Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

558 116. országos ülés 191 i márczius 7-én, kedden. tott volna. Ha, eddig nem volt alkalmas időpont, a mikor pedig azt látjuk, hogy épen az ehhez a javaslathoz csatolt kimutatás tanúsága szerint immár tiz éven keresztül a váltóárfolyam számottévő ingadozásokat nem mutat; a mikor abszolúte nem felel meg a tényeknek az, a mit az indokolás állit, hogy a viszonyok rosszabodna,k és a világkamatláb állandóan emelkedőben van, hanem ellenkezőleg, látjuk, hogy az csökkenő irányzatot vesz és az utóbbi tiz év alatt — kivéve az 1907-iki kritikus esztendőt — sohasem fordult elő ahnormis magasságú kamatláb ; a mikor minden különösebb állami intézkedés és beavatkozás nélkül az Osztrák-Magyar Bank aranykincse körülbelül 400 millió K-val emelkedett, mondom, ha ilyen körülmények között nem találta a bank ezt az időjDontot alkalmasnak arra, hogy a készfizetéseket életbeléptesse, akkor nekem igazán semmi reményem sincs aziránt, hogy a jövőben is a bank ennél kedvezőbb időpontot találhasson és igy a készfizetések felvételére áttérhessen. (Igaz! Ugy van! szélsöbaloldalon.) A mi már most a kormányokat, a második faktort illeti, a melyekkel ez iránt megegyezésre kell jutni, ezekre nézve az 5. §. nagyon erélyes kifejezéseket tartalmaz. Azt mondja, hogy a mint a bank megteszi a maga javaslatát, a két kormány haladéktalanul tárgyalásokba, tartozik bocsátkozni, a tárgyalásokat köteles lehetőleg sürgősen lebonyolítani, a megegyezést a két kormány elé terjeszteni és ha az létrejött, akkor három nap alatt a készfizetés életbe léptethető. Ezek a szavak igen szépen és nagyon erélyesen hangzanak, csak az a baj, hogy akármilyen haladéktalannak és akármilyen sürgősnek jelzi a tárgyalás' megkezdésének és befejezésének kötelezettségét, nincsen benne, terminus, pedig a legkisebb terminus többet ér, mint a 1 egéréiyesebb szó. Kivált, hogyha egyenlő rangú ellenféllel szemben alkalmazzák, a ki ellen szankcziót alkalmazni nem is lehet. (Iga?:! Ugy van! balfelöl.) Szándékom volt egy módosítást beterjeszteni arra nézve, hogy a »halad éktalanul« szó helyett » három nap alatt« és a »lehetőleg sürgős* helyett, »nyolcz nap« tétessék. Azonban, ha én ennek a szakasznak valamennyi hiányára nézve módosítást akarnék benyújtani, akkor egyrészt sohasem lennék vele kész, mert egész alapgondolata annyira helytelen és czélszerütlen, hogy az egész szakaszt nem javítani, hanem törölni kellene. (Helyeslés bal/elöl.) A mi már most a parlamentekkel szemben foglalt intézkedéseket illeti, én osztom előttem felszólalt t. képviselőtársaimnak a kifogásait, a melyek súlyosak és jogos aggodalommal vannak telítve, mert magam is azt vallom, hogy az efféle rendelkezések példátlanok a parlamentarizmus történetében és hogy a magyar alkotmányos és törvényhozási berendezésen nagy és indokolatlan változás történik, a mikor azt mondja, hogy a két ház egyikének is elutasító határozata a javaslat jóváhagyásának megtagadását vonja maga után. Ez által megszűnik a két ház közötti üzenetváltás, a mely a főrendiház és a képviselőház közötti nézeteltérések kiegyenlítésének eddig szokásos alkotmányos és gyakorlati módszere volt. (Ugy van! a ssélsobaloldalon.) Vallom azt is, hogy a házszabályoknak teljesen szabályellenes ós törvényellenes megváltoztatása foglaltatik ebben a rendelkezésben és nem ismerem el a jogosultságát annak a mentségnek, hogy itt tulajdonkójien nem törvényalkotásról, hanem határozathozatalról van szó. Országgyűlési határozattal igen fontos dolgokat el lehet dönteni és épen a jelen esetben egy nagyon fontos dologról van szó, a mennyiben egész pénzrendszerünk megváltoztatásáról, a készfizetések felvételéről vagy fel nem vételéről van itt szó és itt az a szempont, hogy itt nem törvényeket alkotunk, hanem határozatokat hozunk, döntő semmi esetre sem lehet és ennek az intézkedésnek veszedelmes voltát és a jövőre való káros következményét nem enyhíti. Azt sem hallottam a túloldal részéről megczáfolva. hogy azt az anomáliát rendszeresiti ez a szakasz, hogy itt a kisebbség ellenállása nemcsak megakadályozhatja a törvényhozásnak a működését, de törvényhozási működést vindikálhat magának, a mennyiben ellenállásával, obstrukcziójával egy határozatot emel érvényre és ezt a határozatot életbelépteti. Ezzel szemben azt halljuk, hogy ennek az éle az osztrákok ellen irányul és ezért kellene nekünk belenyugodnunk, bármilyen rendellenes és veszedelmes rendelkezéseket tartalmaz is az 5. szakasz, mert ezt nem Magyarország, hanem egyedül csak Ausztria ellen lehet kihasználni. Miből áll a lényege ennek az osztrákok ellen irányzott rendelkezésnek ? A lényege abban áll, hogy kényszeríteni akarja az osztrák parlamentet a határozathozatalra. Én azt hiszem, hogy ezzel az osztrák parlament nagyon hamar készen lesz, annál is inkább, mert ép ugy az osztrák képviselőházban, mint a főrendiházban nagyon hamar meghozható az a határozat, a mely egyszerűen elutasítja a készfizetések felvételét, s akkor mind az a sok furfang, szabálytalanság és áldozat, a melyet az alkotmányosság rovására itt meghozunk, egyszerre kárba vész, és azt látjuk, hogy Magyarország ismét nagy kudarczot szenvedett az osztrákokkal szemben. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Nem lehet tehát tagadni, hogy a vereség, a mely ebben a kérdésben a kormányt érte . . . B. Manndorff Géza: Mindnyájunkat! Lovászy Márton : . . . teljes és tökéletes. (Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) És ha az okait keressük ennek a vereségnek, ezeket megtaláljuk a két fél politikai helyzetében, a két fél erőviszonyának különbségében. Ha csak egy pillantást