Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

• r )üO 116. országos ülés 1911 márczius 7-én, kedden. sége. (Ugy van! ügy van! jobbfelöl.) Sem lehet gyakorlati jelentősége azért sem, mert köztudo­mású, hogy mihelyt nyilvánvalóvá válik, hogy az Osztrák-Magyar Bank ezt a javaslatot megteszi, abban a pillanatban a spekuláczió rögtön elő­térbe nyomul, rögtön meg fogja vizsgálni, hogy mik itt a nyereségi sanszok, pedig a múltból tudjuk nagyon jól, mennyire meg kell óvni a spekuláczió megrohanásától épen külkereskedel­münket, épen a külföldön lévő értékeinket. (Ugy van! Ugy van! jobbfélől.) Eddig az Osztrák-Magyar Bank még el tudta érni azt, hogy a valuta-arbitrázst leszo­rította a minimumra, a devizaspekulácziót pe­dig szintén egészen elnyomta. Meg is tehette annál inkább, mert hiszen fegyver volt a kezé­ben az által, hogy ő ma még nem készfizetésre kötelezett bank; de a mint a helyzet megvál­tozik, a mint ő a javaslatával előlép és mi a készfizetést kötelezőleg kimondjuk, abban a pilla­natban a spekuláczió — a mely ezt előre meg­érzi — erősen rá fog nehezedni, és érzékeny károkat fog a mi papírjainknak okozni. Egy hang (a szélsöbaloldálm.) Akkor ez a készfizetés ellen van! Nemess Zsigmond: Ez nem erre vonatkozik, hanem arra, hogy ha rászántuk magunkat a készfizetések felvételére, akkor ezt a határidőt és azt a nehézkes és hosszadalmas törvényes eljárást, a mely, tudjuk, hosszú időt igényel, meg kell rövidíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Sághy Gyula: Azért kell a kormányra bízni! Nemess Zsigmond: Módot kell nyújtani a banknak, hogy azt a támadást, a melyet a spekuláczió akar itt majd intézni, a lehető leg­rövidebb idő alatt visszaverhesse, ennek időtarta­mát a lehető minimumra kell leszorítani. (He­lyeslés jobbfélől.) Ha az első lépés erre meg van téve, akkor rohamosan kell a befejezéshez is közeledni, különben nem tudjuk kellően megóvni a mi papírjainkat, a mi értékeinket. De ha méltóztatnak felhozni, hogy ez a a záros határidő ilyen vagy olyan szempontból sérelmes, ezzel szemben én azon az állásponton vagyok, hogy ez tulajdonképen rendkívül igaz­ságos dolognak tűnik fel. Hiszen épen az kon­templáltatik ezzel a törvényszakaszszal, hogy itt erről a kérdésről további diszkusszió ne folyjék, az van kontemplálva, hogy ez a kérdés többé tárgyalás alá ne vétessék, hanem egyszerűen fel­tétetik a kérdés; ha a magyar közvélemény ma is azt az álláspontot foglalja el, hogy a kész­fizetések felvételét igenis óhajtja, akkor, a mint a kormány ez iránti előterjesztése beérkezik, mi azzal a kérdéssel egy negyedóra alatt rögtön végeztünk. Ugyanígy történhetik odaát is. Ha az osztrák közvélemény még mindig azon az állásponton lesz, hogy ő nem óhajtja a kész­fizetéseket, akkor igenis a többség egy negyed­órán belül el fogja utasítani ezt a javaslatot. Miután pedig itt két félről van szó, miután itt szerződésről van szó, nagyon természetes, hogy ezt a kérdés másképen, mint közös egyetértéssel megoldani nem lehet. A mi még azt a negyedik momentumot illeti, hogy a kormány rendelete jóváhagyottnak tekintendő akkor, ha erre vonatkozólag az ország­gyűlés sem pro, sem kontra nem nyilatkozik, legyen szabad egy nagyon illusztris tagra és egy nagyon előkelő tanura hivatkoznom, magára gróf Apponyi Albertre, a ki elismeri, hogy ez eminensen magyar éixlek, de elismeri ezt egyéb­ként Sághy Gyula t. képviselőtársam is, a ki szintén azt mondotta, hogy ez igenis magyar érdek és e tekintetben ő is csatlakozik Apponyi Albert felfogásához. Attól tartanak, hogy ezért esetleg valami ellenértéket kell majd annak ide­jén az osztrák ministernek megfizetni. Hát én azt hiszem, t. képviselőház, hogyha más érvet már nem tudnak felhozni, mint azt, hogy vala­mikor magyar képviselő, magyar érdek ellen cselekedhessek és egy osztrák minister kedvéért a magyar érdek ellen tegyen valamit, akkor erre csak azt felelhetem, hogy ebben az ország­ban ilyen képviselőt találni nem fognak; nem hiszem, hogy akadjon a magyar parlamentben valaki, a ki a r magyar érdek ellen cselekedni képes volna. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Végezetül az is fel lett említve, hogy ez egy praesumpeio juris et de jure és azon elvből indul ki, hogy qui tacet consentire videtur; ezt pedig törvény alakjában behozni nem szabad, így törvényt nem lehet alkotni. (Ez igás!) Méltóztassék azonban megengedni, hogy itt nem törvényalkotásról van szó, hanem semmi egyébről, mint arról, hogy a kormány bocsát­hasson ki egy rendeletet és az exekutiva korlá­toztassék oh/képen, hogy a kormány mégegyszer megkérdezi az országgyűlést, beleegyezik-e abba, hogy a végső intézkedések megtétessenek, vagy el akarja tiltani attól, hogy ezt a rendelkezést megtehesse? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon!) T. képviselőház! Minthogy mindenképen be van igazolva, hogy ennek az 5. §-nak az intéz­kedése épenséggel nem alkotmányellenes, miután kétségtelenül be van igazolva, hogy ez a javas­lat elősegíti azt, a mit mi mindnyájan óhajtunk, t. i. a készfizetések felvételét, én mindezeknek az alapján elfogadom a szakaszt és főképen csak azért szólaltam fel, ne hogy ugy tüntettes­sék fel a dolog, mint hogyha erről az oldalról nem tudtunk volna vagy nem akartunk volna egyetlenegy érvet sem felhozni azon támadások­kal szemben, a melyek a t. túloldal részéről meglehetős erős hangon velünk szemben elhang­zottak, mondom, hogy minthogy meggyőződésem, hogy mindaz, a mit valamennyien akarunk, t. i. hogy a készfizetésekhez való közeledés megtör­ténjék, az ennek a törvényszakasznak az alap­ján el van érve, ismételten kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszt elfogadom és annak elfogadását at. háznak is ajánlom. (Élénk helyes­lés a jobboldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents