Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

116. országos ülés 1911 márczius 7-én, kedden. 573 Az én t. képviselőtársam rámutatott arra a nagy különbözőségre, hogy ha a két állam megegyezik és átveszi tényleg a bank aktíváit és passzíváit, hogy ez milyen mértékben előnyös lesz a két államra nézve, míg. ha a megegyezés be nem következik, hanem, mondjuk, a bank egyszerűen megtartja tulajdonjogát és mi, mint hitelezői jövünk hozzá, és nem mint átvevő és likvidáló fél, ez esetre a magyar állam is határozottan hátrányban fog részesülni, és mi nem fogjuk azon, bennünket megillető jutalékot abból a bankból ugy kivenni, mintha az a megállapodás egész fixirozott alapon és az átvételt megállapító szigorú törvény szerint vitetnék keresztül. En tehát rendkívül sajnálom, hogy az igen tisztelt kormány nem ment tovább, és a mint elkezdte helyes utón azt, hogy a különböző éreznemek tekintetében ezen állam részére megállapította az átvétel arányát, most nem ment tovább és az átvétel tekintetében is nem állapította meg azon konkrét szabályokat és formulákat, a melyek irányadók lettek volna. Épen attól félünk mi, hogy akkor, a mikor a képviselőház és az ország 1915-ben és 1917-ben rátérne az önálló bank felállítására, akkor nekünk ebből a viszályoknak megint olyan forrása fog keletkezni, a mely azután ismét hátrányosan fogja befolyásolni az önálló bank felállítását. Utolsó megjegyzésem szintén arra vonatkozik, hogy az osztrák kormány részére megengedtetik, hogy ezüstkurránssal, a melyet nem is lehet tulajdonképen nemeséreznek tekinteni, fizetheti be a maga 60 millióját és annak ellenében kivehet 60 millió K tiszta nemesérczet. Tudjuk, hogy egész valutánknak az képezi nem szépséghibáját, hanem határozottan szégyenfoltját, hogy nemesóreznek tekintünk ezüstkurránsokat, a melyeknek nemesérczértékük nincs, mert annak csak csekély töredékét kéj>viselik. Ott van 60 millió tiszta aranyórcz, és megengedjük, hogy az az osztrák kormány, a melynek jogában volna azt, igen, visszavenni, de nem ezüstércz ellenében, vagy eiiüstkurráns ellenében, hanem bankjegyek ellenében, hogy azt az alternatív lehetőséget válaszsza, hogy nem bankjegyek ellenében veszi ki magának, hanem a rossz nemes erezet terhünkre szaporítja, és mi tekintélyes árveszteséggel, vagy értékveszteséggel leszünk kénytelenek tőle ismét átvenni. Ez igazán nem illik bele egy helyes politikát vezető kormányzés előterjesztésébe, hogy hozzájárult ehhez és magát ebben az irányban obligálta és lekötötte, mert az országnak ez lényeges megkárosítását képezi, és csak annak az ugy is ott levő, értéktelen ezüsttömbnek szaporítását fogja előidézni. Ezek voltak azok, a miket még ennél a szakasznál bátor voltam előadni. Ezek a mi utolsó szavaink már körülbelül ezekhez a javaslatokhoz, mert én is csak azt mondom, a mit t. képviselőtársam mondott, hogy méltóztatnak arról meggyőződve lenni, és meggyőződni előterjesztéseinkből, hogy mi tárgyilagosan a bankkérdést vetettük fel és tartottuk kezdettől fogva figyelemmel. Iparkodtunk az önálló bank érdekében éveken keresztül kifejtett harcz által magát az önálló bankot létesíteni és midőn láttuk, hogy ez nem lehetséges a kormány álláspontja miatt, iparkodtunk e törvényjavaslatba tanulságok és előkészületek által legalább a hiányokat orvosolni, vagy a hiányokra rámutatni, a melyek a közös bank szervezetében is feltalálhatók. Reméljük, hogy az előadottak, legalább a jövőre, az országnak és az akkori törvényhozásnak kellő tanulságul fognak szolgálni a jövendő eljárásra nézve. Kijelenteni, hogy a szakaszhoz nem járulok hozzá. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: A pénz ügy íninister ur kivan szólni. Lukács László pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A 6. ij. ellen érdemileg tett kifogásokra nézve az előadó ur fog felvilágosításokat adni. Én csak egy formai módosítást leszek bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Polónyi Géza: A visszaható erő ! Lukács László pénzügyminister: A 6. §. tudniillik felhatalmazza a kormányt, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egy egyezményt kössön meg. Ennek az egyezménynek január 1-én kellett volna életbe lépnie ós ennek következtében az egyezmény első bekezdésének utolsó sorában az van, hogy a megállapodások 1911. jan. 1-én lépnek hatályba. Minthogy ez a határidő elmúlt, ez a szövegezés természetesen most már nem felel meg a tényállásnak. -Nagyon kérem tehát a t. házat, méltóztassék intézkedni, hogy a helyett; hogy »1911. január l-én« e szavak tétessenek: »az 1911. január 1-ére visszahatólag lépnek hatályba*. Polónyi Géza: Mondom, hogy a visszaható erő! Elnök: Minthogy szólásra senki sincsen feljegyezve, kérdem, kíván-e még valaki szólni: igen vagy nem ? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Polónyi Géza: Már nem is reflektálhatunk a módosításokra. Visszaható erő! Elnök: Szavazás előtt az előadó urat illeti a szó. Gr. Wickenburg Márk előadó: T. képviselőház ! Azt hiszem, szükséges hogy néhány szóval, de lehetőleg röviden reflektáljak az előadottakra, az előttem szólt t. képviselőtársaim megjegyzéseire. (Halljuk!) Elsősorban t. képviselőtársaim azon aggályára reflektálok, hogy a kis bankjegyek forgalombantartása a készfizetések esélyeit még inkább kitolja és a készfizetés állapotával ellenkezik. Erre nézve azt szeretném megjegyezni, hogy igenis régente különösen erős volt az a felfogás, hogy a forgalom telítve legyen érczpénzzel és az érczpénztelitésnek ellenségét látták a kis bankjegyben, a mint tény is az, hogy a