Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

97. országos ülés 1911 február 9-én, csütörtökön. Lukács László pénzügyminister: Nem tartom jogosultnak. . . Posgay Miklós: Hangosabban, ha olyan nagy legény ! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Pozsgay Miklós képviselő urat ezért a kifejezésért rendre utasitom. (Nagy zaj. Halljuk I Halljuk 1 a jobboldalon.) Csendet kérek ! Lukács László pénzügyminister: Nem tartom jogosultnak, hogy t. képviselőtársam mindig We­kerlére hivatkozzék, mert nem hiszem, hogy Wekere Sándor volt ministerelnök ur a koaliczió 48-as részén.ek minden tényével és intencziójával valaha indentifikálta volna magát. (Igaz! TJgy van! jóbbfdől.) Hock János: Ha olyan nagy ember, miért nem választották be! • Sándor Pál: Hock meglett. Hock János: Hock magától lett meg! Mikosevits Kanut: A gyorsíróknak dikcziózik ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Lukács László pénzügyminister: Ennek foly­tán sem én, sem Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam nem állítottuk soha azt, hogy Wekerle négy évi működése lett volna kiindulási pontja az ország gazdasági vagy pénzügyi romlásának, a mint a t. képviselő ur velünk szemben ezt felemliti. Hanem a tény és az igazság abban van, a mit gróf Tisza István egy közbeszólásra mondani szives volt, midőn igy fejezte ki magát (olvassa) : »Azt hiszem, Wekerle egész zsenialitására volt szük­ség, hogy azok a hátrányok, a melyeket a t. urak kedvéért le kellett nyelni az országnak, még na­gyobbak ne legyenek.* (Helyeslés és taps a jobb­oldalon.) SzmreCSányi György: Már egyszer megtap­solták ! (Zaj a jobboldalon.) Polónyi Géza : Jó a Tisza köpönyegébe bele­kapaszkodni ! (Zaj.) Lukács László pénzügyminister: Most át­térve a beszéd meritumára, a t. képviselőtársam, azt mondta, hogy mi kétségbevontuk a 48-as pártnak, a t. ellenzéknek jogosultságát, hogy a gazdasági önállóság terére helyezkedjék. Mi ezt sohasem vontuk kétségbe. Én tisztelem minden­kinek a meggyőződését, még ha azt nem is tartom helyesnek ; de azt kifogásoltam, hogy a t. urak tőlünk követelik, hogy a gazdasági önállóságot megalkossuk, hogy erre a térre vigyük át az orszá­got, mikor, megvallom, bármennyire vizsgáltam is a, tényeket, nem találtam nyomát annak, hogy a t. urak annak idején e czél elérésére valami nagyobb erőfeszitéseket tettek volna. Ezzel szem­ben az én t. képviselőtársam egyszerűen azt mondja, hogy én hiusitottam meg az utánam következő kormánynak törekvését, mely az önállóság felé vezetett, még pedig meghiusitottam volna azon intézkedések által, a melyek az ő állitása sze­rint törvény ellenére oly állapotot teremtettek, hogy elzártuk az útját a gazdasági önállóságra való átmeneteinek, és e tekintetben hivatkozik az 1899: XXX. t.-cz. 4. S-ára. T. képviselőház ! Kám nézve ugyan megtisztelő dolog, hogy t. képviselőtársam az előző kormány összes működését bennem látja összpontosulva, és egyénileg engem tesz mindenért felelőssé, de a tény az, hogy én csak egy szerény tagja voltam annak a kormánynak is, azok az ügyek, a melyek­ről itt szó volt, nem is az én ügykörömbe tartoztak. De biztosithatom a t. képviselő urat, hogy a fele­lősséget ebből a dologból, a mi rám esik, igen szí­vesen vállalom. (Helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház ! A dolog ugy áll, hogy az 1899 : XXX. t.-czikk lehetővé tette, megadta a jogi lehetőséget arra, hogy az ország a gazdasági önállóság terére átmenjen, de nem ez volt az inten­cziója, a .mint azt annak megalkotója, Széll Kál­mán t. képviselőtársam, igen jól tudja. De meg­volt a lehetősége az ezen törvényben foglalt disz­pozicziók alapján az utánunk következő kormány­nak, hogy ha akarta volna, az önálló gazdasági berendezkedés terére átmenjen. Megvolt ebben a törvényben az a 4. §., melyet a t. képviselőtársam idéz, melyben az volt mondva, hogy mielőtt a t. kormány idegen államokkal gaz­dasági szerződéseket kötne, meg kell alkotni az autonóm vámtarifát, és benn volt az az intézkedés, hogy a mennyiben 1903 végéig a vámszövetség Ausztriával létre nem jön, az idegen szerződéseket nem szabad hosszabb időre kötni, mint 1907-ig. Széll Kálmán: így van! Lukács László pénzügyminister: Ez tényleg ugy volt, azonban alig, hogy megalkottatott ez a törvény, a mely köztudomás szerint a t. ellenzék­nek igen erős részvételével és befolyásával jött létre, nemsokára rá kitűnt, hogy e törvény 4. §-ának végrehajtása a legnagyabb nehézségekbe ütközik, és hogy a kormánynak ahhoz való merev ragaszkodása az országot a legnagyobb gazdasági kalamitásokba sodorhatná. A dolog ugyanis ugy állott, hogy mi megkötöt­tük a vámszövetséget Ausztriával, megcsináltuk az autonóm vámtarifát is, de ezek törvénynyé nem válhattak, mert a másik államban épen obstrukczió folyt, másrészről a helyzet az volt, hogy az olasz szerződés fel volt mondva, a német szerződésnek és a többi szerződéseknek felmondása mindennap várható volt, tehát ha a kormány szigorúan ragaszkodni akart volna az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ának intézkedéséhez, nem kezdeményez­hetett volna semmi tárgyalást idegen államok­kal, és ennek következtében megtörténhetett volna az, hogy az összes európai államok a mi fejünk fölött szerződnek és mi kimaradunk teljesen az eurój>ai konczertből, gazdasági életünknek leg­nagyobb kárára. Ebben a nehéz helyzetben az akkori Tisza-kormány két izben is fordult a kép­viselőházhoz annak a bejelentésével, hogy kény­telen lesz az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ának ellenére is tárgyalásokba bocsátkozni és kérte erre a fel­hatalmazást. Ezt a felhatalmazást azonban nem méltóz­tattak megadni, illetőleg megakadályozták annak

Next

/
Thumbnails
Contents