Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

116, országos ülés táti márczius 7-én, kedden 559 vetünk a két fél erőviszonyaira,, azt látjuk, hogy ott áll az egyik részről az osztrák parlament, az általános választói jog alapján megválasztva. És ha a túloldalról hallunk hangokat, a melyek azt állítják, hogy az osztrák parlament az általános választói jog révén a züllésnek állapotába jutott, (Ellenmondás a szélsöbaloldcdon.) akkor a magam részéről csak annyit mondhatok, hogy mi a züllésnek ezen állapotát csak irigyelhetjük ós kívánhatjuk magunknak. (Igás! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Mert ott látunk egy parlamentet a kormány mellett a széles néprétegek erejének tudatával felruházva; látunk egy kormányt, a melytől ez a parlament teljesen független, a minek folytán ez a kormány mindig hivatkozhatik annak a parlamentnek erejére, akaratára és ellenállására, és hivatkozhatik arra, hogy ő nem vállalhat el olyan kötelezettségeket, a melyeket a parlamentben keresztül nem vihet, mert az a parlament független, az a parlament a széles néprétegek, az egész osztrák nép akaratát képviseli, és így az osztrák kormánynak vagy a között kell választania, hogy ennek a parlamentnek akaratához alkalmazkodik, vagy a között, hogy lemond. (TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Ez a képnek az egyik oldala. Az a kép pedig, a melyet a másik oldal mutat, ezzel szemben végtelenül sivár és szomorú. Ideküldöttek most 14 hónapja egy kormányt, a melynek sem a jsarlamentben pártja, sem a nemzetben gyökere nem volt. (Igás! TJgy van! balfelöl,) Hogy a parlamentben pártja nem volt, azt hiszem, bizonyítani nem kell, ez köztudomású dolog. Hogy a népben, a választóközönségben nem volt gyökere — bocsánatot kérek, azt igenis igazolja az a körülmény, hogy az a kormány, mikor idejött, nem merte nyomban feloszlatni, a mint alkotmányos kötelessége lett volna, a képviselőházat, hanem egy teljes félesztendőt töltött el azzal, — nem akarom most vázolni, hogy milyen eszközökkel — hogy annak a választóközönségnek akaratát megjjreparálja. átalakítja. Elnök (csenget): Tartozom figyelmeztetni a képviselő urat, hogy mostani fejtegetései semmiféle kapcsolatban nincsenek az 5. §-sal. (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a szélsöbaloldálon.) Lovászy Márton: Bocsánatot kérek, mindjárt befejezem; csak a két fél erőviszonyait, a melyek a készfizetések kérdésének ránk nézve kedvezőtlen irányba való elterelését okozták, akartam illusztrálni, és be is fejezem ezen fejtegetéseimet. Sem a készfizetés kérdésében, sem más kérdésben oly kormány, a melytől függ a többség, a mely tehát nem hivatkozhatik arra, hogy az ő parlamentje ezt vagy azt akarja, a mely tehát nem áll azon alternatíva előtt, a melyet, a mint kimutattam, az osztrák kormánynak respektálnia kell, hogy ugyanis vagy alkalmazkodik a parlament akaratához, vagy pedig lemond — mondom, az oly kormány, a mely nincs ilyen helyzetben és a melyről az ellenfél is tudja, hogy a, többség mindig alkalmazkodik az akaratához, ily kormány és többség sem a készfizetés kérdésében, sem más kérdésben, szerintem, eredményt semmi körülmények közt el nem érhet. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Epén ezért, a mikor látjuk, hogy mi azt a paritást, a mely az 18G7 : XII. t.-czikkben a dualizmus és a kiegyezés mellőzhetetlen alapfeltételének van megjelölve, semmiféle téren keresztül nem vihetjük, igenis követelnünk kell, hogy legalább azon az egy téren, a népjogok kiterjesztése és a népjogok általánosítása terén, legyen meg közöttünk és Ausztria között a paritás, a melyre támaszkodva azután a j^aritást más téren is keresztülvihessükés érvényesíthessük. Xem fogadom el a törvényjavaslatot, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Elnök: Ki következik? Minthogy szólásra senki sincsen feliratkozva, kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha nem kíván senki sem szólni, a vitát bezárom. A pénzügy mini ster ur kivan szólni! (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Lukács László pénzügyminister: T. ház! (Halljuk ! HaUjuk!) Ha végigtekintünk azokon a fejtegetéseken, a melyekkel az 5. §-sal kapcsolatban találkoztunk, meg fogunk győződni arról, hogy a részletes vitában az 5. §-nál uj momentumok, a melyek már az általános vitában fel nem hozattak volna, nem fordultak elő. Mindazok az argumentumok, a melyek az 5. §. ellen felhozattak, már ki voltak fejtve az általános vitában, különösen gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula képviselőtársaim beszédeiben. Ezért ezeknek az argumentumoknak megismétlése ugy hat reánk, mint egy korábban hallott dörgés viszhangja. Csakhogy, miután a dörgés nem volt képes minket intimidálni, nem volt képes más eszmékre vezetni, talán természetellenes azt kívánni, hogy annak a viszhangja eredményezze azt, a mit a dörgés nem volt képes elérni, (Mozgás balról Halljuk! jobbról.) miután a viszhang rendesen gyengébb szokott lenni, mint a milyen a dörgés. Habár ennek folytán kénytelen leszek ismétlésekbe bocsátkozni, magamnak is kötelességem foglalkozni a felhozott fejtegetésekkel, és foglalkozni fogok mindazon argumentumokkal, a melyek igénynyel hirnak arra, hogy komolyan mérlegeltessenek. így mindenekelőtt legyen szabad a mai nap szónokaira reflektálva, először is sajnálatomat fejezni ki afelett, hogy Preszly Elemér t, képviselő ur olyan határozott bizalmatlansággal viseltetik irántam. Ez mindenesetre sajnálatos, de nem látom megokoltnak ezt a bizalmatlanságot az ő fejtegetéseiből kifolyólag. Mert az ő főargumentuma az, hogy visszaesés van a jelenlegi javaslatban az 1903-iki javaslattal szemben. •