Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

524 115. országos ülés 1911 nak tudomásulvétel végett egyszerűen bejelenti. (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) A ministerelnök ur magyarázata szerint tehát ezt a szakaszt ebben az értelemben kellett felfogni. De a javaslat 5. §-a egészen mást mond. Azt mondja, hogy a kormány a megegyezés létrejöttével az ausztriai kormánynyal egyetértőleg megállapított napon az országgyűlésnek előterjesztést tesz az iránt, hogy az Osztrák-Magyar Bank alapszabályai 83. czikke felfüggesztésének azonnali megszüntetésére vonatkozó javaslat jóváhagyassék. Tehát itt nem tudomásul vételről van szó, hanem a kormány intézkedésének jóváhagyásáról. Jóváhagyást kontemplál tehát ez a szakasz és valóban eddig nem ismert- módozatot statuál arra nézve, miként kell határozatot hozni, miként keletkezhetik egy határozat a nélkül, hogy a határozathozatal, a határozás ténye meg is történjék. Ha ez a szakasz nem volna az alkotmányosság szempontjából annyira aggályos és veszélyes, valóban ez a dolog a komikum ellenállhatatlan erejével kellene hogy hasson mindenkire; Nem akarom ismételni azon érveket, a melyek ugy az általános vita során, mint a részletes vita során ezen szakasz ellen felhozattak. Ma is t. barátom Kállay Ubul már ismételte, hogy alkotmányunk alaptételébe ütközik törvényt és törvényes rendelkezést megváltoztatni törvényhozási intézkedés és aj törvény nélkül. Rámutattak erről az oldalról arra az abszurditásra, hogy egy részvénytársaság, az Osztrák-Magyar Bank beilleszkedik közjogi faktorként a mi államjogunkba. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Rámutattak többen arra is, hogy ez a szakasz megsérti az országgyűlés mindkét házának szuverenitását, a melylyel saját házszabályait és tanácskozási rendjét állapit ja meg és rendezi be; megsérti a főrendiház jogát is ; beleütközik alaptörvényeinkbe ; veszedelmes preezedenst alkot, (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) úgyannyira, hogy gróf Apponyi Albert, a kinek amerikai utazását és annak az utazásnak czélját a t. túloldalnak egyik előkelő szónoka pártjának élénk derültségére olyan szellemesen szuverén lekicsinylésben részesítette,mondom, gróf Apponyi Albert méltán nevezte el a javaslat ezen szakaszát valóságos monstruozitásuak. De ha visszapillantást vetek a szakasz körül kifejlődött vitára, lehetetlen nem utal ti om gróf Andrássy Gyula felfogására. Gróf Andrássy Gyula nem a mi pártunkhoz tartozik, nem 48-as alapon álló politikus, gróf Andrássy Gyula a 67-es alkotmánynak rendíthetetlen, majdnem azt mondhatnám, konzervatív hive, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) gróf Andrássy Gyula nem az önálló bankot követek, miut mi, gróf Andrássy Gyula a bankközösség hívének vallotta magát, tehát ebben a kérdésben is egy alapon állott a t. túloldallal és mégis a legsúlyosabb aggályokat hozta fel az ezen szakaszban kontemplált rendelkezésekkel szemben. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Megszívlelhetné tehát a t. túloldal és a kormány egy vele azonos elvi alapon álló férfiúnak márczias 6-án, hétfőn. aggályait, annak a férfiúnak aggályait, a ki, mikor a magyar alkotmány meg volt támadva, nem kényelmesen és nem meglapulva, páholyból nézte, hogy a nemzet miként küzd jogaiért, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) hanem élére állott a nemzetnek, áldozott, küzdött és megkoczkáztatta mindazt, a mit 400 évnek szomorú és véres történelme szerint Magyarországon épen a legbecsületesebb, legtisztességesebb és leghazafiasabb emberek koczkáztattak meg. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Ilyen embernek skrupulusai felett egyszerűen napirendre térni épen azoknak nem volna szabad, a kik különben politikailag egy alapon állanak vele. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Van azonban még egy aggályom is, a mely talán elsősorban indit arra, hogy a javaslatnak ezt a szakaszát el ne fogadjam. (Halljuk! Halljuk.! balfelól.) Tegyük fel, hogy ez a javaslat változatlanul törvénynyé válik ; tegyük fel, hogy az OsztrákMagyar Bank, minden esetre még privilégiumának lejárta előtt, sőt esetleg még mielőtt privilégiumának meghosszabbítása iránt folyamodni tartoznék, csakugyan felveszi a készfizetéseket, illetőleg javaslatot tesz erre vonatkozólag a kormánynak, de — egy feltétellel. Nevezetesen azzal a feltétellel, hogy felveszi a készfizetéseket, ha az ő privilégiuma eternizáltatik, (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) vagy legalább egy rendkívül hosszú időre, mondjuk 50 esztendőre meghoszszabbittatik. (Zaj és mozgás jobbfelöl. Felkiáltások : Arról nincsen szó!) Természetes, hogy az osztrák kormány ezen kapni fog, ellenben szívesen feltételezem, hogy ez a magyar kormány ezt a feltételt nem fogadja el. (Felkiáltások balfelól: Nem lehet tudni !) S a mennyiben nem fogadja el, mi következik ebből ? Nagyon jól ismerjük a bécsi reczepteket. Akkor ez a kormány elhagyja helyét és jön egy olyan kormány, a mely ezt a feltételt púra et simpliciter elfogadja. Ez a kormány — vegyük a jobbik esetet — nem fog többséget kapni, hanem lesz talán egy kisebbsége, vagy — a legjobb esetet véve — nem lesz egyetlenegy képviselő sem, a ki ennek a kormánynak pártján lenne. (Felkiáltások balfelól: Erre is volt már eset!) Igen, ezt is ismerjük már, ez se zsenirozná Bécset és Ausztriát, mert már nagyon jól tudjuk, hogyan tud bejönni ebbe a házba olyan kormány, a mely egyetlenegy tagú párttal sem rendelkezik. Egyszerűen elnapolja hosszabb időre az országgyűlést, preparálja a nemzetet és -az országot, s azután kiírja a választásokat. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Azt is tudjuk, hogy milyen egyszerű dolog az országot a választások alkalmával pénzbe és pálinkába fojtani, (ügy van! Ugy van! baljelöl.) sőt meg vagyok győződve arról, hogy ha Ausztriának olyan érdeke forogna koczkán, mint a minő érdeke kívánja azt, hogy lehetetlenné tegye Magyarországnak valaha közgazdasági önállóságra való emelkedését, akkor a pénz és a pálinka mellett