Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

596 117. országos ülés Wll Bakonyi Samu : Sajnálom, ha kötelességem teljesítése közben kénytelen voltam véteni azon t. képviselőtársaim iránti köteles figyelem ellen, a kik interpellácziókat jegyeztek be, de azt hiszem, mikor olyan helyzetben látjuk magunkat, hogy közvetlen küszöbön áll egy óriási megterheltetéssel járó dolog, a véderőreform, akkor szükséges ezzel a kérdéssel minden oldalról foglalkozni. A mi pedig az általános választójogot illeti, hiszen közvetlen és szerves kapcsolatban az természetesen nincsen ezzel a kérdéssel, de politikai kapcsolatban léte, azt hiszem, egyáltalában nem vonható kétségbe. A mikor az általános védkötelezettség alapján állunk, akkor én azt hiszem, az általános védkötelezettség elvének meg kell felelnie az általános választói jognak is. A legterhesebb állampolgári kötelesség általánossá tételével együtt kell járnia az állampolgári jogok gyakorlásának is, (Éljenzés a baloldalon.) annál is inkább, t. ház, mert hiszen a jelenkor legnagyobb háborúi az egész államnak legszélsőbb erőfeszítését jelentik, a melyben az egész nép, a nemzetnek minden fia a maga legjobb fizikai, erkölcsi és szellemi erőinek teljes latbavetésével kell hogy az államnak védelmére siessen. Én e tekintetben abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy álláspontom indokolására ép a t. honvédelmi minister ur losonczi programmbeszédének egy kimagasló passzusára hivatkozhatom. Azt mondja a t. honvédelmi minister ur (olvassa) : »Hiszen ma, az általános védkötelezettség korában, a midőn minden polgár katona és minden katona polgár, csak természetes, hogy minden polgárban katonás, férfias sziv és minden katonában egy állampolgár szive ver.« (Felkiáltások a baloldalon : Nagyon szép !) Ezek az arany szavak méltók ' azon nagy kvalitásokhoz, a melyeket én a t. honvédelmi minister úrban mindig a legnagyobb tisztelettel honoráltam. (Éljenzés a jobboldalon.) Teljes lélekkel csatlakozom ezen óváczióhoz. De hogyan érezhesse magát a hadseregben legfontosabb állampolgári kötelességeit teljesitő katona állampolgárnak akkor, mikor tudja, hogy a mint onnan kikerül, a hol ő életének legjavát hozta a haza védelmének oltárára, ő egy quantité negligeable, egy tagjává válik a canaille-nak, a söpredéknek, a kinek nincs joga azon állam életére befolyást gyakorolni, a mely iránt a legsúlyosabb véradót rótta le. (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Azzal üdvözlik odaát Ausztriában a delegácziós tárgyalások eredményét, hogy a hadseregre nézve elérkezett egy uj érának ideje. Gr. Batthyány Tivadar: Csinos kis éra lesz! Bakonyi Samu : A t. hadügyminister ur expozéjának végén a feletti örömében tört ki igen szép szavakkal, hogy végre megszűnik az az állapot, a mely a hadsereg intézményét azzal fenyegette, hogy a korhadt fának sorsára jusson. Ha azonban a katonai kérdéseknek az a megoldása fog érvényre jutni, a melyet a bejelentett véderőreform márczius 8-án, szerdán. tartalmából ismerünk, attól félek: maga ez a nemzet, ez az állam válik korhadó fává, a melyből pedig a maga életerejét kellene a hadsereg intézményének meritenie. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Én befejezem szavaimat, (Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) befejezem azzal, hogy a hadsereg az ország egész ifjúságának, szinejavának egy nevelő intézetéül tekinthető, a hol, ha még addig nem tudta és nem érezte is, a mig annak tagjává nem lett, hogy az egységes nagy magyar államnak egy része, akkor ott kell, hogy jusson annak tudatára, hogy ő ilyen tényezője a nagy magyar államnak, ott emelje fel lelkét az a magasztos tudat, hogy ő egy dicsőséges múltú, egy világtörténeti hivatása nemzetnek, s e nemzet békéjének őre és ha kell, halni is kész hőse. Én, t. ház, a hadsereg mai állapotában nem tartom elérhetőnek azt, hogy az oda bekerült magyar ifjú erre a magasztos tudatra jusson, és azért annak mai formájában való fentartását pártom nevében a tőlem telhető erővel programmunkhoz és eddig vallott elveinkhez hiven ellenzem, (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és azoknak a fejtegetéseknek, a melyekkel ezt az álláspontomat indokolni voltam bátor, következéseképen a következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A képviselőház a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokat elveti, mert azok nem az önálló magyar hadsereg és védszervezet alapján állanak, az ismert kormánynyilatkozatok szerint nemsokára beterjesztendő uj véderőtörvény és a vele kapcsolatos intézkedések pedig a nemzet aránytalan nagy megterhelését vonják maguk után, a nélkül, hogy a magyar államot az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-a alapján is megillető jogok megvalósítását biztosítaná, holott az 1906-iki megállapodásokkal^függőben hagyott katonai kérdések elintézése megnyugvással csak az általános, egyenlő választói jog alapján (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) titkos szavazással megválasztandó képviselőháztól várható.« (Élénk helyeslés, éljenzés' és taps a bal- és a szélsőbaloldálon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Mivel a ház a mai ülés elején ugy méltóztatott határozni, hogy 1 órakor az interpellácziókra térünk át, s mert ez az idő elmúlt és szólásra még többen vannak feliratkozva, ennélfogva a vitát félbe kell szakitanunk. (Helyeslés.) Mielőtt azonban az interpellácziókra rátérnénk, bátor leszek a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére vonatkozólag javaslatomat megtenni. (Halljuk ! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap reggel 10 órakor tartsa és ezen ülés'napirendje először is a ma részleteiben is elfogadott, a bankszabadalom meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat harmadszori olvasása, másodszor a most félbeszakított tárgyalás folytatása és esetleg harmadszor, az 1911. évre kiállított ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Nincs észrevétel ? (Nincs !) Akkor javaslatomat elfogadottnak jelentem ki.