Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

•122 1)5. országos ülés 191 i Szlavónia pedig a mai Horvátország helyét foglalta el. A mikor azután a törökök nyomása alatt, a horvátok nagyobb tömegekben menekültek a régi Szlavóniába, a mindennapi életben lassanként belecsúszott a Horvátország elnevezés a régi Szlavóniára, Szlavónia fogalma pedig régi tősgyökeres magyar vármegyékre. Ezen elnevezés törvénytárunkba is belekerült és a végeredmény az, hogy Magyarország elvesztett egynéhány tősgyökeres régi magyar vármegyét, a melyet előreláthatóan soha többé visszaszerezni nem fogunk. Itt van pl. egy másik közismert dolog is. (Halljuk ! Halljuk I a szélsőbaloldalon.) Az 1868 : XXX. t.-czikknek azon kifejezéséből, hogy a horvát nép politikai nemzet, kovácsolták ellenünk épen ellenségeink az u. n. horvát közjogot és erre alapítják legnagyobbrészt a triálizmusról ábrándozok a maguk magyarellenes álmait, e kifejezés alapján akarta az osztrák törvényhozás a horvát állampolgárságot törvénybe iktatni. (Igaz I Ugy van! a bal- és a szélsóbaloldalon.) Hogy pedig egy jelentéktelen, de a közelmúltból merített példával éljek, épen 100 esztendővel az idézendő törvény megalkotása után, takarózott a Fehérváry-kormány az 1805 : IV. végzeménynek, a. rosszhiszemű vádaskodás megszüntetéséről szóló 5. czikkelyébe, mint köpönyegbe, hogy a vármegyékbe kiküldött királyi és kormánybiztosok,, törvényellenes működésének látszólagos törvényes alapot adhasson. (Igaz! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) E történelmi tanulságokat, ezeket a letagadhatatlan történelmi tényeket szem előtt tartva, ne kicsinyelje le a t. túloldal a mi közjogi aggodalmainkat. Én nem állitom, hogy ez a javaslat maga, ugy a mint van, bomba a magyar alkotmány és annak alapelvei ellen, hanem igenis állitom, hogy a jövőre nézve ez nagyon alkalmas példa lehet olyan bombák gyártására, a melyek nem az akkor esetleg obstruáló magyar pártokat, hanem a magyar alkotmányt, a magyar alkotmány alapelveit fogják felrobbantani vagy legalább is megsérteni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Igenis állitom, hogy itt Magyarországon, a szokásjognak ezen történelmileg klasszikus talaján, vagy a mint egy másik szónok mondotta, egy ilyen legista államban, a legkisebb preczedens is nagy veszélyekkel, nagy nemzetölő veszedelmekkel járhat. Csodálatos dolog az is, hogy a mikor gróf Tisza István, ha jól emlékszem Aradon, épen az ellenzéket figyelmeztette, hogy a parlamentarizmus a magyarságnak egyedüli hatékony fegyvere, akkor a kormány ezen szakaszszal magát a magyar parlamentet kicsinyli le, veszi semmibe, sőt vele olyan térre lép, a mely egyedül a magyar parlamentházszabályainak, önrendelkezésének van fentartva. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a kérdést azonban már tekintélyes ellenzéki politikusok kifejtették előttem, én csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy furcsa, hogy az a kormány, a mely az obstrukcziót oly élesen elitéli, hogy az a párt, a mely az obstrukczió ellen márczias 6-áh, hétfőn. a házszabályokat is módositani akarja, egy megobstruált törvényjavaslatot akar a törvény erejével felruházni; egy obstrukczió révén akar a kormánynak olyan hatáskört biztosítani, a melylyel különben nem birna. Bár éle az osztrák parlament ellen irányul, a magyar parlament bőrére, a házszabályok érvényessege árán akar egy négyhetes határidőüzlettt megkötni, a mely alatt a magyar parlamentnek, ha ugy tetszik, akaratával, de akarata ellenére is törvényt kell szállítania. Azt is letárgyalták már előttem, hogy a javaslat a főrendiháznak sokkal nagyobb jogokat biztosit, mint a milyenekkel rendes körülmények közt birna. Ezért áttérek egy olyan kérdésre, a melyet épen a t. pénzügyminister ur szeret hangoztatni, és ez a ezélszerűség kérdése. Gróf Tisza Istvánnak az általános vita során elmondott beszéde felment engem attól, hogy mérlegeljem, vájjon ez a szakasz tényleg biztositja-e a készfizetést: igen vagy nem ? Tudva azt, hogy a magyar parlament a maga egészében és az egész magyar kőzvélemén}akarja a készfizetést, ezen szakasz rendelkezései csakis két esetre alkalmazhatók. Vagy az osztrák többség fogja akarni a készfizetéseket és egy kisebbség akarja meggátolni obstrukczióval, vagy az osztrák többség nem fogja akarni a készfizetést és egy kisebbségi obstrukczió fogja meggátolni ezen nem akarás kinyilvánításában. Andrássy Gyula gróf szerint ez a törvényjavaslat >>czéljátelnem érheti, mert a legjobb esetben csak az osztrák kisebbség ellen használható fel, a készfizetések akadálya pedig nem az osztrák parlament kisebbsége, hanem az egész osztrák közvélemény. (Igaz I Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) A készfizetéseket már csak attól várhatjuk, hogy a Szentlélek megszállja az osztrák közvéleményt és átalakítja felfogását*. Én teljesen osztom Andrássy grófnak ezt a felfogását és alig hiszem, hegy e rövid hat év alatt az osztrák közvélemény annyira megváltozzék a készfizetések dolgában, hogy kész legyen azt törvényhozásilag is megszavazni. De ha ez igy van, akkor ezen szakasznak semmi értelme, semmi czélja nincsen, mert értelme, czélja csalds egy esetben lehetne : ha az osztrák kormány végre-valahára, meggyőződve a magyar követelés jogos voltáról, de tudva azt, hogy az osztrák parlamenti többség ezt megszavazni nem fogja, ezen javaslatot a kisebbség obstrukcziójának felhasználásával akarná keresztülvinni. Ez a lehetőség is nagyon valószínűtlen és hihetetlen is előttem, hogy ez a kormány^ a mely az obstrukczió ellen, a mint hirdette is, a legerélyesebben küzdeni fog, de. a mely viszont az osztrák alkotmányosságot is félti a híres 14. §-tól,— pedig ez az osztrák alkotmánynak egyik integráns része — az osztrák obstrukczió segélyével akarná terveit keresztülvinni. De ha ez sikerülne és a készfizetések végre-valahára felvétetnének, én volnék a legelső, a ki elismerné a kormány ily irányú sikereit. Ámde már maga az a lehetőség is, a mely pedig az egész javaslatnak alaptétele és a mely-