Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

58 ' 98. országos ülés 1911 á kisebb exisztencziáknak azért volna szükségük kölcsönvételre, hogy azt a sok összegyűjtött tőkét, a mely náluk van, betegyék és igy aztán ne kérdezzék tőlük, hogy honnan vették ezeket a betéteket. Am ha t. képviselőtársam megnézte volna az árverések statisztikáját, bizonyára ő benne is megérlelődött volna a gondolat, hogy ez az atyáskodás nem helyénvaló, mert a tények nem azt bizonyítják, hogy még egyszer annyi betétet tesznek be, mint a mennyi hitelt élveznek, hanem azt, hogy elrántják lábai alól azt, a mit őseitől kapott, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát ne legyen a t. képviselő ur atyáskodó velünk szemben, mikor olcsó hitelről van szó, mert a kisbirtokosság nem az olcsó hitel, hanem a drága hitel következtében megy tönkre. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ám itt egy más szempont játszik közre és ez az, hogjr a t. képviselő urnak, mint bankdirektornak nem lenne akkora nyeresége és nem lenne olyan magas állása, ha a kisebb exisztencziák közelebb jutnának a bankhoz. A mi az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításánál a kormány álláspontját illeti, tisztességgel respektálom azt, hogy ők nem ígérték az önálló bankot; ha nem Ígérték, nem is kötelező rájuk nézve ; ellenben kötelessége lett volna a kormánynak törvényszabta határidőt kikötni, hogy mikor lehet az önálló bankot létesiteni. Más a nézetem azonban a készfizetésre vonatkozólag, a melyet ígértek, de nem hoztak, mert a javaslat csak rendezésről beszél, rendezés pedig nem fizetés, hanem továbbra való eltolás. Ám az 5. §-ban még azt sem látom, hogy a banknak mikor lesz kötelessége a készfizetés felvétele, mert azzal nem elégedhetünk meg, hogy ez akkor történjék, a mikor a bank időszerűnek látja. Hát ha soha nem látja időszerűnek ? (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mondhatom, húsz év alatt egy lépéssel sem haladtunk e téren előre. A kormánynak, valamint az igen t. munkapártnak pedig egyszerű őszinteséggel kellett volna eljárnia és legalább is meg kellett volna mondania, hogy mivel ezt sem lehetett kicsikarni, nem teljesitheti igéretét. Ezt respektálnám, de az ilyen nem más, mint csűrés-csavarás, hogy ez sokkal hasznosabb, sokkal lényegesebb és ezért szükséges ezen az alapon a meghosszabbitás, azzal nem vagyok tisztában és ezt az érvelést el nem fogadhatom, nem fogadhatom el pedig azért, mert az világosan tisztáztatott, hogy Magyarországnak az önálló bank sokkal előnyösebb volna. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De azzal is tisztában vagyunk, hogy Bécsben nem igy gondolkoznak és a menynyiben nem igy gondolkodnak, mi ezt tőlük kicsikarni nem tudjuk. Igy van a készfizetések kérdése is, a mit a kormány és a munkapárt a választások idején eléggé hirdetett és az sincsen meghozva. Ez semmi másra nem vezethető vissza, mint hogy jóllehet akkor megígérték, Bécstől ezt sem tudták kierőszakolni. Ez ennek a formája és a lényege. február 10-én, pénteken. A mi pedig a bankszabadalom meghosszabbítását illeti, hacsak egy stádium volna benne, a készfizetésekre nézve, ha nem is az önálló bankra, hanem csak arra, hogy a bank mikor köteles felvenni a készfizetést, akkor hozzájárulnék, és azt mondanám, hogy igenis, ma többet nem lehet elérni. Hanem mikor semmiféle mozzanatot nem látok erre nézve, daczára, hogy Ígérve van, a javaslatot nem fogadhatom el, nemcsak elvi szempontból, hanem lényegi szempontból sem, és csatlakozom Kossuth Ferencz és Földes Béla t. képviselőtársaim által beadott határozati javaslatokhoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Az előttem szóló t. képviselő ur ne vegye tőlem rossz néven, hogy részletesebben az imént elmondott beszédére nem reflektálok, de beszédem folyamán mindazokra a kérdésekre, a melyeket ő felvetett, amúgy is vissza fogok térni. A miért most a vitának negyedik hetében felszólalok, olyan vita után, a melyben mindazok a kérdések, a melyek a bankszabadalom megujitásával, a készfizetésekkel, a pénzforgalommal, az érmeegyezménynyel összefüggésben vannak, annyira megvilágittattak, ennek oka az, hogy gróf Andrássy Gyula t. barátom tegnapi beszédében hivatkozott arra, és felolvasta azt, a mit én erről a kérdésről pozsonyi választóimnak a választás előtt mondottam. T. ház ! Én akkor azt mondottam, hogy a közös bank akkor elégíti ki a mi szükségleteinket, ha kötelező készfizető bank lesz. Ezt egészen hiven felolvasta t. barátom, és én kijelentem, hog)

r szórói-szóra ugyanazon meggyőződésben vagyok ma is. T. barátom azért olvasta fel szavaimat,, hogy bizonyítsa, miszerint a kormány és az a párt, a mely bennünket támogat, politikai inkonzekvencziába esett, a mikor olyan javaslatot támogat, illetőleg a kormány olyan javaslatot terjesztett elő, a mely nem állapit meg fix terminust a készfizetések megkezdésére, azonban kilátásba helyezi a készfizetéseket bizonyos modalitások alatt a nélkül, hogy az terminushoz volna kötve, de kötelezi a bankot, hogy a külföldi árfolyamok paritásáról folytonosan, súlyos pönálé alatt gondoskodjék. Daczára annak, hogy erről ma is meg vagyok győződve, és erre vissza fogok térni beszédem későbbi fonalán — azért nem tehetem most, mert különben előadásom összefüggése megszakadna — most is az a nézetem, hogy nekünk törekednünk kell arra, hogy a készfizetéseket a bank mielőbb megkezdje. Ebben a meggyőződésben lévén a kormány és ez a párt is, egészen helyesen mutatta ki gróf Andrássy t. barátom, hogy nem a jóakarat hiányzott, hanem nem bírtuk rávenni az osztrák kormányt, respektive az osztrák közvéleményt, hogy ezen általunk czélszerűnek, helyesnek, időszerűnek tartott lépést szintén a magáévá tegye. (Mozgás