Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

líd. országos ülés Í91Í máiczius 6-án, hétfőn. 543 Polónyi Géza : Mi van abban % Abban az van, a mi itt, hogy az urakháza önre nézve kötelező határozatokat hozhat \ (Felkiáltások balfelől: Honnét tudná ! Hagyd szegényt!) így áll a dolog akkor, hogyha ezen törvényhozó testületeknek egyik vagy másik háza nyilt határozatban nem járul hozzá, de még czifrább akkor, ha hozzá akarna járulni, de nem lehet időhiánya miatt, vagy egy obstrukczió erőszakolja rá a határozatot. Például, a magyar főrendiház nem jut abba a helyzetbe, hogy e felett tárgyalhasson, mert négy hétig tárgyalja ezt a magyar képviselőház, a főrendiház . . . Nemess Zsigmond: Ott is négy hét. Külön négy-négy hét! Polónyi Géza: A t. képviselőtársam megint egy kedvező alkalmat szalasztott el arra nézve, hogy ne szóljon közbe. (Taps balfelől.) T. i. a dolog ugy áll, hogy az osztrák 1873. évi törvények szerint az osztrák kormánynak joga van felváltva akár a Reichsrathban, akár az urakházában beadni egy törvényjavaslatot. Hogy az osztrák urakházát megmentsék a rájuk váró kellemetlenségtől, meg fogják módositani ezt a törvényt és azt fogják Ausztriában kimondani, hogy a kormánynak joga'jyan mind a Reichsrathban, mind az urakházában, sőt kötelessége együttesen betérj eszteni. Magyarországon, t. képviselőtársam, a főrendiházhoz csak innen kerülhet fel a törvényjavaslat, hacsak t. képviselőtársam nincs arra elhatározva, hogy az 1873-iki osztrák törvényt itt is életbe akarja léptetni, de egyúttal meg is fogja változtatni. A magyar főrendiházhoz esetleg fel sem kerül ez az akta. Most már viselje a főrendiház azért a felelősséget, hogy ő nem látott egy aktát ? Józanul lehet a parlamentáris felelősséget ekként magyarázni ? (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De a parlamentáris felelősség szempontjából, a mely tulaj donképen fundamentuma egész alkotmányjogi életünknek, talán még az urak egyike vagy másika előtt nem olyan nagyfontosságú dolog, de a ministeri felelősség elve szempontjából itt van'aztán a czifra dolog, t. képviselőház. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Mert arról van szó, hogy ha a két törvényhozás összes házai hozzájárulnak, akkor a kormány bocsát ki egy rendeletet, három nap alatt életbelépteti a 83. §-t. Nos, ebben az esetben a kormány rendben járt el, mert akkor parlamentariter teljesen fedezve van, mert a két törvényhozás által szentesitett határozat alapján bocsát ki egy végrehajtási rendeletet. Máskép áll a nóta akkor, ha a két ország parlamentjei meg nem egyeznek, és egyik vagy másik ház hozzá nem járul, vagy egyáltalában határozatot nem hoz. T. i. akkor a dolog miként áll % Akkor következik az, hogy a magyar minister azért nem bocsáthat ki egy rendeletet, mert az osztrák urakháza vagy a Reichsrath nem engedi meg. Hát a ministeri felelősség elve szempontjából szabad nekünk egy ilyen botrányos dolgot törvénybe iktatnunk, hogy a mi ministerünk azért legyen felelős, vagy nem felelős, a mit az osztrák Reichsrath vagy az urakháza tesz vagy nem tesz ? (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De a legérdekesebb az az eset, mikor egyik vagy másik ház, vagy mind a kettő nem hoz négy hét alatt határozatot. Ponamus casum: ha a magyar képviselőház és főrendiház négy hét alatt nem hoz határozatot, akkor a kormány kiadja a végrehajtási rendeletet. Kinek a felelős-égére megy ez a rendelet ? A minister azt fogja mondani, hogy én a törvény alapján azért bocsátottam ki a rendeletet, mert a két ház nem határozott semmit, én tehát nem vagyok érte felelős, hanem a parlament felelős, miért nem tetszett neki határozni, (ügy van ! balfelől.) Általában, t. képviselőház, ha ki akarták találni egy hóbortját annak, hogy lehet a törvénybe iktatott ministeri felelősség alól menekülni, akkor ezt az 5. §-t kellett volna kitalálni. Levegőben lóg az egész parlamenti és az egész ministeri felelősség elve, ha ennek a javaslatnak ezt a szörnyszülöttjét törvénybe méltóztatnak iktatni. (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) De hiszen nincs kimerítve a kérdés. Itt van alkotmányjogi szempontból a reám nézve talán még fontosabb dolog, az, hogy ez az egész intézkedés minden kétséget kizárólag házszabálysértő intézkedés. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez iránt valakinek a legtávolabbról kétsége lehetne, hogy ez igy van, szívesen szolgálok neki Bilinskinek az osztrák Reichsrathban elmondott beszédével, (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melyben szó szerint elmondja : Hisz, kérem, t. uraim, mi nem is titkoljuk, igenis, ez házszabálymódositást czélzó intézkedés. Már most a magyar nemzetnek legszentebb hagyományai közé tartozik, mindegyik képviselőház saját népszuverenitási elvének megfelelően, eddig legalább, törhetetlenül megvédte azt a jogát, hogy a házszabályok alkotásához pedig idegen hatalomnak hozzászólást nem engedünk. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ííem engedte meg még a főrendiháznak sem, nem engedi meg ö felségének, az alkotmányos királynak sem. Most pedig 1911-ben vállalkozik egy magyar parlament arra, hogy osztrák államféllel szerződés tárgyává tegye és közösen állapítsa meg, hogy Magyarországon mi lesz házszabály és megengedjük azt, hogy a főrendiház is tárgyaljon e kérdés fölött, és 0 felsége szankcziója alá bocsáttassék. így egyszersmindenkorra kirúgtuk magunk alól azt az alkotmányos talajt. Ezentúl pedig ne beszéljünk arról, hogy a házszabályalkotás joga kizárólag a népszuverenitás elve alapján a ház joga. Rá fognak mutatni: hisz magatok árultátok el, magatok adtátok ki kezetekből a jogot. (Helyeslés. Tapsok a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mélyen sajnálom, hogy a kor szelleme annyira beteg és hogy sem sajtó, sem társadalom nem bir érzékkel az iránt, hogy e kérdéseket élete árán is meg kellene védelmezni. Mélyen sajnálom, számolok a helyzettel, hogy igy van, de arra kérném t.