Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

115. országos ülés 1911 bölcsek néni tartják helyénvalónak a készfizetést, nem fizetnek, mi peuig mégis eldicsekszünk a parlamentben, hogy ne féljetek semmit, a bank ugy is készfizető lssz. Bocsánatot kérek, miután a banknak egy ilyen eldoi adója van, hogy ha tetszik fizet, ha nem tetszik nem fizet, — hát nem bolondult meg, hogy ezt a gyönyörűséges privüégiumot maga mondja fel és ő jöjjön azzal, hogy ettől szabadítsatok meg. (ügy van! balról.) De, t. ház, ez a gyakorlati élet, ez igy van. A banknak abból, a mint kimutattam, hogy nem készfizető bank, a legnagyobb mértékű haszna van. Majd a 6. §-nál számtanilag fogom kimutatni, (Derültség balról.) hogy micsoda borzasztó haszon származik ebből a bankra. Természetes tehát, hogy ez a bank, hacsak önmaga iránt és részvényesei iránt nem akar halálos bűnt elkövetni, miután erre kötelezve nincs, csak jogosítva van — csak nem bolond, hogy jöjjön egy peticzióval, hogy : kimérjetek meg engem ettől a privilégiumtól. Annál kevésbbé hiszem ezt, mert a bank a részvényesek egyéni érdekeit kell hogy szolgálja. Már pedig a banknak 150.000 részvényéből csak 4108 darab van Magyarország területén. A részvényesek eminens nagy többsége tehát a saját érdekében is arra befolyásolja a bankot, hogy a készfizetések felvételét ne kérelmezze. Az 5. §-nak első koefficziensével, vagyis azzal, hogy a bank kérje ezen készfizetési kötelezettség felfüggesztésének megszüntetését, azt hiszem, leszámoltunk és tisztában vagyunk. Most jön a második stáczió. Ha a bank folyamodott, vagyis ha megtörténnék az a képtelenül lehetetlen dolog, hogy a bank rászánja magát ilyen Curtius-ugrásra, és beadja folyamodványát, azt hiszem, hogy előre összebeszél az osztrák pénzügyministerrel, hogy valahogy hozzá ne járuljon ehhez a dologhoz. De azt nem is kell valami nagyon rábeszélni, mert most következik a második stáczió, következik az, hogy a két kormány köteles tárgyalni a dologról. Hát tárgyalnak, de megegyezni nem tartoznak, és erre Bilinski igen szépen felelt az osztrák Reichsrathban, a mikor azt mondotta : »Ja, meine Herren. wenn wir uns halt' nicht vereinigen können, so wird die Sache im Sand verlaufen«. NemeSS Zsigmond : Benne van a szakaszban is, hogyha nem állapodnak meg, mintha meg sem történt volna. Polónyi Géza: Hiszen épen erről beszélek. Hát ez t. képviselőtársamnak megm-ugtatás az ő készfizetési programmjára nézve ? Azzal biztosítja a készfizetéseket, a mit választóinak megígért, hogyha az osztrák minister hozzá nem járul, egyszerűen nem lesz belőle semmi ? T. ké]> viselőtársam az osztrák ministernek fogadott örök hűséget vagy pedig a magyar ministernek ? Nemess Zsigmond: Egyiknek sem! Polónyi Géza: Ha igy van, akkor követelje attól a pénzügyministertől, hogy önnek olyan panaczeát nyújtson, a mely önt adott szava tekintetében biztosítsa, és ne liferálja ki képviselőmárczius 6-án, hétfőn. 541 társamat az osztrák pénzügyminister tetszésének és szeszélyének, hogy azt mondhassák önnek választói, hogy hja, hát az osztrák pénzügyminister akadályozta meg az urat abban, hogy a szavát megtarthassa ? Vájjon elfogadják-e ezt majd mentségnek ? (Igaz ! ügy van ! Derültség a szélsőbaloldalon.) Ennél a stácziónál már az egész készfizetési kérdés megbukik. Megbukik egyszerűen azért, mert az osztrák kormány nem járul hozzá. Méltóztassanak most már megengedni, hogy egy nagyon érdekes dologra figyelmeztessem a házat. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Kevés ember gondol arra, —• majd ki fogom mutatni, hogy igy van —• hogy ez a törvényj avaslat egy külön prémiumot biztosit az osztrák kormánynak azért, hogy a készfizetések felvételéhez hozzá ne járuljon. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) Köztudomású, hogy Ausztriában a parlamentnek nem kell a készfizetés. Az osztrák kormány épen azért nem járult hozzá a magyar kormány eredeti álláspontjához, mert képtelen volt vállalni a felelősséget, hogy az osztrák parlamentben a javaslatot keresztül is tudja vinni. Nem is nagyon kellett animálni, hogy ne járuljon hozzá egy ilyen javaslathoz, mert Ausztriában egy javaslat visszavetésének nem az a konkluzuma, a mi nálunk, hanem ott azután le kell mondani annak a ténsurnak, (Derültség balfelől.) a ki nem tudja a maga, álláspontját keresztülvinni. Ezek a konzekvencziák csak Magyarországon maradnak el. Fráter Lóránt: Ott nem féltik a magyar alkotmányosságot ! Polónyi Géza : Ott a pénzügyminister tizenhatszor is meggondolja, elbucsuztassa-e maga magát a pénzügyministeri székből, mert hiszen ez tisztán tőle függ. Ha ő hozzájárul a kormány eredeti álláspontjához, maga akasztja nyakába a selyemzsinórt, és az eddigi jjénzügyministerek legalább sokkal okosabb emberek voltak, semhogy önmagukon, hajtsák végre ezt a harakirit. De legérdekesebb mozzanat, a mi most következik. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A magyar törvényhozás nem veszi észre, hogy az osztrák pénzügyministernek egy külön prémiumot kinál azért, hogy a maga hozzájárulását ne adja meg. Az osztrák kormány t. i. befizetett 1899-ben 60 millió K-t aranyban, a maga bankadósságára. Már most, ha a bank vagyonának felosztása oly időben következik be, mikor a bank még nem vette fel a készfizetéseket, akkor a 6. §. harmadik czikkelye szerint — méltóztassanak csak elolvasni ezt a czikkelyt — az osztrák kormány ezt a befizetett 60 millió aranyat visszakéri és helyébe ad ezüstöt és bankjegyet. (Mozgás jobbfelől.) Vagyis bankjegy és ezüst fejében visszakapja 60 millió koronáját, abban az esetben, ha a bank még nem készfizető. Ha azonban készfizető a bank, akkor elveszíti erre a 60 millió K-ra való visszakövetelési jogát. (Ellenmondások jobbfelől.) Tessék elolvasni a 3. §. harmadik czikkelyét, az utolsó bekezdést akkor meg méltóztatnak erről győződni,