Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

rm ÍM országos ülés-19ÍÍ ség lehetetlenné tegye ilyen vitális kérdésnek megoldását. (Helyeslés a jobboldalon.) Felhozatott az is, hogy itt lehetetlenné válik a főrendiháznak ingerencziája és hogy megcsorbittatik a főrendiház jogköre, mert a főrendiház esetleg nem jut abba a helyzetbe, hogy foglalkozhassak ezzel a kérdéssel. Én abból kell hogy kiinduljak e kérdésnek elbírálásánál, hogy a képviselőház nem szándékozik a főrendiházat megfosztani attól a jogától, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozhassak, és ennek következtében kellő időben fogja ezt a javaslatot a főrendiházhoz áttenni, mert hiszen a mi gyakorlatunk szerint minden javaslat elsősorban a képviselőházban nyujtatik be. De ha bekövetkeznék az a nem várt és nem helyeselhető eset, hogy a képviselőház a törvényben fisirozott idő alatt nem teszi át a maga határozatát a főrendiházhoz, akkor sem történik semmi szerencsétlenség, mert a főrendiházban mindig fog akadni egy tag, a ki, élve az önálló kezdeményezés jogával, önként fogja ezt az előterjesztést megtenni. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: A nélkül, hogy a képviselőház határozna? Polónyi Dezső: Alkotmányellenes dolog! (Zaj.) • Elnök : Csendet kérek! Lukács László: Mert a főrendiház házszabályainak 39. §-a szerint a főrendiház minden tagja jogosítva van önálló indítványokat előterjeszteni, a melyek, ha kellő támogatásra találnak, ott tárgyalás és elhatározás alá kerülhetnek. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Helyeslés a jobbóldalon.) A legsúlyosabb vádak egyike az, hogy itt rendeleti utón akarunk törvényt alkotni, vagy hogy a törvényalkotásnak egy uj metódusát hozzuk itt alkalmazásba. Ezzel a kérdéssel már az általános vitában is részletesen foglalkoztam és igyekeztem kimutatni, hogy szó sincs arról, hogy ez az 5. szakaszban kontemplált eljárás törvény alkotását czélozná. Azt, a mi a készfizetések felvétele körül törvényhozási utón szabályozandó, azt kimeríti ez a törvényjavaslat, még pedig a törvényjavaslat 5. §-ának utolsó négy Sorában, mely egészen világosan rendelkezik és azt mondja, hogy a kormány a fent jelzett előfeltétel bekövetkeztétől számítandó három nap alatt a bank alapszabályok 83. czikke jelenleg felfüggesztett határozatainak hatályba léptét közhírré tenni tartozik. Ez diszponál a- dolog lényege felől. A mi a többit illeti, az csak az időrendnek és az előfeltételeknek megállapítása és megállapítása annak, hogy mikor járhat el a kormány és miképen kell eljárni. De a cliszpozitiv intézkedés itt foglaltatik, mint a hogy benne foglaltatik az 1903. évi javaslat 1. czikkelyében, a hol szintén ki volt mondva a készfizetések felvétele, de annak effektuálása vagyis az életbetnnrczhis 7-én, kedden. léptetés időpontjának megállapítása az 5. ezikkely segítségével a kormány belátásától volt függővé téve. Ha nem volt sérelmes az országra és az alkotmányra nézve, hogy 1903-ban ennek a nagyfontosságú kérdésnek elintézése kizárólag a két kormány belátására és megállapodására volt bízva, akkor semmi esetre sem lehet sérelmes az, ha ebben a törvényben az mondatik, hogy mielőtt pedig a kormány a végleges intézkedést megteszi, adjon alkalmat még egyszer a törvényhozás két házának arra, hogy ezek ellenőrizhessék, vájjon az időpont, a melyet a kormányok megjelöltek, helyesen van-e megválasztva, igen, vagy nem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azok az indítványok, hogy ennek kasznak bizonyos szavai cseréltessenek ki, hogy »javaslat« helyett tétessék »jelentés«, hogy a »jóváhagyás« szó helyett tétessék tudomásulvétel*:, azt hiszem, nem segítenek semmit a helyzeten, hanem bizonyos mértékben zavarnák az értelmet. Ennek a szakasznak konstrukcziója t. i. az, hogy a bank a neki alkalmasnak látszó időben tartozik jelentést tenni és itt a jelentés és a kormány javaslata között van a kontradisztinkczió. Az tehát, a mit a bank tesz, az itt, igen helyesen, jelentésnek van nevezve. Ezt a jelentést azután a kormány tárgyalás alá veszi; ha alkalmasnak tartja, akkor ezt előterjesztés alakjába foglalja és beterjeszti a két háznak. Itt tehát a kifejezések felcserélése, azt hiszem, csakis az értelem rovására történnék. Nem állítom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a stílusa valami elsőrendű, de méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy a tárgyalások, megállapodások és a törvényjavaslat szövegezése nem magyarul történik, hanem németül. Polónyi Géza: Az osztrákok terjesztették elő a szöveget! (Derültség jobbfelől.) Lukács László pénzügyminister: Mikor pedig ez megvan, akkor a fődolog nem az, hogy szép stílusban fordittassék magyarra; a fődolog az, hogy lehetőleg szóhiven történjék a fordítás, hogy a két törvény között minél kevesebb differenczia támadjon és hogy minél kevesebb félreértésre adjon alkalmat. Nem kívánok kiterjeszkedni azokra a kalandos kombinácziókra, a melyekről Hammersberg t. képviselő ur itt a tegnapi napon előadást tartott. (Derültség jobbfelől.) Bocsánatot kérek, ezt semmiféle sértő czélzattal nem mondom, de kalandosnak kell mondanom a kombinácziót azért, mert ez abból a szuppoziczióból indult ki, hogy lehetséges ezen törvónydiszpoziczió segélyével ötven esztendőre vagy örök időkre a bankprivilégium meghosszabbítása, T. képviselőtársam t. i. azt állította fel, hogy megtörténhetik, hogy a bank tesz egy javaslatot, de ama feltételekhez köti, hogy az ő privilégiuma hosszabbittassék meg ötven esztendőre, vagy — nem tudom — mennyi észten-