Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

lik. országos ülés 1911 márczius k-én, szombaton, 517 kismérvűek voltak, hogy Magyarország a haditengerészetnél feltétlenül károsodott volna a jelenleg szóban forgó beruházásoknál. Már most ez az 1906-os megállapodás azt mondja, hogy Magyarország a hadsereg és a haditengerészet ipari szükségletei tekintetében a kvótaarány szerint részesítendő a megrendelésekben; a mennyiben pedig az egyes czikkekben egyik vagy másik állam a szükséges mennyiséget előállítani nem képes, akkor ez rekompenzálandó elsősorban ugyanazon beszerzési csoportban ; ha pedig ez sem lehetséges, akkor az egész ipari megrendelésben. Az igen t. kereskedelemügyi minister ur tehát január 31-én, a mikor ezt a 113 millió koronában preliminált megállapodást kötötte, tulaj donképen csak részletezte és preczizirozta ezen megállapodást az uj ipari szükségletekre és a haditengerészeti uj beruházásokra nézve. Ily körülmények között meg kell állapitani azt. hogy az osztrákoknak sem most, sem az ezelőtti időben ebben a kérdésben, ha nehézséget támasztanak, igazuk nincs, mert ők már 1906-ban tudomásul vették azt a megállapodást, a melynek ez az 191 l-es megállapodás csak végrehajtása. Már most, t. képviselőház, kétségtelen az, hogy Magyarország a legközelebbi időben magánál a hajómegrendeléseknél, melyek a legnagyobb összeget teszik ki, a kvótát el nem érheti, még abban az esetben sem, ha az egyik Dreadnoughtot tényleg Magyarországon építik is, sőt abban az esetben sem, ha annak minden alkatrészét itt Magyarországon állitanák is elő. Ennélfogva tehát az igazság és a matematika törvényének követelménye szerint Magyarországnak egyéb iparczikkekben kell kvótáját ekviparálni. Ezeket megállapítván, a magam részéről csak a következőkre hivatkozhatom. (Halljuk! Halljuk! balfelól.) A haditengerészet Magyarországnak is nemzeti szüksége. Én ugyanis nem tartozom azok közé, a kik a haditengerészetet hajlandók volnának egyszerűen átengedni az osztrákoknak, mondván, hogy tengeri kereskedelmünk és partvédelmünk tekintetében nekünk haditengerészetre szükségünk nincs. Epén a függetlenségi politika szempontjából meg kell állapitanom, hogy Magyarországot területileg csaknem a maga egészében, Ausztria körülveszi, illetve más oldalon osztrák befolyás alatt álló országokkal határos és igy mi semmi más közgazdasági lélegzetvételi ponttal nem rendekezünk, mint a tengeri és a dunai hajózási vonallal, a hol az osztrák közlekedésnek mindennemű beleszólása nélkül tudjuk a magunk forgalmát lebonyolítani. Magyarországnak tehát nemcsak hogy annyi tengerpartra van szüksége, a mennyije ma van, hanem még sokkal nagyobb tengerpartra és sokkal több kikötőre is szüksége volna. (Igaz! Ugy van.' balfelól.) Nekünk is létérdekünk tehát, hogy ez a tengerpartunk — akármennyi van is — megmaradjon és azt semmi más idegen hatalom tőlünk el ne vehesse, Ezeken kivül meg kell állapitanom azt is, hogy a haditengerészet a maga egészében tulnyomólag osztrák érdekeket véd és egész szervezetében, intézményében, úgyszólván kizárja magából a magyarságot. Mikor ezek a dolgok igy állanak, t. képviselőház, mikor tudjuk azt, hogy a haditengerészet egész szervezetében idegen és osztrák, s mikor ez a haditengerészet főképen osztrák érdekeket véd, akkor fokozott mértékben kötelességünk nekünk őrt állani és vigyázni abban a tekintetben, hogy a nemzet nagy megterheltetésével járó ujabb kiadásokból Magyarország ipara legalább a legelemibb igazság szerint részesülhessen. Nem mondom, hogy e kérdésben való felszólalásom által akár én, akár bárki más prejudicziumot szolgáltatna abban a tekintetben, hogy a majdan elkövetkező létszámemelés, a véderőtörvény megszavazása vagy pedig — ha a delegácziós határozatok ide kerülnek — ezen terheknek megszavazása tekintetében már most bármiféle álláspontot is elfoglalnék. De ki kell jelentenem, hogy ebben a kérdésben való szilárd állásfoglalás nemcsak nekünk, hanem a t. kormánynak és az egész országnak is valóságos becsületbeli ügye. Mert uj vívmányok megszerzése lehet kérdés tárgya ; ezekre lehet azt mondani, hogy eljött az időpont, vagy megfelelők a hatalmi viszonyok; de egy becsületes, már régóta megvalósítást igénylő és más kivívott kérdésben, kifejezett és direkt anyagi károsodásunknak további eliminálása és ezen álláspont megvédése és fentartása nem egyedül a kormánynak, de hangsúlyozom : az egész országnak nemzeti és becsületbeli ügye. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ebben a kérdésben, t. képviselőház, sem megijedni, sem ingadozni nekünk nem szabad. Sőt tovább megyek. Ha ez az országgyűlés már most egyenesen azt mondaná ki, hogy ebben a kérdésben való minden ingadozást és a helyzetnek megváltoztatását casus bellinek tekinti az osztrák parlamenttel szemben, ha e kérdéstől függőleg már most kimondaná azt, hogy esetleg semmiféle hadügyi követelést nem teljesít, semmiféle többterhet nem vállal: akkor is becsületes és helyes nemzeti álláspont mellett lenne a törvényhozás. Nem hiszem azonban, hogy a magyar kormány ebben álláspontját feladhatná, mert ebben a parlamentben egy j>erczig se állhatna meg olyan kormány, a mely ebben a kérdésben az elfoglalt álláspontból engedne. Epén azért bár különböző lehet a véleményünk a hadsereg szervezetére, s a nemzeti kérdésekre nézve, lehet különböző az időpontra nézve, lehet különböző a támadás szempontjából ; lehetetlen, hogy különböző felfogásunk legyen megszerzett jogaink védelme tekintetében, mert ebben az ügyben a magyar parlamentnek és nekünk mint magyar embereknek mindannyiunknak szolidárisaknak kell lennünk. (Helyeslés.) Az osztrákokkal szemben, akár megmaradnak ők a mostani látszólag passzív álláspontjukon,