Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

574 116. országos ülés 1911 kis bankjegy elfoglalja az érczpónz helyét. A felfogás azonban ebben a tekintetben az utóbbi időben némileg módosult, a mennyiben látjuk, hogy Németországban, a höl nagy aggályokkal menték bele a német valutarendezés idején abba, hogy húsz millió márka erejéig kis államjegyeket "hozzanak forgalomba, az uj bankprovizórium meghozatala alkalmával rendszeresítették a kisebb bankjegyeket. Polónyi Géza: De készfizetés mellett! Gr. Wickenburg Márk előadó: Készfizetés mellett! Ott is kontingentálva van az összeg és körülbelül 300 millió márka van forgalomban. Azt hiszem, hogy az az intézkedés a mi törvényjavaslatunkban és a kormányjavaslatokban, hogy a kis bankjegyeket forgalomban tartja, de a kontingentálást a kormány kezébe adja, megfelel, mert hiszen a kormány felfogása és a tényleges szükséglet szerint, láthatja el a forgalmat, ha szükségét látja érczczel vagy apró bankjegygyel. A mi az elévülési kulcsot illeti, a 10 koronásnál utalnom kell arra, hogy itt annak idején, a mikor a 10 koronás bankjegyek létesíttettek, más elévülési kulcs állapíttatott meg, mint a mely általános elévülési kulcs irányadó a bankjegyeknél. Ez pedig a 30:70 kulcs, mert a 10 koronás bankjegyeknek az volt a czéljuk, hogy teljesen a kormány megbízásából szolgáljanak a forgalomban a bevonandó állam jegyek helyett. Ezeknél a teljes összeg a fedezetre le volt téve és csak ezen fedezet erejéig, 160 millióig, voltak kibocsáthatók. Ez tehát egy egészen külön kategóriája volt nemcsak a czimlet szerint, de egyebekben is a bankjegyforgalomnak, melyre alkalmaztatott az a kulcs, mely tulajdonképen a pénzforgalomnál alkalmaztatik az aranylefizetéseknél és az államjegybeváltásoknál. Ez a 30:70%-os kulcs csak addig tartható érvényben, miként a törvény szövegében olvasható, mig a készfizetés életbe nem lépett, mert akkor beleesik ez a kategória is a bankjegyek kategóriájába az elévülés tekintetében. Csak röviden akarok még néhány szót szólni ahhoz az igen érdekes tanulmányhoz, melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam előadott. 0 arra az eredményre jut, hogy a mennyiben a bank maga likvidálna, egy részvénynek vagyonértéke 6.000 K volna. Én nem tudom ezt a hirtelen előadott eszmemenetet minden részletében követni, de azt hiszem, bogy ez a priori ki van zárva, mert hiszen a mérlegnek, a mérleg természete szerint, likvidáczió esetén ugy kell alakulnia, hogy mikor a bank az idegen hitelezőket kifizette az ő vagyonából, akkor nem maradhat más vagyona, mint a mi számszerint is ellenértéke a i;észvényeknek, a tartalékalapnak és a nyugdijalapnak. Ezentúl nem maradhat semmije. Titkos rezervát nem csinálhat, a mérlege nem olyan, bogy ez lehetséges legyen. Itt tehát tévedésnek kell lenni a felfogásban és eszmemenetmárczíus 7-én

y kéádéú. ben, bár ismétlem, hogy azt' első hallásra követni nem tudtam. . • Azokra az észrevételekre,' mélyeket abban az irányban tettek, hogy a 107. czikkélyben nincs megoldva az az eset, ha mindegyik állain kormánya saját szakállára' megválthatja a bank vagyonát, hogy továbbá, nincs szabályozva a megváltásnak a kulcsa, már reflektáltunk korábban ugy a minister ur, mint én. Azt hiszem.' tehát, hogy ezekkel nem kell bővebben foglalkoznom. Csak azt említem meg, hogy nézetem szerint nem tisztázhatná a szituácziót, ha mindegyik állam a saját szakállára megválthatná a bank üzletét. Itt kell lenni a megegyezésnek (#«/ balfelöl.) és ha nincs megegyezés, előáll a másik eset, a mely szintén szabályozva van. Észrevétel tétetett még az osztrák kormány által a £30 millió koronás adósság törlesztésére lefizetett arany beváltására vonatkozólag is. Az összes állami aranylefizetéseknél azt az elvet tartotta fenn mindkét kormány, hogy adott esetben a készfizetés fel vételóig mindegyik kormány a maga. lefizetéseit más fizetési eszközök ellenében visszaválthatja. Nekünk is megvan ez a jogunk. Az állam jegyek elleni arany lefizetéseknél ez nem is esett kifogás alá az ellenzék részéről sem. Polónyi Géza: De az nem volt adósságunk, ez pedig adósság! Gr. Wickenburg Márk előadó: Lefizethette volna kurránsban is vagy bankjegyben. De lefizette aranyban az osztrák állam, kikötötte a visszaváltást, de az a visszaváltás, ha el méltóztatik a törvényt olvasni, a legutolsó helyen van és teljesen méltányos dolog volt. (Zaj a baloldalon.) Egyebekre, ugy hiszem, nem kell kiterjeszkednem, és kérem a szakasznak a pénzügy minister ur módosításával való elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Ezzel a tanácskozást befejezettnek jelentem ki és a kérdés feltevésére nézve teszem meg javaslatomat. A kérdést ugy óhajtom feltenni, hogy elfogadja-e a képviselőház a 6. §-t; igen vagy nem? Ha el méltóztatik fogadni, akkor fel fogom tenni a kérdést arra vonatkozólag,- el méltóztatik-e fogadni a Lukács László pénzügyminister ur által benyújtott módosítást: igen vagy nem ? (Helyeslés.) Polónyi Dezső: Méltóztassék előbb a határozatképességet konstatálni. (Nagy zaj és felkiáltások a, jobboldalon :•• Gyönyörű f Hányan vannak? Katalógust! Katalógust!) Elnök: Kérem a jegyző :

urakat, szíveskedjenek a jelenlévő képviselő urakat szakaszonként megszámlálni. Hammersberg László és Rudnyánszky György jegyzők (megszámlálják a jelenlevőket. Felkiáltások a jobboldalon: Katalógust!). ,"'• Elnök: Kérem a jegyző urakat, közöljék velem az -eredményt. (Megtörténik,) uTelentení a-