Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-115
532 115. országos ütés 1911 tehát az egyik indok, a mely lehetetlenné tette nekem e törvényjavaslat elfogadását. Nem akarok itt hosszasabban immorálni, hiszen ez a kérdés eléggé, elég alaposan meg lett itt beszélve. Áttérek az 5. szakaszra és itt is megígérem a t. háznak, hogy rövid leszek és csak olyan szempontokat fogok felhozni, a milyeneket még eddig nem hoztak fel. Nagyon sajnálom, hogy a t. túloldal ebben az igazán mellékes kérdésben ilyen makacs és lehetetlenné teszi nekünk, hogy elfogadhassuk e törvényjavaslatot és olyan dolgot cselekszik, a melynek horderejével nincsen tisztában. Ezen 5. szakasz teljesen felesleges, mert azt hiszem, hogy ha a t. rjénzügyminister urnak a szivébe betekinthetnék, ő maga is kénytelen volna bevallani, hogy a bank ezen 5. szakaszban adott jogával 'azon hat év alatt, a melyre e banktörvény szól, élni sohasem fog. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy itt oly eszközt adunk a banknak, a mely nagy visszatetszést szül, ha tekintetbe veszszük, hogy ez az országban mélyebb reszenzust keltett, mint az urak gondolják és azonfelül felesleges is, hogy akkor miért tartják fenn ezt a szakaszt, valóban nem tudom megértem. A ki ezt a szakaszt átolvassa, különösen annak második bekezdését és ismeri nemcsak az osztrák f4. szakaszt, hanem Neissernek a 14. §-ról irt kitűnő közjogi munkájából ennek a 14. §-nak keletkezési történetét, lehetetlen, hogy szemünkbe ne ötöljék, hogy az igen tisztelt pénzügyminister urnak ez a 14. §. lebegett a szeme előtt, (Ugy van! balfelől.) De dicséretére legyen mondva, a t. pénzügyminister ur érezte ennek visszásságát, és ezen a dolgon ugy akart segiteni, hogy egyszerűen megfordította ezt a 14. §-t. A mint tudni méltóztatik, ez a i 14. g. arról szól, hogy ha sürgős államszükségletek állanak elő. s a Reichsrath együtt nincsen, akkor az egész kormány felelőssége mellett egy kormányrendelet intézkedhetik mindaddig, mig az uj Reichsrath össze nem jön vagy az elnapolt Reichsrath újra össze nem ül, a melynek hatáskörébe utaltatik azután ezen kormányintézkedés. Igaz, hogy a Taaffe-kormányzat alatt ugy segítettek, mikor a jiarlamentáris gépezet nem funkczionált jól, Ausztriában, hogy mesterségesen idéztek elő olyan politikai nehézségeket, hogy a Reichsrath ne legyen együtt, hogy császári pátenssel, leirattal, elnapolták a Reichsrathot, és akkor a szükségrendeletet kiadták és intézkedtek. Már most ezen 5. §. azt mondja, hogy a banknak ez a ténykedése, ez az uj jogköre, nem tekintve a képviselőház döntését, akkor lép életbe, ha az országgyűlés együtt van ; ez tehát épen az ellenkezője az osztrák 14. §-nak. Ott legalább azzal védekezhetnek, hogy az egyik törvényhozó faktor nem képes működni, vagy nincs együtt, s igy nem funkczionálhat, tehát ezt a szükséget pótolni akarjuk, de itt ki van kötve expresszis verbis ennek a törvényhozói faktornak együttlétele, különben ez a jog nem gyakorolható. S hogy ez igy van, ,s hogy a t. pénzügyminister urnak bizonyos közmárczius 6-án, hétfőn. jogi skrupulusai is voltak, mutatja az 5. §. második bekezdésének első mondata, a mely igy szól: (olvassa) : >>E javaslat jóváhagyása az országgyűlés mindkét házának hozzájáruló határozatával történik ; a két ház egyikének is elutasító határozata a javaslat jóváhagyásának megtagadását vonja maga után.« Az első mondatban érzi a t. pénzügyminister ur, hogy itt olyasvalami következik, a mi nincs rendjén, és akar egy deklarácziót adni, hogy igenis, ez által érintetlenül marad a törvényhozó testület két házának jogköre, hogy igenis csak az egybehangzó szavazatok valamely törvényjavaslat vagy intézkedés felett adhatnak annak törvényerőt; a második mondatban azonban ezt megdönti azzal, hogy azt mondja, hogy, ha egyik vagy másik házban négy hét alatt nem intézik el a dolgot, ez eo ipso törvényerőre emelkedik. De, t. képviselőház, az alkotmányos felelősség szempontjából az az osztrák 14. §., a mely pedig állandó panasz tárgyát képezi az osztrák parlamentben, sokkal alkotmányosabb, mint az 5. §. (Igaz! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert a 14. §. csak akként alkalmazható, hogy az egész mmisterium azt saját felelőssége mellett aláírja. Mi nálunk pedig mi történik ? Nálunk egy minden felelősség nélküli péazügyi csoport, nagy tőkepénzesek csoportja, egy bank, azt mondja, hogy : én most belenyúlok a ti gazdasági életetekbe, nekem ahhoz nincsen közöm, hogy miként gondolkoznak a törvényhozói faktorok, én intézkedtem, tessék e felett négy hét alatt dönteni, mert ha nem döntenek, úgyis mindegy nekem, ez eo ipso törvényerőre fog emelkedni. E szempontból is sokkal alkotmányosabb az osztrák 14. §., mint a magyar 5. szakasz. (Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. pénzügyminister ur egyik múltkori felszólalásában azt mondotta, hogy ez az ötödik szakasz nem nóvum a mi törvényhozásunkban, megvan és megvolt akkor, a mikor még államjavakat adtak el és akkor a budget, a^költségvetés tárgyalása alkalmával, azokat a Idmutatásokat jelentések formájában letették a ház asztalára, és a miot végződött a költségvetési vita, akkor az elnök mindig kimondta : A költségvetés elfogadtatott és ezzel kapcsolatosan elfogadtattak e jelentések. Bocsánatot kérek, ez aagy különbség, mert azok a jelentések ott feküdtek a ház asztalán, a ház minden egyes tagjának jogában volt azokhoz szólni, a ház minden egyes tagja követelhette volna arra a külön szavazást, a ház tárgyalhatta a meddig neki tetszett minden záros terminus nélkül és hogy az elnök azon helyzetbe jutott, hogy kijelenthette, hogy elfogadtattak, ezt azért tehette, mert senki sem támadta. Sokkal egyszerűbb példával szolgálhatok a t. pénzügyminister urnak: Ha a költségvetés részleteit tárgyaljuk, hiszen tudjuk mindnyájan, a kik a költségvetést tárgyaljak, akkor az elnök a részletelvnél, a tété-