Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

Ií6. országos ülés í'Jli márczius 7-én, kedden. 55l Azonban ez az egész készfizető állapot olyan volt csak, mint a kártyavár, mert Mszen a bank érczfedezete és a bankjegyek értéke nagyon alacsony volt, ugy hogy pl. 1831-ben csak 1

/

6-e volt a bankjegyeknek bankszerűleg fedezve, ennek következtében természetes volt, hogy csak egy válságnak kellett elkövetkeznie, hogy az egész készfizetési kártyavár összeomolj ék. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) A válság 1848-ban el is következett, a mikor május 22-én a kormány rendeletileg megállapitja a kényszerforgalmat. De akkor már ezzel is elkéstek, mert a bank érczkészlete már a legnagyobb részben kiszivárgott az országból, ugy hogy rövid idő alatt 40 millió forinttal csökkent a bank érczkészlete. 1858-ban ismét megkezdte a bank a készfizetést, akkor, azorban közbejött az 1859-iki olasz-osztrák háború, a mely megakadályozta a bank készfizetési munkálatait. 1862-ben ismét megkezdte a bank a készfizetéseket és az akkori osztrák kormány elrendelte, hogy 1867 január l-ig, vagyis a mikor az uj bankakta életbelép, meglesz a teljes, a tényleges készfizetés. Meg is kezdték akkor, azonban megint .közbejött az 1866-iki porosz-osztrák háború. Ez ismét megakadályozta a készfizetések felvételét és igy lassan és fokozatosan sülyedtünk lefelé a lejtőn, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ugy hogy az 1878-iki bankakta már határozott visszaesést jelent, mert ebben már határozottan kimondatott a bank készfizető kötelezettségének felfüggesztése. Ez azután belejutott az 1888-iki és az 1899-iki bankaktába, sőt — sajnos — benne van még a mostani javaslatban is. (ügy van! a szélsőhaloldalon.) A javaslat tudvalevőleg a bank inicziativajától teszi függővé, hogy a két kormánynak javaslatot tegyen-e a készfizetések megkezdésére és gróf Tisza István t. képviselő ur szerint ez a kérdésnek nagyon szerencsés megoldása és rendezése, mert szerinte a banknak erkölcsi kötelessége ezzel a javaslattal minél előbb előállani, sőt, a mint ő talán némi túlzással kifejezi, a bank valóságos oapitis diminutiót végezne önmagán és leszállna arról a piedesztálról, a melyet hosszú munkával elért, abban az esetben, hogyha a készfizetések rendezését rövid időn belül nem kezdeményezné. Én ebben a rendelkezésben, hogy a bankra bizzuk a kezdeményezést, semmiféle garancziát nem látok arra nézve, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy a készfizetések rendezése rövid időn belül meg fog történni. Mert a bank keze e tekintetben telj esen szabad ; a javaslat semmiféle feltételhez nem köti azt, hogy mikor tartozik a bank a kezdeményezéssel a két kormánynál előállani; teljesen a bank diszkréciójára van bizva ez a kezdeményezés és a bank akkor kopogtat a két kormánynál, mikor erre ő legalkalmasabbnak látja az időt. Talán nyugodtan fogadhatnék ezt a rendelkezést abban az esetben, ha a kormány megnyugtató nyilatkozatot tenne e tekintetben, hogy a bankkal szemben bizonyos garancziát kötött ki és ért el ezen rendelkezésre nézve, valamint arra nézve is, hogy a bank legalább is a szabadalom lejárta előtt, 1917-ig a kezdeményezéssel elő fog állani. Ha azonban a kormány üyen garancziát nem nyert és nem tárgyi feltételekhez fűzi ennek a bank részéről való jelentkezésnek kötelezettségét, hanem teljesen a bank tetszésére bizza ezt, akkor attól félek, hogy le fog járni a szabadalom időtartama anélkül, hogy a bank a kezdeményezéssel élne és én nem hiszem és nem remélem azt, a mit gróf Tisza István t. képviselőtársam remél, hogy tisztán hiúsági szempontból,, vagy presztízsének emelése szempontjából a bank elő fog állani a kezdeményezéssel. Ebben tehát semmiféle garancziát nem találok arra nézve, hogy a készfizetések a szabadalom lejárta előtt fel fognak vétetni. JS De menjünk tovább. Az 5. §. a készfizetések rendezésének további feltételéül köti ki, hogy abban az esetben, ha a bank a kezdeményezéssel él, a két kormány köteles tárgyalásokba bocsátkozni és megegyezés után a parlamentnek jelentést tenni, illetőleg javaslatot előterjeszteni. De ki garantálja nekünk azt, hogy a két kormány meg fog egyezni ? Hiszen a közel múltban mi akadályozta meg a készfizetések rendezését. Épen az, hogy a két kormány nem tudott megegyezni, mert hiszen a parlamentek elé nem is került a kérdés, a parlamentek elé kész javaslat mint fait accompli került, a melyben a készfizetések rendezése nem foglaltatott. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ezek a dolgok tehát, a melyeket a kormány ugy tüntet fel ebben a javaslatban, mint a készfizetések ügyének előbbrevitelét, a rendezését, mint a hogy kimutatni szerencsés voltam, egyáltalában nem biz. tositják és nem viszik előbbre a készfizetések kérdését. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ebben az egész magyar közvélemény és az egész magyar országgyűlés, báró Madarassy-Beck Gyulát kivéve, egyetért, hogy a készfizetések rendezése, illetőleg felvétele Magyarország közgazdasági életére nézve nagyfontosságú. Kell, hogy ennek a kérdésnek a rendezése valamennyiünknek a szivén feküdjék és nem vigasztalhat meg bennünket az a tudat, hogy az Osztrák-Magyar Bank már jelenleg is tényleges készfizető bank, sőt a mint Hantos Elemér t. képviselőtársam egy tanulmányában kifejezi magát és dicséretet zeng Lukács Lászlónak sőt szobrot is állit neki, ebben a javaslatban több is van, mint a készfizetések elrendelése, mert abban, hogy a javaslatban benne van a bank kötelezettsége, hogy szabadalmának elvesztése terhe mellett gondoskodjék mindig a paritásról, egy rendkívül jó megoldást lát, miután a készfizetések felvételére talán már szükség sincsen. Ezzel a nagy dicsérettel és örömmel szemben én tisztelettel utalok 1903. évi Lukács-féle készfizető javaslatra, illetve annak indokolására, a melyben kifejezetten és határozottan benfoglaltatik, hogy a tényleges készfizetést semmi sem pótolja, és a melyben benne foglaltatik az, hogy pénzünk biztonságát és áUandó értékét csak a kimondott. készfizetés tarthatja fenn és biztosithatja. (Helyeslés balfelől.)