Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

115. országos ülés 1911 tiiárczius 6-án, hétfőn. 523 bői az egész javaslat kiindul, t. i. az, hogy az Osztrák-Magyar Bank többségét képező osztrák részvényesek majd szembe mernek szállani az egész osztrák közvéleménynyel és élni fognak mditványozási jogukkal, indítványukat tényleg megteszik : ez a föltevés is majdnem a lehetetlenségek birodalmába tartozik. így tehát e szakasz nagyon is roskatag alapokon épült fel és a helyett, hogy a készfizetések születésének első előhirnöke lenne, miután semmi biztosítékot nem nyújt, a készfizetéseknek valóságos koporsója. Végül. még csak Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister ur beszédének egyik részével akarok foglalkozni. Ö az általános vitában nagy elmeéllel és éles logikával igyekezett a javaslatot a maga egészében, de különösen az 5. §-t gróf Andrássy Gyulával szemben megvédeni. Fejtegetéseinek ezen részében a következőket mondja (olvassa): »Gróf Tisza Istvánnal szemben, a ki azt mondta, hogy törvénynyel nem lehet alkotmánysértést elkövetni, gróf Andrássy Gyula felhozta és példákkal illusztrálta, hogy igenis lehet alkotmányt sérteni, sőt nemcsak alkotmányt sérteni, de országok a függetlenségüket is elveszthetik törvény utján. Tökéletesen igaz, de én hivatkozhatom arra, hogy országok máskép is elveszthetik függetlenségüket, elveszthetik, ha nem képesek önmagukat fegyelmezni, ha szabados hagyományokhoz ragaszkodnak, és hivatkozom egy közelfekvő példára, Lengyelországra, a mely tönkrement azért, mert országgyűlése nem tudta magát fegyelmezni.« Én azt hiszem, hogy a kereskedelmi minister urnak lengyelországi analógiája egy kissé sántít és a magyarországi viszonyokra nem alkalmazható. Jól tudjuk azt, hogy Lengyelországot nem annyira, elösmerem, szabados alkotmánya, nem annyira múltjához, a múlt nagy történeti hagyományaihoz való ragaszkodása, mint az a tény tette tönkre, hogy államférfiai sorában mindig akadtak, a kik egy idegen állam rubeljeinek fejében, hogy stílszerűen szóljak, készfizetésül minden lehető és lehetetlen alkalommal készek voltak a nyepozvolimot szállítani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar parlamentben, hála Istennek, idegen állam bérenezei idáig még nem foglalhattak helyet, de ezzel szemben tudom, hogy bizonyos osztrák körök nagyon is szeretnék, szivrepesve alig-alig várják, hogy itt a magyar parlamentben a magyar nemzetet, a magyar állameszmét megtagadó nemzetiségi csoportok helyet foglalhassanak, a kik nyepozvolimozhassanak minden ellen, a mi magyar ; nagyon jól tudom, hogy épen ezek az osztrák körök mindig a legridegebb nyepozvolimot mondják magyar követeléseink ellen, legyenek bálázok a készfizetés vagy a magyar iparnak a tengerészeti beruházásoknál való részeltetése, vagy a kilenezes bizottság programmja, hogy az önálló bankról ne is szóljak. (Igaz! Ügy van ! a szélsőbahUáhn.) Azok a bizonyos osztrák körök, a melyeknek felfogását leghíresebb történetírójuk, Friedjung a következőkép tolmácsolja (olvassa) : »Vajj on Magyarországgal szemben kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb lesz-e Ausztria helyzete, a jövőben is a harczterek győzelmei vagy vereségei fogják eldönteni, de mindig a kard vagy a karddal való fenyegetés lesz az utolsó remédium Magyarországgal szemben.* Látva az osztrák köröknek ezt a felfogását, látva a trializmus veszélyes ábrándjait, én olyan szakaszt, a mely az amúgy is ködös, bizonytalan jövőben nagy alkotmányjogi preczedens lehet, a mely nagy sérelmekhez vezethet, el nem fogadhatok, hanem csatlakozom Sághy Gyula t. képviselőtársam indítványához. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Hammersberg László>! Hammersberg László : T. képviselőház ! Megkoczkáztatom, hogy én is a kifacsart észjárású emberek közé soroztassam, azonban én is felszólalok, hogy röviden megindokoljam, miért nem fogadom el a javaslat ötödik szakaszát és miért csatlakozom a Sághy Gyula által beterjesztett határozati javaslathoz. Sajátszerű az 5. §. Első olvasásra, de talán részletesebb olvasásra is, mindenki azt következtette és azt kellett következtetnie, hogy annak az értelme az, hogy a mikor a kormány a bank előterjesztése alapján elérkezettnek látja a készfizetések felvételének idejét, azt az előterjesztését, a mely ebben a szakaszban kontemplálva van, törvényjavaslat, alakjában fogja a magyar országgyűlésnek megtenni. Nem is lehet másra gondolni ez alatt, hiszen az előttem szóló t. barátom is kifejtette, hogy törvényt megváltoztatni, élő tételes törvényes rendelkezést, mint a milyen most ez is, hogy t. i. a bankakta 83. §-ának feltétlen érvénye fel van függesztve, a magyar közjog szerint csakis törvénynyel lehet. Thaly Ferencz t. barátom adott ezen meggyőződésének kifejezést, már az általános vita során mondott beszédében. Az igen t. ministerelnök ur az általános vita befejezése után tartott beszédében világosított fel bennünket az ellenkezőről, azt mondván, hogy az 5. §. értelmében t. i., az ügy azon stádiumban kerül még egyszer az országgyűlés elé, hogy mielőtt a kormány azzal a törvényben megállapított rendelkezési jogával él, hogy tényleg életbe lépteti a készfizetéseket, bejelenti ezt az országgyűlésnek abból az okból, hogy a törvényhozás gyakorolhassa az ő ellenőrző hivatását, nem törvényalkotó hivatását, hanem parlamenti ellenőrzését. Ebből a szempontból véve, ha a ministerelnök ur értelmezése helyes, ez a szakasz tökéletesen felesleges, mert hiszen akkor sokkal egyszerűbb s természetesebb lemre, ha a kormány bejelenti azt, hogy a törvény által adott felhatalmazással élve, elrendelte az osztrák kormánynyal egyetértőkig egy bizonyos meghatározott napon a készfizetések felvételét és ezt a tényt a képviselőház66*