Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

97. országos ülés 1911 február 9-én, csütörtökön. 49 megadását, és akkor a kormány, hogy az országot megmentse a bekövetkező kalamitásoktól, igenis a saját felelősségére megindította a tárgyalásokat, megcsinálta Olaszországgal a szerződést, megindította Németországgal is a tárgyalásokat, az olasz szerződést ide beterjesztette, azt a törvényhozás elfogadta, ennek következtében törvényes utón törtük keresztül az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-át, itt tehát törvényszegésről, törvényellenes lépésekről, vagy törvényellenes kormányintézkedésekről beszélni egyáltalában nem lehet. (Igaz I Ugy van I a jobboldalon és a Jcözépen.) Ámde bármiképen történt légyen is az a dolog, a kérdés az, akadály volt-e ez az állapot az utánunk következő kormányra a tekintetben, hogy az önálló gazdasági berendezkedés terére térjünk át. Már akkor abban a vitában, a mely itt folyt, a legkompetensebb oldalról, Hieronymi Károly t. barátom, akkori kereskedelemügyi minister részéről és mások részéről is ki volt mutatva, hogy ezek az intézkedések, melyeket az ország gazdasági érdekében tettünk, az önálló gazdasági berendezkedésre való átmeneteit nem akadályozták meg, ezek nem voltak akadályok abban a tekintetben, hogy az utánunk következő kormány szabadon intézkedhessek, a mint jónak látja. A mi pártunk 1905 januárjában az akkori választások alkalmával kisebbségben maradt és többségbe jutott az a párt, a mely a gazdasági önállóságot tűzte zászlajára. A parlamentarizmusnak minden szabálya szerint annak kellett volna tehát bekövetkeznie, hogy a többségre jutott párt vegye át a kormány vezetését és intézze az ügyeket ugy, a hogy legjobb meggyőződése szerint jónak látja. Azonban az akkori t. vezetők minden módon vonakodtak a kormány átvételétől és a legkülönbözőbb feltételeket kötötték ahhoz, (Halljuk ! Halljuk ! jóbbfdől.) hogy parlamentáris kötelezettségüknek eleget tegyenek. Pedig ha, átvették volna a kormányzást mindjárt akkor és felhasználták volna azt az ötnegyed évi időt, a mely lefolyt a Tisza-kormány bukása és az ő kormányrajövetelük között, megtehettek volna mindent, a mi a saját meggyőződésük szerint a gazdasági önállóság érdekében kívánatos, vagy legalább is megkísérelhettek volna mindent abból a szempontból, ugy, hogy aztán nyugodtan hivatkozhassanak arra, hogy megtévén mindent, a dolog nem ment, felelősség őket nem terhek. De mi történt, t. képviselőház ? (Halljuk! Halljuk! jóbbfdől.) Történt az, hogy az az ötnegyedévi idő ebből a szempontból jóformán eredmény nélkül folyt le. Időközben, mivel az ország kormány nélkül nem maradhatott, kineveztetett a Fejérváry-kormány és ez kényszerhelyzetében megkötötte a még hátralevő szerződéseket és 1906.' márczius l-jén életbeléptette azokat rendeleti utón. 1906 április havában, tehát egy hónappal később, átvették a t. urak a kormányzást, (Ugy van! Ugy van! jóbbfdől.) kimondták a Fejérváry-kormányra az anatémát, azt a nemzet élő lelkiismeretének kiszolgáltatták KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. T, KÖTET. és minden feltétel nélkül átvették a kormányzás vezetését. (Ugy van I jóbbfdől.) Állítom tehát, hogy a Tisza-kormány eltávozása időpontjában nem volt eltorlaszolva az ut az önálló berendezkedéssel szemben ; nem a mi intézkedéseink voltak azok, a melyek azt az utat eltorlaszolták, hanem eltorlaszolta az urak részéről tanúsított késedelmezés. Az akadály tehát abban állott, hogy a t. képviselő urak annak a tudatára jutottak, hogy mennyire más dolog az Ígéret földjén működni és felelősség nélkül Ígéreteket és programmokat állítani fel és menynyire más dolog a praktikus kormányzás terén praktikus kormányzati problémáknak megoldása. (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfdől.) Miután ezt látták és erről meggyőződtek, a t. képviselő urak önmaguk is visszariadtak azoktól a következményektől, a melyek az ő elveik megvalósítását követték volna. A t. képviselő urak tehát akkor megtalálták a megváltó szerencsés formulát, a mely abban állott, hogy az előző kormány lehetetlenné tette az önálló gazdasági berendezkedés megvalósítását, ők tehát működnek az eddigi utón, a 67-es alapon, a közösség alapján. Ez áll a vám- és kereskedelmi szövetség és illetőleg a gazdasági szerződések kérdéséről. A mi a bankkérdést illeti, (Halljuk ! Halljuk !) a melyre Andrássy t. képviselőtársam is alludált, egyszerűen utalok azokra, a miket előző nyilatkozatomban mondtam. Én ott tényekre, törvénybe iktatott megállapodásokra, jegyzőkönyvi megállapodásokra hivatkoztam . . . Holló Lajos: Teljesen rosszul magyarázta. Lukács László pénzügyminister:... és azt mondtam, hogy az országnak az önálló jegybank felállítására vonatkozó joga, a mely azelőtt feltétlen volt, feltételekhez lett kötve, ez által el lett homályositva, és méltóztassanak elhinni, nagyon kíméletes kifej ezésekkel éltem, a mikor azt mondtam, hogy az a bizonyos jegyzőkönyvi megállapodás, a mely egy idegen állam hozzájárulásától teszi függővé az önálló jegybank felállításának jogát, (Ugy van ! ügy van ! jóbbfdől. Zaj balfelöl.) ez a jegyzőkönyvi megállapodás nyilvánvalóan csakis egy tévesen visszamaradt stilizáczió, a mely tévedésből maradt a jegyzőkönyvben, mert máskülönben érthetetlen dolog volna. T. képviselőház ! Ha nem méltóztatnak nekem hitelt adni, leszek bátor ezen tételemet rögtön be is bizonyítani, azt a tételt t. i., hogy én nagyon óvatos voltam a tényeknek a jellemzésében. (Halljuk Halljuk I a jobboldalon.) Az én igen t. képviselőtársam, Désy Zoltán, abból az alkalomból kifolyólag azzal kapcsolatosan, hogy én Justh Gyula igen t. barátommal tárgyaltam, nekem a politikai következetességből erős leczkét tartott. Egy hang (a baloldalon) : Erkölcsi alapon ! Lukács László pénzügyminister: Nem akarok, t. képviselőház, ujabban kiterjeszkedni erre a témára. Én igenis tárgyaltam és egy memorandum