Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

542 115. országos ülés 1911 Ha tehát az osztrák kormány hozzájárul a készfizetések felvételéhez, akkor lehetetlenné teszi a maga számára, hogy ennek a 60 millió korona aranynak fejében ezüstöt és bankjegyet adhasson. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez tiszta mulatság, t. képviselőház. Az osztrák kormány saját államát rövidítené meg, ha ehhez hozzájárulna. És ugyanez áll az osztrák parlamenttel szemben is. De hát vegyük azt a hihetetlenül hangzó esetet, hogy az osztrák kormány is beleegyezik a készfizetés felvételére vonatkozó javaslat előterjesztésébe, és Ö felségének a trónbeszédben tett Ígéretére való hivatkozással és erről való megemlékezéssel követeim fogja mind a két kormánytól azt, hogy az ő általa ünnepélyesen tett Ígéret beváltását legalább a parlamentekben tegyék lehetővé. Mondjuk azt, hogy ez a politikai motívum elég hatalmas volna arra, hogy a két kormány tényleg előtérj eszsze ezt a javaslatot. Az eddigi helyzettel szemben, ugy-e bár, eléggé kiemeltem már, hogy az osztrák kormány köteles volt az államjegyek bevonásának feltételével törvényjavaslatot előterjeszteni a készfizetésekről'! (ügy van!) Most pedig mire köteles ? Köteles a két kormány, megegyezése esetén arra, hogy tegyen a két törvényhozásnak előterjesztést, a mely felett a két parlament határozatot hoz, tehát nem törvényt alkot, hanem határozatot hoz akként, hogy ezen határozathozatalt a két parlamentnek egyetlenegy törvényhozási háza megakadályozhatja és kötelesek négy héten belül ez iránt határozatot hozni, mert ha négy héten belül a határozatot nem hozzák meg, akkor hozzáj árulónak tekintendők. Miként alakul ez a helyzet most a parlamentben ? Ha az eddigi állásponton vagyok, vagyis, hogy törvényt kötelesek az osztrákok hozni, akkor egyes háznak sem odaát, sem itt nincs meg az a joga, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy megakadályozhassa egy ilyen törvény alkotását; különösen a főrendiházaknak nincs meg ez a joguk. Most pedig, minthogy tudja a magyar kormány, hogy az osztrák parlament életre-halálra ellene van a készfizetések, felvételének, nem elégszik meg azzal, hogy az osztrákok számára ezt a biztosítékot nyújtsa, hogy az osztrák Reichsrath visszautasíthatja, hanem még egy fegyvert ad neki, azt mondván : »Hát ha elsülne a kapanyél és a Reichsrath beleegyeznék, (Derültség a szélsőbaloldalon.) akkor még az urakházának is meg kell adni azt a jogot, hogy az is visszautasíthassa.« Lovászy Márton : Ott pedig nagyon sok jó barátunk van ! Polónyi Géza : Azt kegyeskedjenek megengedni, hogy a rendeleti jogkör tekintetében erre preczedenst eddig önök nem tudnak felmutatni. Mi nem ismerjük a szükségrendeleteket; nálunk nincs 14. §., nálunk a rendeletekkel való kormányzás csak a végrehajtási rendeletek és a felhatalmazás alapján adott rendeletek körében lehetséges, de más alapon nem, önök most egy rendeleti jogkört márczius 6-án, hétfőn. akarnak statuálni, a mely miből áll ? Hogy a kormány nem hozza meg a rendeletet, hanem Probiermamsellnek felhasználja a két törvényhozást, (Derültség a szélsőbaloldalon.) kopogtat nála : »Előzetes jóváhagyást és hozzájárulást kérek, mert ellenesetben, ha nem járultok hozzá, négy hét alatt kibocsátom ezt és ezt a rendeletet.« Magának a rendeleti jogkörnek alkotmányjogi szempontból való teljes fejtetőre való állítása az, hogy a törvényhozásból megosztott hatalmi körben csinálunk végrehajtó hatalmat; a törvényhozással fedeztetjük a kormányt a kibocsájtandott rendelet szempontjából; (Mozgás.) csinálunk a törvényhozásból egy arbitert, egy szakértő véleményező testületet, a mely hivatva legyen határozni a felett, hogy időszerű-e vagy nem a készfizetéseknek most vagy holnap való felvétele. Csinálunk egy j^arlamenti testületet, a melynek eddig a törvényalkotás volt az egyedüli feladata, a törvényalkotás pedig áll a rendelkező vagy a tiltó törvényekből, de nem áll előzetes véleményekből. Soha, semmiféle parlamentarizmusnak alapját nem képezheti negatív határozathozatal. A törvényhozás csak pozitive alkothat akár rendelkező, akár tiltó intézkedést, mert a törvényhozás nem fórum, a mely appelláta alakjában elutasító határozatokat kell, hogy hozzon. A parlamentarizmus alapelvével és a felelősség törvényével ez homlokegyenest ellenkezik. De kegyeskedjenek nekem megengedni, ez a mi szörnyű dolgunk, a mely előttünk áll . ., Egy hang (a jobboldalon!) : Borzasztó ! Polónyi Géza: ön, t. barátom, lehet kitűnő angol, de hogy mennyi érzékkel bir a magyar ministeri felelősség elve szempontjából, az iránt most fogom próbára tenni a képviselő urat. A mi alkotmányunk elve a felelősség elve. Felelősséggel tartozik a parlamentáris kormány is. A politikai felelősségnek elve azonban súlyosan nehezedik minden képviselőre is egyénenkint megosztva és összességében a parlamentre is. Most tessék ezt az egész monstrumot a parlament és a kormányzati felelősség szempontjából egy kissé mérlegre tenni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Ha nem lesz készfizetés jtéldául azért, mert az osztrák urakháza nem járult hozzá a javaslathoz, viselni fogom én azért a felelősséget, mint törvényhozó 1 (Felkiáltások jobbfelöl: Nem!) Nem ? Hiszen megszavaztam azt a törvényt, melylyel jogot adtam az urakházának ahhoz, hogy reám vonatkozó joghatálylyal is hozhasson egy tiltó határozatot. Nem viselem a felelősséget ? Ugy-e rosszul esik, t. képviselőtársam, de viselnie kell, hogy ha ezt itt megszavazza. (Élénk helyeslés és taps balfelől.) De általában véve a parlamenti felelősségnek ilyen botrányosan hamis megosztását, hogy egyik állam törvényhozásának tagjai felelősek legyenek a másik törvényhozás tagjai által végzett vagy nem teljesített kötelességekért, ilyent nem szabad józan észszel a magyar alkotmányba, törvénybe iktatni. (Taps balfelöl.) Rakovszky Iván : A kereskedelmi szerződésben is..így van !