ki a mellett, hogy báró, képviselő, bankigazgató is, azt mondja, hogy a készfizetések felvételének nem tulajdonit különös fontosságot. (Felkiáltások a baloldalon: Neki igy is jó!) Pedig jól tudhatja, hogy ha jjéldául ő, mint bankigazgató külföldön köt üzleteket és ott helyez el czimleteket, mindenütt megkövetelik tőle azt, hogy az illető állam valutájával állítsa ki a czimleteket és a kamatfizetést is az illető állam pénzében garantálja. Például Budapest kölcsöne liver sterlingben van kiállítva és a mikor a Pesti Hazai Takarékpénztár 25 millió kötvényt helyezett el Parisban, a czimleteket kénytelen volt frankokra kiállítani. Ma az esetleg beálló ázsió rizikóját teljesen az intézet kénytelen viselni. Tudom jól, hogy az OsztrákMagyar Bank mai helyes deviza-politikája mellett ezen ázsió-veszteség kilátásai minimálisak, azonban nem teljesen kizártak, de teljesen ki vannak zárva akkor, ha a készfizetéseket felvesszük. (Ugy van! balfelől.) Méltóztassék csak t. képviselőtársamnak azon bankigazgatókkal beszélni, a kik külföldön kötnek üzleteket, majd meghallja tőlük, hogy nagyon sok nehézségbe ütköznek azért, mivel nálunk a készfizetés nincs felvéve, de ma már maga a bank is érzi a készfizetés felvéte-