Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

ÍTti országos ülés 1Ö1 • Gr. Draskovich János jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az inditványkönyvberi ujabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Kérem az interpelláezióskönyv felolvasását. Gr. Draskovich János jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az interpelláczióskönyvben a következő interpeUácziók vannak bejegyezve : 1. Ráth Endre interpellácziója a közvágóhíd—ráczkevei h. é. vasút tárgyában a kereskedelemügyi ministerhez, 2. Óváry Ferencz interpellácziója a katholikus autonómia tárgyában a vallás- és közoktatásügyi ministerhez, végül 3. Ábrahám Dezső a községi segédjegyzők fizetésének állami kiegészítése és ugyanazok részére vasúti féláru menetjegy-kedvezmény megengedése tárgyában a belügyi és kereskedelemügyi ministerekhez. Van azonkívül még két régibb interpelláczió bejegyezve, t. i. Sümegi Vilmos interpellácziója, a kereskedelemügyi ministerhez, az idegen ásványvizek kiszorítása tárgyában és Lovászy Márton interpellácziója a belügyministerhez, a barsmegyei székhelykérdés tárgyában. Elnök: T. képviselőház! Tekintettel arra, hogy a kázszabábyok 203. §-a értelmében a képviselőháznak az a határozata, a melylyel az ülések idejét egy órával meghosszabbította, kizárólag csak az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására terjed ki, javaslom a t. háznak, hogy azon esetre, ha ezen törvényjavaslat tárgyalása korábban fejeztetnék be, délután egykor, a menynyiben pedig az egy óra után fejeztetnék be, a tárgyalás befejezése után azonnal, de legkésőbb két órakor térjünk át az interpeUácziók meghallgatására. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatképen mondom ki. Hegedüs Kálmán, az igazolási állandó bizottság előadója kivan a háznak jelentést tenni. Hegedüs Kálmán előadó: Van szerencsém az állandó igazoló bizottság jelentését előterjesztetni. A bizottság megvizsgálta Jármy Béla képviselő megbízólevelét. A megbízólevél, alaki tekintetben, a törvényes kellékeknek megfelel. A választás ellen sem peticzió, sem panasz nem érkezett, ennélfogva a bizottság a mandátumot az a) jegyzékbe sorozta. Elnök : A házszabályok 108. §-ának értelmében tehát Jármy Béla képviselő ur a feltételesen igazolt képviselők névjegyzékébe iktattatik. Minthogy pedig a képviselő ur a házszabályok értelmében osztályba sorolandó és a 6. és 7. osztályban van a legkevesebb tag; sorsolás utján fog eldöntetni, hogy a képviselő ur, melyik osztályba soroztassék ? (Helyeslés.) Megejtem ennélfogva a sorsolást. (Megtörténik.) A képviselő ,ur. a 7. osztályba soroztatik. KÉI'VH. NAPLÓ 1910—1915. v. KÜTET. máiczius 8-án, szerdán. 57? Napirend szerint következik az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 150, 163) részletes tárgyalása és pedig a 7. §. Gr. Draskovich János jegyző (olvassa a 7. y). Nyegre László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: A 7. §-ban foglalt téma az Osztrák-Magyar Bankot cselekvőleg illető eredetileg 80 millió forintot tevő és az osztrák államot terhelő adósság kérdésével foglalkozik. Törvényalkotási szempontból meg kell jegyeznem, hogy ennek az itt foglalt rendelkezésnek hiánya az, hogy a ki csak az itt felsorolt rendelkezéseket olvassa, ennek az adósságnak jogi természete és jelenlegi státusa felől tájékozást nem nyer. Hozzátartozik ehhez a témához az 1899 : XXXVIII. t.-cz. rendelkezése is, a mely az arra vonatkozó megállapodást tartalmazza, hogy a magyar állam abból a 30 millió írtból, a mely 1899-ben az Osztrák-Magyar Bank javára befizettetett, átvett 9 millió koronát, a melyet 50 évi rátákban, kamatkötelezettség nélkül, az osztrák kormánynak megfizetni tartozik. Ennek a 80 milliós adósságnak a kérdése rendkívül homályos múlttal bír a magyar törvényhozás szempontjából. Annak idején, mikor ezt a házban tárgyalták, nem voltak képesek helyesen megállapítani, hogy miből származik is ez a 80 millió frt és miként jutott Magyarország ahhoz, hogy abból valamely terhet magára vállaljon ? Ma azonban ennek eredete felett többé nem vitatkozhatunk, mert Magyarország ennek a 80 rmlliós adósságnak részben való törlesztését magára vállalta. A mi ellen kifogásom van és a mi engem arra vezet, hogy a kormánynak ezen egyezmény megkötésére a meghatalmazást megadni nem akarom, az a következő : Magyarország minden kétséget kizárólag nem jogi alapon, hanem tiszta opportunitási okokból vállalkozott arra, hogy az 1863-ból származó, az osztrák államot terhelő adósságok törlesztéséhez hozzájáruljon. Magyarországnak tehát joga volt olyan feltételeket szabnia az osztrák kormánynyal szemben, a milyenek neki tetszettek, ha ezen adósságok általa való részleges törlesztéséhez az osztrák kormány javára hozzá akart járulni. Már most, a mi ott kifogásolandó, az annyiból áll, hogy akkor, a mikor 1878-ban a mostani Osztrák-Magyar Bank és a magyar állam közt ezen szerződés keletkezett, tulaj doképen a bank egész részvénytőkéje konfiskáltatott, illetőleg az osztrák kormány javára el vonatott, a mennyiben az akkori 90 millió forintot tevő részvénytőkéből ez a 80 millió, a melylyel az osztrák állam tartozott, egyszerűen az osztrák államnak maradt, ugy hogy a banknak nem maradt több, mint tíz millió forint részvénytőkéje, a mely részben épületek beszerzésére és szerelvényekre fordíttatott, ugy hogy 1878-ban Magyarország kapott 73