Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-114
518 lik. országos ülés 1911 márczius k~m, szombaton. akár újból karczi riadót fújnak, már most meg kell mondanunk, Hogy ebben a kérdésben az egész nemzet egyeteme őrt áll, hogy változás ne történjék és szívesen áll őrt a kormány megett abban az esetben, ha az e határozat végrehajtása mellett szüárdan megmarad, de kétségtelennek tartom azt, hogy ha akadna olyan kormány, & mely engedékenynek bizonyulna, akkor nemcsak ez az oldal, hanem a túloldal is szembe fordulna azzal a kormánynyal. (Mozgás jobbfelől.) Ivánka Imre: Reméljük a legjobbat! (Mozgás jobbjelöl.) Lengyel Zoltán : Ha tehát az osztrákok azt gondolnák, hogy szükséges a hadsereg reorganizácziója, hogy szükséges ennek a magyar parlamentben való keresztülvitele, akkor számoljanak azzal a kérdéssel, is, hogy ezen ügynek mindennemű bolygatása egyenesen provokáczió jellegével bir, a mely azt mutatja, hogy odaát rosszindulatú szándék és rosszhiszemű felfogás harczol velünk szemben és ezáltal nemcsak a magyar ellenzéket tüzelnék fel, hanem azt hiszem, hogy a többséget is a mostanitól eltérő más álláspontra birnák. Ezek az intencziók vezettek arra, hogy az igen t. kereskedelemügyi minister urnak és a haditengerészet t. vezetőjének korrekt nyilatkozatai után is (Helyeslés. Halljuk I Halljuk I) interpellácziót intézzek a ministerelnök úrhoz, mint a kormány fejéhez és pedig azért, hogy ez által az igen t. ministerelnök urnak, az egész kormánynak, de az egész'magyar parlamentnek is alkalmat adjak az állásfoglalásra és ezzel a magyar álláspont tényleges leszögezésére, hogy az osztrák körök vegyék tudomásul, hogy ebben a kérdésben nem egyedül a delegáczióval és az igen t. kereskedelemügyi minister úrral, hanem, mondhatom, hogy az egész magyar parlamenttel állnak szemben. Interpelláczióm a következő : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Tekintettel arra, hogy Magyarország eddig is erején felül hozott áldozatokat a közös hadsereg részére, a nélkül, hogy még az 1867 : XII. t.-czikkből folyó nemzeti követelései is telj esitettek volna : tekintettel továbbá arra, hogy a közel jövőben is ujabb, sok száz milliós követelést támasztottak a nemzettel szemben a hadsereg és a haditengerészet fejlesztése érdekében akkor, mikor az ország legégetőbb belügyi és nemzeti szükségleteit még kölcsönökből sem tudja fedezni; tekintettel végül arra, hogy a hadsereg ipari szükségleteire nézve csak 1906-tól fogva részesül Magyarország a kvóta arányában az őt jogosan megillető ipari megrendelésekben, a haditengerészetre nézve pedig az 1911 január 31-iki megállapodás az eddigi mérhetetlen károsodások után csakis a jövőre biztositja e téren jogos igényeinek kielégítését, s e megállapodás semmi egyebet nem tartalmaz, mint a két kormány és a két delegáczió által is jóváhagyott 1906-iki megegyezésnek a haditengerészeti uj beruházásokra is való alkalmazását. s mindezek daczára az osztrák pártok, s az osztrák delegáczió határozatai Magyarország e feltétlen jogos követelését is kifogásolják, s a végleges megállapodás végrehajtását kijátszani próbálják : hajlandó-e a ministerelnök ur a magyar kormány nevében garancziát vállalni arra nézve, hogy az 1911 január 31-iki megállapodástól elvben eltérni nem fog, különösen pedig hogy a végrehajtás során a hadsereg, s különösen a haditengerészet ipari rendeléseivel Magyarország iparának a kvótaarányban való részesedése szigorúan be fog tartatni ?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. A ministerelnök ur kivan szólani ! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. kéjDviselőház ! (Halljuk! Halljuk I) Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy az igen t. képviselő ur interpellácziójára rögtön megadhatom a választ. (Halljuk I Halljuk ! jobbfelől.) Mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy azt a kérdést, a mely interpelláczió] ának tárgyául szolgál, semmi más kérdéssel összevegyittetm nem szeretném, a mint különben a t. képviselő ur csakis a most szóban lévő ipari részesedés kérdésében kivánt megnyugtatást nyerni. Második megjegyzésem pedig az, hogy én is azt tartom, hogy ez nem egy. pártnak az ügye, hanem ez az országnak az ügye. (Élénk helyeslés.) Ennek következtében az én válaszom, melyet az interpelláczióra adhatok, az ország megnyugtatására van szánva, és nem akarja, mondjuk, egy pártnak a dicsőségét szolgálni, (Élénk helyeslés.) és nem akarom azt ilyennek feltüntetni. (Élénk helyeslés.) A mi az interpelláczió tárgyát illeti, az arra vonatkozik, hogy különösen a tengerészetnél most a delegácziók által elfogadott határozatok alapján nagyobb beruházások lesznek és ebből az alkalomból a kormány kötelességének tartotta, hogy az 1904-iki és 1906-iki megállapodások nyomán biztosítsa azon részesedést, a mely a megrendelésekből Magyarországot kvóta szerint megilleti. A kormány a január 31-én létesített jegyzőkönyv alapján teljesen biztosította ezen részesedést a magyar ipar számára. A magam részéről ezt én teljesen biztosítottnak is tartom, mert nincsen reá ok, hogy legkevésbbé is kételkedjem abban, hogy az meg is lesz ; mert a megrendelő faktor, a hadügyi vezetőség és ebben az esetben különösen a tengerészeti vezetőség vállalta azon kívánalmakat, a melyeket a kereskedelemügyi minister ur épen az ipar védelme szempontjából felállított, mondom, e kívánalmak teljesítését magukra vállalják és azok a végrehajtásnál is a kereskedelemügyi minister ur közreműködése mellett foganatosíttatni fognak. Még csak egyet vagyok bátor megjegyezni, és ez az. hogy bármi történt volna más parlamentben és delegáczióban, én tartozom azon lojális kijelentéssel, hogy e részben semmi faktor részéről
