Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

540 115. országos ülés 1911 van, körülbelül olyan, mint a német birodalmi alkotmány : császári parlamentarizmus. A mikádó birodalmában sem találtam egyetlenegy érihez fogható intézkedést sem. Ellenben találtam a német birodalomban. T. i. a német birodalom mindnyájunk által ismert módon nem parlamentaliter kormányzott birodalom ; nem a parlamentarizmus elveire van fektetve ; körülbelül a császári parlamentarizmus elnevezés volna a helyes; lucus a non lucendo. Egyedül ott van egy ehhez hasonló intézkedés, az 1875-iki bankaktában a Reichsbank egyik bankstatutumának, emlékezetem szerint, 41. §-ában, a mely azt mondja, hogy a Reichsbank szabadalmának megszűnte vagy felmondása tekintetében a kormány nem intézkedhetik végrehajtási rendelet utján, hanem előzetesen a parlament engedélyét kell kérnie. T. képviselőház ! Nem ok nélkül hozom fel ezt a példát, mert az én jogászi értelmezésem szerint megállapítható, hogy ez az 5. §. nem törvényalkotást czéloz, hanem egy előzetes parlamenti jóváhagyást vagy vétót, egy kormányhatósági rendelet javára. Általában véve szimptomatikus dolog, hogy nemcsak a Dreadnoughtok kérdésében, de már a bank-kérdésben is a Reichsland után indulunk és lassanként becsempésznek hozzánk a Reichsbankra vonatkozó elveket, ugy hogy Magyarországot nemsokára a német birodalmi alkotmány mintájára szándékoznak kezelni. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Menjünk most már ennek az 5. §-nak a meritumára. Az én egyéni esztimáczióm szerint mit czéloz ez a szakasz, kombinálva a 111. czikkel, a melybe ibolyaszerénységgel el van rejtve az az elv, hogy az eddigi törvények intézkedései fenmaradnak, tehát fenmarad az 1899-ik évi XXXI. t.-czikknek intézkedése is ; az osztrák törvényből ez csodálatos véletlen folytán hiányzik. Ennek az elvnek fentartásával csinálunk egy törvényt, a mely azt mondja, hogy a 111. czikkben leirt kötelezettségek alapján az Osztrák-Magyar Bank az u. n. paritásnak fentartása okából köteles az ott meghatározott évszakonként jelentést tenni, hogyan áll a váltóárfolyam, hogyan áll egyáltalában a világpiacz és akkor jogosult — nem kötelezett, tessék jól vigyázni — arra, hogy a kormány oknak ő tegyen előterjesztést és hogy a készfizetések felfüggesztése tárgyában keletkezett határozat helyeztessék hatályon kivül, vagyis hogy a készfizetések felvételét tárgyazó 83. czikk életbelépjen. Ez volna, ugyebár, a technikája és a törvényes előzménye annak, hogy ez az 5. §. applikábilis és praktikábilis legyen. Már itt megütöm, hogy a bank csak jogosult, de nem kötelezett. Sokan nehezményezik alkotmányjogi szempontból, hogy a banknak ily hatáskör biztosíttatik. Én megvallom, ebben a tekintetben t. barátaim egynémelyikétől eltérek és ebben alkotmányjogi aggályt nem igen látnék, (Felkiáltások a jobboldalon, így is van!) ele annál nagyobb aggályt látok a józan ész szempontjából. (Elénk derültség a szélsőhahldahn.) T, i. én abban, hogy a banknak, mint márczius 6^-án, hétfőn. velünk szerződött harmadik személynek, mint kompacziszczensnek jogot adjak, hogy egy kormányhoz ilyen vagy amolyan kérelmet intézhessen, abban én semmiféle alkotmányjogi aggodalmat nem látok. Ez az én alkotmányos érzékemet nem sérti, hogy a banknak, mint velem szerződött félnek, ilyen peticzionális jog adatik, mert hiszen magának a banknak ez a kérelme még semmiféle akcziót maga után nem von, egyebet nem, mint a két kormányra beálló tárgyalási kötelezettséget. Tehát jogi szankeziója ennek csakis a tárgyalási kötelezettség. De a mi már most a józan ész kérdését illeti, én az adósra bizzam, hogy ő mikor akar fizetni ? (Derültség a baloldalon.) Mert hiszen a banknak az a kötelezettsége, hogy ő a bankjegyet beváltani tartozik, a bank javára van fölfüggesztve, s már most kicsoda az közülünk, a ki az adósára fogja bizni, hogy ő mondja meg, mikor esik jól neki fizetni! (Fölkiáltások a jobboldalon : Sokszor van igy! Vannak tisztességes adósok!) Ha a budgetet mind ilyen adósságokból kellene fedezni, félek tőle. hogy a Dreadnougthok nem tudnának létrejönni. (Derültség balról.) De az általános vita keretében eléggé kimutattam, hogy a bank természetszerű legnagyobb érdeke, hogy ne legyen készfizető. Hiszen méltóztassék megnézni, hogy miként áUunk a bankkal szemben ezen készfizetési kérdés tekintetében. Ismétlem, megint összevéve a világnak exotikus és nem exotikus államait, ilyen csodabogarat nem találunk sehol, mint a Magyar-Osztrák Birodalomban, a hol van egy bank, a melynek a regulája az, — és ez a bankjegyekre is rá van nyomatva — hogy tartozik bankjegyeit érezben beváltam . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Be is váltja! Felkiáltások a baloldalon : Ha akarja!) . . . . s akkor a törvényhozás azt mondja : de én a banknak ezt a kötelezettségét felfüggesztem. Méltóztassék csak jól vigyázni, A törvényhozás tehát ma azon az állásponton áll, hogy gazdasági szempontból nem helyes a készfizetések felvétele, ugy-e bár, másképen nem függesztené fel; hogy fölfüggeszti a készfizetéseket, ez azt jelenti, hogy a két állam egymással megegyezve, az időpontot legalább is nem tartja helyesnek arra, hogy a készfizetés megkezdessék. És akkor mi történik ? A 111. §-ban megint becsempészünk egy szakaszt, a melyben azt mondjuk, hogy : de a banknak jogában áll, ha tetszik, fizetni készfizetéssel is. Vagyis ha a banknak jól esik', ha jó gseftet tud vele csinálni, akkor szabad készpénzben is fizetnie ; csak akkor nem tartozik, ha másnak esnék jól, hogy ő fizessen. Már most, t. képviselőház, van tehát egy bank, a melynek obligáczióin rajta van a készfizetési kötelezettség ; de ugyanezt a törvényt felfüggesztjük, ugyanakkor azonban megengedi a törvény a banknak, hogy ő azonban kivétel ; az OsztrákMagyar Bank nem tartozik vele, hogy hederitsen a törvény tilalmára, hanem azt mondja, fizetek ha jól esik és nem fizetek ha az osztrák-magyar