Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

584 W. országos ülés 1911 nyelv tanításának és a magyar nyelvű oktatásnak eredményéről a honvédelmi minister által; ugyancsak két jelentés adatott be az 1909. és 1910. évről a császári és királyi közös hadseregtől a magyar kir. honvédség tényleges állományába történt tiszti áthelyezésekről. T. képviselőház ! A mint méltóztatnak tudni, mindezen jelentéseknek czéljuk az, hogy a t. képviselőház mindezen ügyekről bizonyos áttekintést nyerjen, a mint az annak idején kiosztott kimutatások, jelentések azt bővebben adhatták is. És miután a honvédelmi minister ur a különféle képviselőházi határozatoknak ezen jelentések benyújtásával teljesen megfelelt, kérem a t. képviselőházat, méltóztassanak ezen jelentéseket is tudomásul venni. (Helyeslés jobbról.) Végül, t. képviselőház, tekintve azt, hogy úgyis maholnap a régen várt véderótörvényünk be lesz nyújtva és lesz alkalma a képviselőház minden tagjának ahhoz bővebben hozzászólani, azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok a t. képviselőháznak különösen ellenzéki tagjaihoz, méltóztassanak ezt az amúgy is teljesen a régi mederben mozgó törvényjavaslatot elfogadni és igy lehetővé tenni, hogy a sorozás mielőbb megtartassék. (Helyeslés a jobboldalon.) A sorozásnak különben is már márczius 1-én meg kellett volna kezdődnie, s tekintve, hogy a javaslat törvényerőre emlekedése is még bizonyos időbe kerül, ismételten kérnem kell a házat, méltóztassanak sürgősen letárgyalni és elfogadni ezt a javaslatot. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Elnök: Ki van feliratkozva ? Nyegre László jegyző: Szabó István (zámolyi) ! Szabó István (zámolyi): Tisztelt ház ! Pártunk az előttünk fekvő törvényjavaslatokat nem fogadhatja el, mert szemünk előtt az önálló magyar hadsereg eszméje lebeg, mely nélkül egy állam önállóságát és függetlenségét elképzelni nem tudjuk. Miután a kormány iránt bizalommal nem viseltetünk, a költségvetésnek semmiféle részét sem fogadhatjuk el és nem adhatjuk rendelkezésére a kormányzásnak eme eszközét. (Ugy van ! baljelöli Álláspontunkat természetesen nem a hadsereg iránti jóindulat hiánya szabja meg, hanem az a körülmény, hogy mi nemzeti irányban fejlődést nem látunk, mert szerintünk a hadsereg feladata nemcsak abban áll, hogy harczászati szempontból álljon helyt, hanem abban is, hogy a magyar államiságot jelképezze (Helyeslés baljelol.) és annak leghathatósabb iskolája legyen. Mivel pedig honvédségünk a közös hadseregnek kiegészítő részét képezi, igy elvi álláspontunkat vele szemben is fentartjuk. Tisztelt ház ! Az elibénk tárt katonai kérdések reánk kielégítők nem lehetnek, mert sem közjogi, sem nyelvi, sem pedig anyagi szempontból nem találjuk fel bennünk azt, a mi akár érdekeinket, akár jogainkat kellőképen honorálná. A katonai intézetekből a csapatokhoz kerülő magyar honos márczius 8-án, szerdán. és magyarul tudó tisztek és hadapródoknak száma még mindig nem egésziti ki a magyar ezredeknél szükségelt tiszti hiányt. (Ugy van' baljelol.) Az igen tisztelt honvédelmi minister uraknak szoaz, hogy nem elég a pályázó magyar ifjak száma, nem rajtuk múlik tehát, hogy ez a sajnálatos körülmény még mindig fenforog. Tisztelt ház ! Én ezen argumentácziót nem tehetem magamévá. Szerintem a baj másban rejlik. Az egyik az, hogy katonai intézetekben a német nyelv még teljesen uralja a magyart. (Igaz! Ugy van ! baljelol.) Magyar iskolát végzett ifjaink tehát félnek az ebbeli nehézségektől. Nagy szolgálatot tenne szerintem az igen tisztelt minister ur az ügynek azzal, hogy nagyobb gond fordíttatnék a magyar nyelv tanítására, főképen talán az által, hogy a magyar nyelvet tanító tanárokat gondosan megválaszsza és nekik még nagyobb mérvben alkalmat nyújtson, hogy ismereteiket pedagógicze is kiegészíthessék. (Helyeslés a baloldalon.) Aktív szolgálatom alatt mint magyar ember elnyomatást nem tapasztaltam, lélektanilag azonban érthető, hogy ifjainkat nem annyira a katonapálya iránti idegenkedés, mint főképen az tartja vissza, hogy tanúi azon meddő küzdelmünknek, miszerint még paritásos jogainkat sem érvényesíthetjük. Szerintem jogaink érvényesülésének aránya, ifjaink ezen pályára léjjők arányát is megjavítja. (Igaz ! Ugy van ! baljelol.) Kormányunk egyik legfontosabb feladatát képezze tehát azon komoly elhatározás, hogy a magyar ezredek tiszti létszámát magyar honos, de legalább magyarul tudó tisztekkel töltse be, mert a nemzetben mindinkább megerősödik az a meggyőződés, hogy a magyar tiszti helyek idegenekkel való betöltése czélzatos, (Ugy van! baljelol.) a mennyiben az osztrák középosztály fiainak egy részét akarják nálunk elhelyezni vagy talán bizalmatlanság, a melyre a magyar nemzet nem szolgált reá. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Kétségtelen, hogy érdekünkben fekszik az is, hogy magyar tisztjeink külföldön, katonai hatóságoknál, hadügyministeriumban és más fontos helyeken képviselve legyenek, de lehetővé kell tenni, legalább annyit, hogy a magyar ezredek század parancsnokai magyar tisztek vagy magyarul tudó tisztek legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) Példákat sorolhatnék fel, hogy ennek milyen nagy kihatása van a legénység kiképzésének eredményére, szellemére, sőt arra is, hogy nemzetiségi katonáink mennyire elsajátítják a magyar nyelvet, (Ugy van ! Ugy van! baljelöl.) a mi reájuk nézve kárt vagy sérelmet nem jelenthet, állami és katonai szempontból pedig nagy jelentőséggel bir. (Ugy van ! a baloldalon.) Szocziális viszonyainkat a katonai kérdésnél sem hagyhatjuk figyelmen kívül. (Halljuk! Halljuk !) Azon kell lennünk, hogy a katonai kérdésekkel kapcsolatban népünknek is minél több kompenzácziót nyújtsunk.