Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

Hí. országos ülés 1911 márczius 8-án, szerdán. b*b Az igen t. honvédelmi minister ur kilátásba helyezte, hogy a fegyvergyakorlatok megtartásánál még több figyelemmel lesz gazdaközönségünk helyzetére. Feltétlen szükségesnek tartom, hogy a hadmentességi dij fizetése körül fennálló szinte képtelen helyzeteken változtassunk. (Helyeslés a baloldalon.) Visszás rendelkezés például, hogy a hadmentességi dij maximális összege a legnagyobb jövedelem, illetve adó után 120 forint (Igaz ! Ugy van! balfelól.) és igy a gazdag embereknek hadmentességi dija nem áll arányban a szegény emberek hadmentességi dijával, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Sok esetben jogtalanul fizet az apa a fiu helyett, sok esetben pedig egyáltalán indokolatlan a hadmentességi dij kivetése. Pld. Ha valakit aktiv szolgálatból mint szolgálatképtelent elbocsájtanak, ne disztingválják azt, hogy az illető szolgálat által vagy szolgálat közben vált szolgálatképtelenné, mert vajmi nehéz annak megállapítása, hogy a katonai szolgálat nem járult-e hozzá ahhoz, hogy a szolgálatképtelenség előbb állott be. (Ugy van ! a baloldalon.) A sorozás körül is szükségesek lesznek különféle reformok, nagyon fontos az, hogy a sorshúzás utján való póttartalékba helyezés tényleg megszűnjön és hogy a családfentartóknak a póttartalékba jutása megkönnyittessék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Honvédségünk tüzérséggel való ellátása végre megtörténik. Szerintem ez ismét egy bizonyítékkal több annak igazolására, hogy ezen most már tisztán magyar vezényszóval vezényelt és minden fegyvernemből álló magyar csapatok a többiek harczvonalában sem bontják meg az u. n. egységet, s hogy az egységet és a harczképességet soha sem a magyar szellem, vagy az apostoli királyunk nevével diszitett magyar lobogó iránti lelkesedés, hanem inkább a fásultság károsíthatja, mint a hogy ezt az orosz-japán háború tanulságai bizonyítják. (Ugy van ! balfelól.) Előttünk áll még a két éves szolgálati idő kérdése, a mely megoldásra vár. A két évi szolgálat behozatalát természetesen attól kell függővé tenni, hogy a vele járó áldozatok nem lépik-e át nemzetünk erejét és tehetségét. Két éves szolgálati kedvezményben csak a gyalogságot és a tüzérségnek egy részét részesítenék, az érte kivánt vér- és pénzadó tehát nem áll arányban ezen kisméretű kedvezménynyel. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbalóldahn.) Kétségtelen, hogy alig képzelhető oly katonai reform, melyet népünk tehetsége szerint még áldozatok árán is oly szívesen fogadna, mint a két éves szolgálatot, azonban nagyobb terjedelemben. Hogy egy földmivesnek mit jelent az, hogy a mai munkásviszonyok között fiában a legjobb munkaerőt egy évvel előbb nyerje vissza, azt csak az tudja, a ki köztük él és velük érez. A hadvezetőség feladata és felelőssége minden esetre fokozódik, mert a csapatok harczképesséKÉPVH. XAPLÓ 1910 1915. V. KÖTET. gének nemcsak egyforma nivón kell maradni, hanem lépést kell tartani a modern harczászat fejleményeivel. Szükség van kiváló tisztekre, a kik azonban csak akkor lehetnek kiválók, ha a legénységgel beszélni tudnak. (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Tartalékos tisztekké és hadapródokká csak azokat nevezzék ki, a kik erre tényleg alkalmasak. Minősítésüket nem annyira egy elméleti vizsgától, hanem főkép beható gyakorlati vizsgától kellene függővé tenni,az első f egyvergyakorlat alkalmával. A gyalogságnál körülbelül 20.000 tartalékos tisztünk, hadapródunk és hadapródjelöltünk van, ugy hogy mozgósítás esetén, ha annak első idejében minden századnál csak egy aktiv tisztet veszünk számításba, akkor még mindig 8 szakaszparancsnok jut minden századra. A hadapród lőfegyvert már nem visz, ha tehát a mai létszámot egyharmaddal redukálnák, akkor még mindig elég tartalékos tiszt és hadapród felett rendelkezünk, másrészt pedig még jobb tartalékos tiszti anyagot nyerünk. Nem megvetendő pedig az sem, hogy ezáltal körülbelül 6—7 ezer intelligens altiszt által kezelt lőfegyvert vihetnék harczvonalba. Áttérek az altiszti kérdésre, melynek helyes rendezése szoros kapcsolatban van a két évi szolgálattal. A ki katona volt és a hadsereg kérdése iránt érdeklődik, az tudni fogja, hogy mily óriási kihatása van az altiszti kérdésnek hadseregünk egész szervezetére. Ugy tudom, hogy a két évi szolgálat behozatalával ezt a kérdést is rendezni fogják. Gróf Batthyány Pál: De ne ugy, mint a kész fizetéseket! Szabó István (zámolyi) : A rendezés módját azonban, őszintén mondva, szerencsétlen gondolatnak tartom. Tervbe van ugyanis véve, hogy az altisztek kiképzésére alkalmas anyagot egy harmadik évre tartják vissza, s hogy ezzel szemben őket két fegyvergyakorlat, s két tartalékos esztendőnek elengedésével akarják kárpótolni. (Zaj.) Ismétlem, szerintem ez egy szerencsétlen megoldási mód, a mely senkit ki nem elégit és ennek folytán mindenki azon lesz, hogy ügyességét leplezze, s ha mégis felfedezik, az ilyen szolgálatban köszönet nem lesz, mert hiányozni fog az ambiczió és a kedv, a mely kihatással lesz a legénység kiképzésére és szellemére. Sok kiváló katonatiszttel folytattam eszmecserét e tárgyban, mindnyájan oda konkludálnak, hogy azt, a mi máshol bevált, nálunk is meg kell honosítani. A német hadseregben altiszti iskolákat szerveztek, a hová különféle kedvezményekkel czivil fiatalembereket vesznek fel, kik ott szakszerű és alapos kiképzésben részesülnek. A továbbszolgáló altisztek fizetése az ujabb beosztás szerint sem felel meg a viszonyoknak, fizetésüket szolgálati évek szerint magasabb fokozatba kellene osztani és bizonyos szolgálati időn