Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

m 117. országos ülés Mi egy bankot, a melynek részvénytőkéjéből akkor az állami érdekek szolgálatára jóformán egy árva krajczár nem fordíttatott. Most már, ka Magyarország vállalkozott a 80 millió forintot tevő államadósság részleges törlesztésére, első kondicziója kellett volna hogy legyen, hogy az osztrák kormány pedig fizesse be ezt a 80 milliót, a mi által lehetővé tétetett volna az, hogy az a 80 millió tényleg mint részvénytőke mindkét állam hiteligényeinek támogatására vétessék igénybe. Már most mi vállalkoztunk arra, hogy 50 esztendei törlesztéssel 30%-át ezeknek az adósságoknak az osztrák kormány javára meg fogjuk fizetni. Ennek lett volna értelme akkor, ha az osztrák kormány megfizeti ezt a 80 millió koronát, mert akkor természetszerűleg a banknak üzleti nyereségében a magyar államot illető részesedési arány szerint Magyarország magának hasznot biztosithatott volna ebből. így azonban, a mint most rendeztetik ez a dolog, ugy marad a kérdés, hogy az osztrák állam, kivéve azt a 30 milliót, a melyet 1899-ben visszafizetett, nem fizette be ezt a részvénytőkéből elvont adósságot és Magyarországra abból abszolúte semmiféle haszon nem háramlik, sőt megtörtént az, hogy 1887-ben mindkét állam lemondott a részesedésről, lemondott a jegyadóról és az egész részesedési jövedelem fordíttatott ennek az osztrák államadósságnak a törlesztésére. Már most csak 1887-től van ez az állapot megváltoztatva, ugy hogy a részesedés és a jegyadó nem fordíttatok ezen államadósságra, hanem felosztatik, a bank pedig felfüggeszti az egész adósság visszakövetelésére való jogát, addig, a mig a bankszabadalom le nem jár. Most már, miután ezen jövedelmek, a melyek állottak részben a jegyadóból, részben a részesedésből, ennek az adósságnak törlesztésére fordíttattak ; másrészt, miután 1899-ben az osztrák állam 60 millió K-t aranyban fizetett le ezen adósságra, ma az a status, hogy 60 millió K-val tartozik az osztrák kormány az osztrák banknak, a többi j^edig, a melyet befizetett 1899-ben, az általunk fix 9 millió K-ban törlesztetik, és pedig 50 esztendei ráta szerint. Hogy pedig értelmét adjam elő annak, hogy miért teszek kifogást, kiemelem, hogy az én kifogásom az, hogy nekünk, magyaroknak állami érdekünk, hogy követeljük, hogy az osztrákok fizessék be ezt a 60 millió K-t, inert máskülönben, ha ez a. 60 millió K most nem lesz befizetve és a bankszabadalom lejár és azután kezdj ük mi az 50 esztendei rátákban való visszafizetést, akkor mi teljesen elestünk attól, hogy az osztrákoknak ezen adósságából bármiféle haszon ránk, magyarokra háramolhasson, ugy hogy mi minden visszkötelezettség és visszteher nélkül tisztán noblesse oblige-ből fizetünk az osztrákoknak ezen adósságára 30%-ot. Ennek semmi értelme a világon nincsen. Ha pedig ragaszkodunk hozzá és követeljük, hogy az osztrákok fizessék be ezt a 60 millió K-t, akkor ez a 60 millió K hozzácsatoltatván a bank márczius $-án, szerdáii. érczalarjjához, ezen a réven, az üzleti haszonból való nyereségünk révén mi is kapunk egy rekompenzácziót annak fejében, hogy mi ezen adósság törlesztéséhez 30 %-kal hozzájárultunk. Ha ezt nem teszszük meg, akkor a későbbi időben mindenféle rekompenzáczió nélkül hozzájárultunk ahhoz, hogy az osztrák államnak ezen adósságát 30 % erejéig törleszszük. Ezt nem tartom szerencsés és helyes dolognak és miután ez is egyike azon indokoknak, a melyek a közös bank fentartása ellen való állásfoglalásunkat indokolják és bizonyítják, hogy Magyarország ezen a réven is gazdasági hátrányt szenved, kötelességem volt a t. képviselőháznak azon tiszteletteljes kérelmet előterjeszteni, hogy méltóztassék a megbízást meg nem adni és a szakaszt el nem fogadni. Egyébiránt a magam részéről azt nem fogadom el és társaimat is kérem, hogy ahhoz ne méltóztassanak hozzájárulni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem, kiván-e valaki szólni ? (Felkiáltások : Nem!) Ha tehát szólam senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan nyilatkozni. Gr. Wiekenburg Márk előadó: T. képviselőház ! Az előttem szólt t. képviselő urnak felszólalása inkább retrospektív természetű volt nagyobb részében. Ö is elismerte, hogy e kérdésnek 1899. évi rendezése nagy haladás a mi szempontunkból és tökéletesen korrekt ugy az adósság rendezése tekintetében, abban az irányban, hogy az adósságnak egy nagy része törlesztetett, mint abban az irányban is, hogy a kötelezettség, a melyet mi ezen rendezésből kifolyólag teljesítünk, teljesen megfelel azon kötelezettségnek, a melyet vállaltunk. Ami azt az elvet ületi, hogy mi követeljük az adósság maradványának a visszafizetését most abból a szempontból, mivel máskülönben nekünk abból hasznunk nincs, hogy ha a miránk eső részt törlesztjük, bocsánatot kérek, ez a felfogás, azt hiszem, talán nem egészen helyes, mert hiszen az ember az adósság fizetésénél nem követelhet még extra előnyt, mert hiszen az adósságfizetéssel az ember egyszerűen egy kötelezettséget teljesít. Polónyi Géza." Mi nekünk nem volt kötelezettségünk ! Nem tartoztunk mi semmivel! Gr. Wiekenburg Márk előadó: Kérem a szakasz változatlan elfogadását. Elnök : A házszabályok 224. §-a értelmében a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Felteszem a kérdést, elfogadja-e a képviselőház a törvényjavaslat 7. §-t: igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen! Nem !) Kérem tehát azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház a 7. §-t elfogadja. Következik a 8. §. Gr. Draskovich János jegyző (olvassa a 8. Elnök : Szólásra jelentkezett ? Nyegre László jegyző: Polónyi Géza! (Zaj a jobboldalon.) Polónyi Géza : T. képviselőház ! A 8. és egyúttal utolsó szakasza a bankaktának felhatalma-