Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-115
J/5, országos ülés 1911 osztrák parlamenti köröknek az ellenállása, akkor a bankstatutum 111. §-ának az a felfüggesztő hatálya megszűnik, és a 83. czikk rendelkezése, hogy a bank készpénzben tartozik a fizetéseket teljesiteni, bekövetkezik, vagyis a felfüggesztett törvény hatályba lép. Ez az intézkedés rendkívül elmésen töri meg azoknak az osztrák parlamenti köröknek sokat emlegetett ellenállását és különösen elmés és csodálatosan szerencsés konczepczióju e szakasz, ha meggondoljuk azon körülményeket, hogy hogyan következhetik be az osztrák parlamenti köröknek ez a megtörése. Nem érdektelen, t. képviselőház, ezért előadom azt. (Halljuk! Halljuk!) Megtörténik akként, hogy a bank megteszi a maga javaslatát arra nézve, hogy már most a készfizetések kezdessenek meg és akkor a magyar pénzügyminister és az osztrák pénzügyminister e felett tanácskozik. Felteszszük természetesen, hogy egyetértésre jutnak, ugj/ hogy az osztrák pénzügyminister, mint az osztrák kormánynak a képviselője ezt a javaslatot az osztrák képviselőháznak előterjeszti. Akkor azután nem kell neki mást tennie, — az ő személyét nem számitva — mint 23 hűséges férfiút megnyernie arra, hogy a javaslat előterjesztésétől számitva, 23 napon át mindegyikük egy ülést kibeszéljen. Teljesen mellékes, hogy hogyan fog beszélni, hogy a javaslat mellett vagy a javaslat ellen fog-e szólni, -hogy a javaslatról fog-e beszélni, vagy más bár-mílyen napirend előtti dologról szónokol-e. A fődolog az, hogy mind a 23 úriember, a mint azt teszi a pénzügyminister is 24-iknek. egy napig beszéljen és, akkor, t. képviselőház, ha az egész Reichsrath ellene van is annak a javaslatnak, hogy maguk azok az urak mind a 23-an is ellene vannak, csakis egyedül az osztrák pénzügyminister. a ki a javaslatot előterjesztette, van mellette, a javaslat jóváhagyatik. Elmésebb, nagyszerűbb legyőzését azoknak a parlamenti elemeknek képzelni sem lehet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy ez azután a parlamentarizmusnak milyen dicsősége, az már természetesen egészen más lapra tartozik, és ha csak arról volna szó, a mit a túloldalról hangoztattak, hogy ennek a szakasznak ez az intencziója csak az osztrák parlament ellen irányul, akkor a szerint, hogy mennyire vagyunk elragadtatva az osztrák alkotmányosságtól és mennyire óhajtjuk annak épségbenmaradását, esetleg még tapsolhatnánk is ennek a javaslatnak. Csakhogy van az éremnek másik oldala is és ez ránk nézve nagyon szomorú, a mennyiben természetes dolog, hogy a készfizetések megkezdésének feltételei között ott szerepel a magyar törvényhozás akarata is. Már pedig a törvényjavaslat ez az 5. §-a épen azt a játékot űzi a magyar törvényhozással is, a mit itt előadtam az osztrák törvényhozásra nézve. Kétség sem merülhet fel az iránt, hogy a magyar törvényhozás akarata nem hiányzik a készpénzfizetések felvételére nézve, de épen annál szomorúbb dolog, hogy egy törvényjavaslat fekszik a ház előtt, a mely 7 ezt az akaratmegnydlvánulást mellőzni kívánja. (TJgy van! balfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. V. KÖTET. márczius 6-án, hétfőn. ö2t) Hit Törvényhozási funkcziót Pusztaszer óta Magyarországon mindenkor csak a nemzetgyűlés és a magyar király együttesen gyakoroltak. Ezzel a törvényjavaslattal ezt a funkcziót kisajátíthatná magának a pénzügyminister huszonhárom hűséges férfiúnak támogatásával. (TJgy van! balfelől.) p Fontos kérdésről van szó. Valutapolitikánk betetőzéseként szerepel a készpénzfizetések megkezdése. A pénznek mint törvényes értékmérőnek és törvényes csereeszköznek dolga, a pénzverésnek ügye, a melyből a mai napnak komplikált valutapolitikája lassanként fejlődött, ősidőktől fogva a magyar törvényhozás intézkedési körébe tartozott. Az Árpádházi királyok óta mindenkor törvény, tehát a magyar nemzetgyűlés a koronás királyival együtt intézkedett e kémesben. De ha nem ilyen fontos kérdésről volna is szó, hanem volna bár szó bármiféle csekélyebb jelentőségű kérdésről is, de a melyről törvén}' intézkedik, csak azon az * állásponton lehetne egy alkotmányos magyar parlament, hogy annak a törvénynek megváltoztatása csakis törvény- utján történhetik meg. A régibb, ősibb törvényekről nem is emlékezve meg, az 1790—91-iki törvénymozás 12. §-a kimondja azt, hogy" törvényalkotásnak, magy r arázásnak és eltörlésnek — tehát, a mint ma mondanák, hatályon kivül helyezésnek — hatalma a törvényesen megkoronázott fejedelmet és az országgyűlésre törvényesen egy r begyült országos karokat és rendeket közösen illeti és rajtuk kivül nem gyakorolható. Én azt hiszem, nagyon vevz;delmes kísérlet volna »Een alkotmányos jogot — még hozzá minden kifejezett törvényes átruházás nélkül — abszorbeáltatni olyan tényezőkkel, a melyek nem e törvényhozási faktorokból állanak, hanem mások, pláne olyanféle tényezők, mint az Osztrák-Magyar Bank, azután a minister vagy kormánya és 23 parlamenti szónok. Ilyen exjserimentumot a magyar alkotmány, én azt hiszem, meg nem tűrhet, mert a törvényalkotás jogát más, mint a magyar törvényhozás nem gyakorolhatja. A magyar alkotmány történelmi alkotmánya a mely a nemzet életével, létével függ össze, és nem tűrhet meg olyan újítást, hogy valamely javaslatból törvény legyen az által, hogy a törvénymozás egyik háza bizonyos ideig tárgyalta, de felőle nem határozott. A magyar nemzet nem részese a magyar alkotmánynak, hanem maga ennek az alkotmánynak a megtestesülése, mint élő organizmus; mi nem részesedni kívánunk i a'":? magyar alkotmányban, hanem élni, cselekedni, törvényhozó hatalmat gyakorolni. £,| I Áll a magy r ar alkotmányra nézve is az, a mit egy külföldi politikus, Sismondi mondott, hogy az »rnaniére d'exister de la nation«. Itt tehát a nemzet léte és pedig organikus léte az, a mely meg van támadva, alá van ásva, ha egyák legfontosabb funkczióját nem maga végzi, hanem egy mechanizmus, ha mindjárt azt látszólag ebben az organizmusban helyezték is el. Ennek az alkotmánynak 67
