Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

98. országos ülés 1911 akkor végeredményben a törvényt módosíthatja ezen javaslat értelmében*. Ezen passzus utolsó mondatával, hogy tör­vényt módosíthat, később fogok foglalkozni, most csak azt akarom megvilágítani, hogy t. barátom részéről, azt hiszem, tévedés, hogy ezt párat­lan dolognak tartja és hogy csodás joggal ruházza fel ez a törvényjavaslat a bankot. Mert én azt hiszem, t. képviselőház, hogy az angol parlament bir érzékkel arra nézve, hogy hatáskörét félté­kenyen megóvja és bír elég hatalommal is, hogy ebben mindig czélt érjen. Az angol parlament nem az, a mely a maga jogait könnyű szerrel másra ruházza. És mikor 1820-ban az angol par­lament elhatározta a készfizetések megkezdését, akkor a banknak egy négyévi terminust tűzött, de annak a napnak a megáUapitását, hogy mikor kezdi meg a bank a készfizetéseket, a bankra bízta. Es miért ? Gr. Andrássy Gyula : Tessék itt is azt csinálni! (Helyeslés a baloldalon.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Mert hiszen a bank tudhatja legjobban, hogy mikor érkezett el az az idő, a mikor a legkisebb vészelj nélkül megkezdheti a készfizetéseket. Ez tehát nem valami csodás és nem valami páratlan dolog; sőt, én azt hiszem, hogy ez helyesebb konstrukczió, mint az a konstrukczió, hogy a kormányokra bizassék a nap meghatározása. Azután azt mondja gróf Andrássy Gyula t. barátom, — már nem idézhetem szószerint, mert akkor fel kellene olvasni ezt az egész passzust, de igyekezni fogok értelmét hiven visszaadni — azt mondja, hogy ez csodálatos, zavaros törvény, mert nem áü a készfizetések alapján, hanem azt mondja, hogy a 83. §., a melynek alapján a bank a készfizetések alól fel van mentve, képezi a tör­vényes állapotot, és azután ugyanaz a törvény azt mondja, hogy a bank kezdeményezésére ez a törvényes állapot megszüntethető, vagyis az ő okoskodása szerint a törvény — röviden szólva — a kényszerárfolyam álláspontján állva, megadja a jogot a banknak, hogy készfizető bankra változ­hasson át. Ha t. barátom a mai javaslatot nem a Széli­féle bankjavaslattal hasonlította volna össze, a mely a Széll-Körber-féle kiegyezésen alapult, lehetetlen, hogy erre az eredményre jutott volna, mert a két javaslat szerkezete tökéletesen más. Itt mivel állunk szemben ? Inartikulálva van olyan banknak a statútuma, a mely bank ma nem készfizető, a mely csak vállalta azt a kötelezett­séget, hogy az árfolyamok paritását fentartja. Ez pedig vonatkozik a 83. §-ra. Gr. Andrássy Gyula: A m. §.! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister : Tehát ismétlem, olyan bank statútumáról van szó, a mely ma még nem készfizető, de melynél az a prezumpczió, hogy az ő szabadalmának folyama alatt készfizető lesz. Minthogy pedig itt egyszerre lettek inartikulálva a statútumok, a dolog ter­mészetéből folyik, hogy van a statútumban olyan tbruár 10-én, pénteken. 63 paragrafus is, a mely a kényszerforgalmat tartja fenn, és van olyan paragrafus is, a mely megszün­teti a kényszerforgalmat és a készfizetések meg­kezdéséről szól. Gr. Andrássy Gyula : De ezt csak törvénynyel lehet. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Mindig azt mondja t. barátom, hogy: tör­vény. Hozok fel tehát más példát. Méltóztatnak tudni, hogy a német-franczia háború folyamán először a franczia kormány és később — a mi még nagyobb visszaélés volt — a kommün nagyon igénybe vette a franczia bankot, ugy hogy annak bankjegyforgalma egy időben három milliárd és 200 millió volt, a minek folytán a franczia bank a készfizetéseket megszüntette. Lehet, hogy téve­dek, de én nagyon kutattam, de olyan törvényt, a mely a franczia banknak elrendelte volna, hogy ne kezdje meg a készfizetést, nem találtam. Gr. Andrássy Gyula: Nem volt ellenkező törvény ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: A franczia bank tehát megkezdte a készfizetéseket a mint tehetségében állott. Azt hiszem ennélfogva, hogy nem jogosan kifogásolta a t. barátom, hogy van a statútumban egy olyan paragrafus is, a mely kényszerforgalomról szól és van olyan is, a mely a készfizetésekről szól. Azért, mert ez a bank ugy indul meg, hogy most kényszerforgalom van és később tér át a készfizetésre. Még két kérdéssel akarok foglalkozni, melyek nem függnek ugyan szorosan össze az egész tör­vényjavaslattal, de a tiszteletnél fogva, melylyel t. barátomnak véleménye iránt vagyok, mégis ezeket is meg akarom említeni. Legelőször is azt mondja t. barátom, hogy az az egész intézkedés, a mely az 5. §-ban van, a jsarlament lekicsinylése. Én sohasem láttam, soha­sem hallottam azt, hogy ha valakire egy köteles­séget rónak és azt a kötelességet záros határ­időhöz kötik, ebben bármi néven nevezendő le­kicsinylés volna. (Ugy van! jobbfelől.) A lekicsiny­lés abban van, ha én valakinek a véleményére semmit sem adok, ha annak véleményét meg nem kérdezem. Polónyi Géza: Ez az ! (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Lehetne talán lekicsinylés abban, ha azt tartal­mazná ez a szakasz, hogy nem szükséges, hogy a banknak a készfizetések megkezdésére irányuló indítványát még a képviselőház tárgyalja, — né­zetem szerint ez lett volna helyesebb, de nem lehetett megcsinálni az osztrákok miatt — de hogy abban legyen lekicsinylés, hogy a bank által java­solt készfizetések megkezdése még egyszer a kép­viselőház elé kerüljön, ez nem jogos ellenvetés. (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Eitner Zsigmond: Félremagyarázás! (Zaj jobbfelől.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: A másik ellenvetés, a melylyel foglalkozni akarok,

Next

/
Thumbnails
Contents