Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-115
115. országos ülés 1911 márczius 6-án, hétfőn. 583 leknél, egyszerűen kijelenti, hogy a tétel meg nem támadtatván, elfogadtatott. Hát ez az analógia nem azonos és minket meg nem nyugtathat. Különös, hogy a t. pénzügyminister ur, a kinek a legcsekélyebb dolgokra kiterjedő figyelmét nagyon tisztelem és magasra taksálom, és a kinek nagy tájékozottságát ellenfél ngy, mint barát mindig szivesen elismerte, különös, hogy elzárkózhatott egy nagy mozgalom elől, a mely, lehet mondani, világmozgalom. Ez ugyanis a vétó körüli harcz. A kik e legutóbbi 10 év politikai történetét figyelemmel kisérték, látják, hogy nemzeteknél, a melyeknek szilárd alkotmányuk van, a vétójog az Erisz almája. E körül forognak a harczok. Norvégia vétóügy miatt válik el Svédországtól, Anglia, a melynek alkotmánya már mégis csak biztosabb alapokon nyugszik, mint a mienk, három választáson megy keresztül a vétójog miatt, és nem tudja dűlőre vinni, és a mikor ez mindenütt igy megvan, a mikor Magyarországon az egyetlen abszolút jog, a mely létezik, a király korlátlan vétójoga, mert ez még ministeri ellenjegyzéshez sincs kötve, akkor a minister ur a feje tetejére állitott vétót hozza be, és odaadja egy tőkepénzes csoportnak. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Tapsok a baloldalon.) Mert ez az 5. szakasz nem egyéb, mint a feje tetejére állitott vétó. A vétójog az egyik törvényhozó faktornak az a joga, hatalma, hogy a másik törvényhozó faktornak törvényalkotást czélzó akaratát megakasztja, felfüggeszti, j^edig a pénzügyminister ux törvényhozói faktorokon kivül álló társaságnak egy jogot ad, a melylyel ő törvényt tud statuálni. T. pénzügyminister ur, akkor, a mikor, mondom, ez az áramlat van egész Európában, mikor a vétó ellen harczolnak, mikor a vétó egyike az államjog legkényesebb, legnehezebb kérdéseinek, akkor, t. minister ur, behoznak ide lelkiismereti furdalások által sugalmazott hatálytalan szólamokkal egy vétójogot, mely egy teljesen felelősségnélküli, a törvényhozói faktorokon kivül álló tényezőnek a nemzetek gazdasági életére döntő befolyással biró nagy hatalmat ad. Méltóztassék még csak egyet szem előtt tartam, t. pénzügyminister ur. A törvényhozói faktorokról mégsem tételezhetem fel, hogy egészen kihalt volna belőlük a nemzetük iránti érzés. De egy internaczionális pénzcsoportról nem tételezem fel, hogy ennél a döntő szempont, a vezércsillag az legyen, hogy a népeket boldogitsák. Nem, ők arra fognak törekedni, hogy a saját pénztárczájukat minél inkább duzzaszszák. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ilyeneknek én egy ilyen nagy jogot, mely példanélküli, melyhez hasonlót nem tud a t. minister ur nekem semmiféle alkotmányban, semmiféle országban felmutatni, nem adnék, pedig ilyent akarnak beilleszteni a mi ezeréves alkotmányunkba. T. képviselőház ! Ezzel be is végezhetem felszólalásomat. Kérve kérem az urakat, méltóztassanak elfogadni Sághy Gyula t. barátomnak javaslatát, hogy a kéjDviselőház mégegyszer rekonszideráczió alá vehesse a módosított 5. §-t. Nem érdemes csak azért, mert a t. pénzügyminister ur talán az osztrák kormány kivánságára vette fel, mert azt mondta, hogy az osztrákokkal szemben lett ez alkotva, ezt a szakaszt beilleszteni a törvényjavaslatba. Tudjuk, hogy Ausztriában sincs biztositva ezen 5. §-nak az elfogadása, és méltóztassanak ezt is szem előtt tartani. Mondom, felesleges, nem fogják alkalmazni, aggályokat kelt mindenfelé és megérhetjük még azt is, hogy mi elfogadjuk, de az osztrákok -miatt nem fog törvényerőre juthatni és módositani kell, a mint már egyszer ilyen helyzetbe jutottunk, hogy egy törvényjavaslatot, melyet itt elfogadtak, és biztosak voltak benne, azt hitték, hogy az osztrákok miatt fogadtuk el, módosítanunk kellett ép az osztrákok miatt oly irányban, a mint azt az ellenzék akarta. Ez a felemelt ujonez;avaslat volt- a Széll-kormány alatt. Kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztassanak Sághy Gyula t. barátomnak az indítványát elfogadni, a melyhez én csatlakozom, mert ez a szakasz csak arra jó, hogy azokat, kik különben elfogadták volna ezt a törvényjavaslatot, olyan helyzetbe juttasson, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadhatják. Másrészt nem hiszem, hogy itt bárkinek érdekében állna egy olyan intézkedést beilleszteni a törvénykönyvbe, mely ezer éves alkotmányunknak egész szerkezetével, struktúrájával, szellemével és múltjával olyan kirivó ellentétben áll, mint ez az 5. §. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Az 5. §-t nem fogadom el és ajánlom Sághy Gyula t. barátom határozati javaslatát elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elérkeztünk a bankjavaslat 5. §-ának tárgyalásához. Ez a szakasz széles rét-egekben, sőt még azon körökben is, a melyek nem sorolhatók az önálló jegybank híveinek táborába, súlyos és mély aggodalmakat ébresztett, örömmel látom, hogy az ellenzék is tudatára ébredt ama fontos kötelességének, a mely az alkotmány védelmére hivja fel a pártokat és hä helyesen mérlegeljük az eseményeket, meggyőződésem szerint nemcsak az ellenzéket, de még a mélyen t. többséget, a kormánypártot is aggódó lelkiismeretességgel kötelezné arra, hogy e szakasz sorsa felett ne a párt-fegyelem szigorú korlátai között mondjon Ítéletet. (Helyeslés a szélsöbdoldalon.)
