Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

64 98. országos ülés 1911 február 10-én, pénteken. az, hogy ez veszélyes preczedens. Teljesen elismerem azt, hogy a kinek az a véleménye, hogy Magyarország boldogulására szükséges, hogy az obstrukczió intézményét fentartsuk, arra nézve ez veszélyes preczedenst képez. De én az én t. barátom véleményében nem osztozhatom. Ha obstrukczió alatt azt értjük és ha ő obstrukczió alatt azt érti, hogy egv ellenzék valamely tárgyalást mindenféle eszközökkel késleltet, ennek pedig gátat vetünk, ez nem veszedelmes preczedens, • ellenkezőleg, ez az én szememben nagyon hasznos preczedens. (Helyeslés jóbbfdöl.) T. képviselőház ! Azzal zárom beszédemet, hogy azt, a mit Ígértünk, t. i., hogy a bankszabadalmat összekötjük a készfizetésekkel, igaz, nem tudtuk beváltani, de igenis sikerült olyan megoldási módot találni, a melylyel azt a czélt, a melyet a készfizetésekkel akartunk elérni, bizonyos vonatkozásaiban még jobban érjük el. (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Én beszédem folyamán is kifejezést adtam annak, hogy nekünk minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a bank a kötelező készfizetéseket megkezdje, de azoknak a czéloknak, a melyeket magunk elé tűztünk az immár nem tudom hány esztendő óta húzódó valutareformmal, azoknak a czéloknak nagyobb részét ezzel a javaslattal elértük. Nem értük el egészen, törekedni fogunk, hogy ezt a másik dolgot is megcsináljuk, de azt a czélt a maga legnagyobb részében igenis elértük. Ezért akkor, a mikor ajánljuk ennek a törvényjavaslatnak elfogadását és a ház többségét arra kérjük, hogy méltóztassanak azt elfogadni, abszolúte nem estünk politikai inkonzekvencziába, (ügy van I jobbfelől.) mert mi egy czélt tartottunk szem előtt, és azt a czélt elértük azokkal az eszközökkel, a melyek egyáltalában rendelkezésünkre állottak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közéfen.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Zlinszky István! Zlinszky István : T. képviselőház ! (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! balfelői.) Elnök : Csendet kérek ! Zlinszky István : Gróf Tisza István igen t. képviselőtársam múltkori beszéde elején . . . (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! balfelői.) Bikádi Antal t. képviselőtársam beszédére a következőkben reflektált (olvassa) : »Csakis egy kéréssel kívánom t. képviselőtársam felszólalásának ezen részét honorálni, miután, sajnálatomra, ő is ismételten visszatért beszédében arra a nagyon elcsépelt témára, hogy a mi pártunk ebben a kérdésben nem meggyőződését, hanem hatalmi érdekét követi. Hát, t. képviselő ur, én igazán azt hiszem, itt volna az ideje annak, hogy akkor, a mikor komoly érvekkel találkozunk, akkor, a mikor komoly érveket beszélhetünk meg, hagyjunk békét ennek a nagyon régi és nagyon elcsépelt fegyvernek és ne folyamodjunk ezekhez a lapos gyanusitásokhoz.« Azután a következőképen folytatja (olvassa) : »Hiszen, hogy többet ne mondjak, a közelmúlt története vájjon nem bizonyitotta-e be fényesen azt, hogy azok, a kik annak idején a szabadelvű párt kereteiben szolgáltuk a közérdeket és jelenleg a munkapárt soraiban vagyunk feltalálhatók, hogy azok egy olyan momentumban, a midőn hatalmi érdekünk bizonyára azt kivánta volna, hogy egy, a mi nézetünk szerint nagyfontosságú kérdését az országnak, a házszabályok kérdését ne bolygassuk, hogy mi akkor hozzányúltunk a kérdéshez az ország érdekében, háttérbe toltuk pártérdekeinket, háttérbe toltuk hatalmi érdekeinket és felemelt fővel buktunk el az ország érdekeinek önzetlen szolgálatában.« Higyje meg az én igen t. képviselőtársam, hogy ez nem is annyira elcsépelt, mint igen sokszor hangoztatott igazság. Ugy látom, hogy gróf Tisza István t. képviselőtársam még mindig nem tud azon ideális piedesztálról leszállani, a melyről az embereket ugyanolyanoknak látja, mint ő maga. Ha leszáll, t. ház, a közélet szürke porondjára, meg fog róla győződni, hogy a hatalmi kérdés nagyon sok embernek és különösen sok politikusnak a szemében nem is az utolsó dolog. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudjuk róla és többekről, hogy igenis, fölemelt fővel buktak el czéljaik keresztülvitelében, és az ebből származó bukás mártiromságát meg£ dással és fölemelt fővel viselték el. De a mikor mi ezen oldalról a hatalmi érdek követését emlegetjük, nem is ezeket a férfiakat értjük, hanem azokat, t. képviselőház, a kik akkor fölemelt fővel Ítélték el az akkori bukás okait és most fölemelt fővel szivárognak vissza a hatalom birtokába. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És hogyha, t. képviselőház, a dolog ugy fog fordulni, akkor ismét fölemelt fővel küldik majd a vezért geszti magányába vissza. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Darvai Fülöp : Ne fájjon attól a feje. (Zaj. Elnök csenget.) Zlinszky István ". Darvai Fülöp t. képviselőtársam azt mondja, hogy ettől ne fájjon nékem a fejem. Nem is ezért fáj a fejem, (Zaj. Elnök csenget.) hanem azért, mert magam tapasztaltam és láttam azt, hogy a mikor a dolog ugy fordult egy pillanatig, hogy Kossuth Ferencz kezébe kerül a hatalom, akkor 300-an 400-an jelentkeztek nálunk fölvételre, és a mikor a hatalom a másik oldalra került, akkor ugyancsak 300-an 400-an hagytak el bennünket egyszerre fölemelt fővel. (Élénk derültség. Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Majd meg fogja még tanulni igen t. képviselőtársam, hogy a hatalom követése nem is annyira elcsépelt és lapos beszéd, hanem igen sokaknak éltető elemét és sajnos, Magyarországon a többségi pártoknak egy fontos alkotó részét képezi. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt kívántam t. képviselőtársam beszédének elejére megjegyezni. Áttérek beszédemnek tulajdonképeni tár-