Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

98. országos ülés 1911 február 10-én, pénteken. 61 bevonásával a bankjegyek diszázsióját megszüntették. Ezek azok az okok, a melyek miatt én egész nyugodt lélekkel és teljes meggyőződéssel azt mondom, hogy igenis a főczélt, a mely az egész valutareform terén előttünk lebegett, ezzel a törvényjavaslattal elértük. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Hogy ebben a törvényjavaslatban a készfizetések volnának fölvéve, ilyen abszurdumot nem állithat senki. Nincsenek. De azt állitom, hogy mégis elfogadom ezen javaslatot és bátran ajánlhatjuk a képviselőháznak is elfogadásra ; mert azt a czélt, a melyet a készfizetések megkezdése által akarunk elérni, elérjük ezen törvényjavaslat intézkedései által is. És itt figyelmeztetem a t. képviselőházat, hogy a váltóárfolyamok paritásának biztosítása nincsen semmiféle terminushoz kötve, erre kötelezve van a bank abban a pillanatban, a mint ezen megújított szabadalmát megkapja. A másik dolog, a készfizetések megkezdése, szintén nincsen ebben a javaslatban elejtve, az is benne van, csakhogy nincs terminushoz kötve és ez ennek a törvényjavaslatnak a baja, a melyről nem tehetünk, és a melyet eléggé sajnálunk. (Felkiáltások balfelől : Miért ?) Bocsánatot kérek, ne tessék kivánni, hogy én minden közbeszólásra feleljek. Gróf Andrássy Gyula t. barátom tegnapi beszédében egy más vonatkozásban azt mondotta, hogyha mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a váltóárfolyamok paritásának ezen biztositása által, a mely a törvényjavaslatban kontemplálva van, mi elértük a czélt, miért csináltuk azt a komjjlikált mechanizmust, a melyre később rátérek, a készfizetések tekintetében. En a magam részéről kijelentem, hogy én a váltóárfolyamok paritásának biztositása mellett a készfizetések megkezdését is nagyon szükségesnek tartom és meg mondom egész őszintén, hogy miért. Utóvégre méltóztatik azt nagyon jól tudni, hogy a hitel nemcsak az illető adósnak fizetőképességétől függ, hanem függ attól is, hogy mennyi hajlandóságot vagy jóakaratot tételeznek fel arról az adósról, hogy annak a kötelezettségnek, a melynek megfelelni tud, meg is akar felelni. (ügy van !) Már most, én nem tehetek róla, de előttem érthetetlen az, hogy ha valaki beleegyezik abba, hogy a bank a váltóárfolyamok paritását biztosítsa, miért vonakodik az attól, hogy a bank a készpénzfizetések megkezdésére is köteleztessék ? Mert a külföldi váltóárfolyamok paritásának biztositása és a készfizetések megkezdése ugyanazon dolognak két másféle oldala, de ugyanaz a dolog. (Igaz! ügy van! jobbfdől.) Ezt igen egyszerűen be fogom bizonyítani. Mit tesz az, hogy a bank a váltóárfolyamok paritását biztosítja ? Már előbb voltam bátor mondani, hogy ez lényegében annyit tesz, hogy a kinek Berlinben — nem fogok különféle viszonylatokat emliteni, mert a mi az egyikre áll, a többire is áll — 100 márkát kell fizetnie, hogy azt a 100 márkát mindig 117 korona 56 fillér értékű bankjegygyel vásárolhassa meg. Már most, ha biztosítva van az, hogy én bármikor 117 korona 56 fillérért kapok 100 márka aranyat, mintán 100 márka arany nemcsak egyenlő, de azonos 118 korona értékű pénzzel... Polónyi Géza : Aranyértékkel! Hieronymi Károíy kereskedelemügyi minister: ... mivel ugyanazt az aranyat foglalja magában, ha a márkát 117 K 56 fillérért kapom meg, miután a márkában az arany teljesen, azonos a 117 K 56 fillér értékű aranynyal, nagyon természetes, hogy ha 100 márkát kapok, akkor pari szerint 118 K — beszéljünk kerek összegben 118 K-ról — aranypénzt is kapok 118 korona bankjegyért, mert ha két dolog egy harmadikkal egyenlő, akkor ez a két dolog egymás közt is egyenlő, (ügy van !) Hock János: így van, természetes! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisíer: Ha tehát nekem biztosítva van a külföldi árfolyam, ennélfogva biztosítva van az is, hogy azért a bankjegyért mindig diszázsió nélkül megkapom az érczpénzemet, az aranyat is. Ezért, ismétlem, a két dolog ugyanaz, csak két oldalról tekintve. (Igaz ! ügy van ! jobb felől.) Daczára ennek és épen ezért követelnünk és törekednünk kell a készfizetések megkezdésére, mert a mi külföldi hitelezőink nem fogják soha megérteni azt, hogy miután ez igy van, a mint mondtam, miután a külföldi váltóárfolyamok paritásának biztositása eredményében tökéletesen egyenlő a készpénzfizetések megkezdésével, hogy akkor azok, a kik az egyiket igenis hajlandók biztositani, a készpénzfizetést miért nem akarják megkezdeni, (ügy van ! jobbfelöl.) En azt hiszem, hogy miután ezek a kérdések az előttem szólók által már sokszorosan megvilágittattak, nem szükséges ezekről többet szólanom, de ugy vélem,, hogy teljesen bebizonyítottam azt, hogy nem jövünk a czél tekintetében inkonzekvencziába akkor, a mikor ezt a javaslatot elfogadásra ajánljuk, illetőleg a mikor ezt a javaslatot elfogadja a ház többsége. Mert igaz. hogy nem kaptuk meg a készfizetéseket, — és ez ennek a dolognak egy hibája — egy cseppet sem átallom bevallani. . . Múzsa Gyula: Nagyon őszinte beszéd ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: . . . bocsánatot kérek, nekem nincs mit tagadni, én őszintén beszélhetek, de a czélt teljesen elérjük. Eitner Zsigmond: Azt nem épen ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: És ha ennyi vajúdás után van egy mód, a melylyel a czélt elérhetjük, nem értem, hogy e czél elérésére szükséges eszközöket, melyek e törvényjavaslatba le vannak fektetve, két kézzel meg ne ragadjuk. (Helyeslés jobbról. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) En, t. képviselőház, nem is vagyok abban a vélekedésben, a mi itt sok helyütt és különösen gróf Andrássy Gyula t. barátom tegnapi beszédében kifejezésre jutott, hogy miután a bankra ruháztuk — a miről később külön fogok szólam —