Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

98. országos ülés 1911 február 10-én, pénteken. 55 szabadelvű párti ministerek voltak, a 48-as és függetlenségi párt nem teljesíthette eléggé kötelességét, mert hiszen a vége az lett, hogy nem az állapíttatott meg az Osztrák-Magyar Bank szabadalmára nézve, a mire nézve Bécscsel megalkudtak, hanem az ellenkező, vagyis az, a mit a 67-es párt jobbnak látott és Bécs követelt. Ebből kifolyólag bátor vagyok észrevételeimet az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatra nézve előadni. Azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy az önálló bank jobb volna Magyarország közgazdasági állapotára és függetlenségére nézve és hogy ez mintegy előlépés volna a nemzeti önállóságra, azt hiszem, nincs itt senki, a ki ha magyar érzelmű és magyar képviselői kötelességét akarja teljesíteni, a ki ezt kétségbevonná, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De mert, ha jól emlékszem, a t. előadó ur bevezető beszédében azt mondja, hogy az nem szenved kétséget, hogy Magyarország ma már nincs abban a belyzetben, hogy az önálló bankot felállíthassa, vagy megteremthesse, bár neki ehhez joga és ereje van. Más gazdasági szempontból előbbrehaladt hatalmasabb államok is lemondanak időnkint az őket megillető jogokról a gazdasági téren. Ezt én a t. előadó urnak elhiszem, sőt ebbeli állítását respektálom is, de viszont oly példával nem járult a ház elé, a mely azt bizonyítaná, hogy valamely állam pénzügyi önállóságáról, vagy bankjáról valaha lemondott volna gazdasági érdekből. Sőt azt hiszem, hogy egyetlen állam sem lehet független és önálló, ha magát megerősíteni nem tudja, ha nincs bankja, (ügy van! ügy van! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben ez olyan volna, mint az a gazda, a kinek, ha pénze van, azt rábízza másra és a mikor szüksége van rá, akkor könyörgés utján jut abból annyihoz, a mennyit az a másik neki jószántából épen adni akar. A t. előadó ur másik indokolása az, hogy a magyar államnak azért szükséges hozzájárulnia az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításához, hogy olcsóbb kamatot ad az Osztrák-Magyar Bank és ezzel elő van segítve a gazdasági hitel kérdése. Pedig folytonosan arról panaszkodunk, hogy Magyarországnak mezőgazdasági hitele, minthogy az Osztrák-Magyar Bankkal vagyunk összeköttetésben, nincsen eléggé kielégítve, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sőt, ha nem tévedek, az Osztrák-Magyar Banknak ténykedése alapján világosan be van bizonyítva, hogy az osztrák állam hiteligényeinek megfelel és az ottani rendszerhez, az ottani gazdasági szempontokhoz illő osztrák tipusu bank. De mit látunk Magyarországon ? Azt, hogy a mezőgazdasági hitelt az Osztrák-Magyar Bank ugy, a hogy, kielégíti, de nem első, hanem másod-, harmad-, sőt negyedkézből. Ezzel szemben mit találunk az iparnál és a kereskedelemnél? A kereskedő, ha bemegy az Osztrák-Magyar Bankba, rögtön kiutalják neki a pénzt. Ugyanezt találjuk a gyárosnál is, a ki rögtön és első kézből kap pénzt. Ezek és ebben igaza van az előadó urnak, olcsó pénzt élveznek. De azon a téren már nincs igaza, hogy ezen előnyből a mezőgazdának is jut, mert csak az ipari vállalatnak és a kereskedelemnek jut ebből. Már most csak egyetlen példát szeretnék arra nézve hallani, hogy nincs-e igazam abban, hogyha a nagybirtokos elmegy pénzért, minthogy nem czégjegyzett, az Osztrák-Magyar Bank azt nem adja ki neki közvetlenül, de ha kap is pénzt, azt csak másodkézből kapja, vagyis valamely nagyobb pénzintézet bocsátja azt rendelkezésére, A középgazdák már csak harmadik kézből kapnak hitelt, a minek az a következménye, hogy 4—5% helyett kénytelenek 7—8%-ot fizetni, míg a nagybirtokosok csak 5—6% kamatot fizetnek. Ezért folytonos a panasz ebben a hazában, hogy a kisiparos, valamint a kisgazda a drága hitelt élvezik, erre bátor leszek rámutatni. Az a kisiparos, ha neki pénzre van szüksége, már csak a kisebbrangú pénzintézetekhez fordulhat, a melyek igenis adják neki 8—10—12% kamatra a pénzt. Ugyanígy 1 an a kisbirtokos is. Méltóztassék csak megnézni a vidéki telekkönyvi hivatalokat, milyen szomorú állapotokat láthatnak ott. Ezek talán érthetők egy oly államban, mely kulturállamnak vallja magát, de nem eléggé gyakorolja az ellenőrzés jogát ; de a hol ezt eléggé gyakorolják, ott ez érthetetlen. A jelzálogkölcsönöknél találunk 8% kamatot, 3% kezelési dijat, 3% kötbért és félévi felmondást. Ha annál a kisembernél a félévi felmondás és a 3% kötbér elesik is, mégis fizet 8% kamatot es 3% kezelési dijat, ami uzsora. (Igaz ! Ugy van ! bal felől.) Nern felel tehát meg a valóságnak, hogy az Osztrák-Magyar Bank a hiteleket elég egyformán és elég olcsón elégíti ki. Bátor vagyok itt hivatkozni igen t. Madarassy-Beck képviselőtársamra, a ki bizonyítani akarta, hogy az Osztrák-Magyar Bank igenis eleget tesz a gazdasági hitelkövetelményeknek, sőt még a kisebb hitelkeresőkkei szemben jótékonyságot gyakorol és elmegy a végső határig. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy ő statisztikai adatokból tudja, hogy az Osztrák-Magyar Bank váltótárczájában a központi hitelszövetkezet közvetítésével állandóan 10 millió korona értékű váltó van, a mi 30.000 darab kisváltónak felel meg. Igen t. képviselőtársam ép ugy tesz ezen a téren, mint a mikor az orvos a beteget nem látja, de távolból konstatálja, hogy mi a betegsége. Arról azonban megfeledkezett igen t. képviselőtársam, hogy Magyarországon 14.000 község van. Ha ezek közt megosztjuk ezt a 10 millió koronát, akkor egy községre alig jut több mint 7.000 korona. Ha pedig átlagban 140 gazdát veszünk egy községre, bár van, a hol kevesebb a gazda, de van község, a hol sokkal több van, akkor egy-egy gazdára jut 50 korona kölcsön. Ez tehát az a végső biztosíték, a mely megmentheti a kisgazgát az uzsorától. Hivatkozott báró Madarassy-Beck t. képviselőtársam egy másik tényre is, a miért ő az Osztrák-