Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

lik országos ülés 1911 márczius 4-én, szombaton. 515 De valószínűleg lesz még valami más oka is annak, -hogy a főtanácsosok, a kikről fel kell tenni, hogy a bank érdekeit szivükön viselik, nem a bank érdekeit nézik, hanem valami más érdekeket. Talán vádolok, talán messze megyek, talán fan­tazmagóriáknak fogják vélni a túloldalon ülők, ha azt mondom, hogy azt az aranyfedezetet bizo­nyos bécsi udvari körökben nem tekintik egyébnek, mint hadikincsnek, (Ugy van I balfelől.) a mely csak addig a banké, a mig háború nem üt ki, a melyet azonban hatalmi [szóval, a suprema les elvére hivatkozva, háború esetén elvehet a had­vezető uralkodó. Gr. Pongrácz János: így is megteheti! (Zaj.) Ivánka Imre: Kérem hangosabban a közbe­szólást. Gr. Pongrácz János: így is megteheti, azt mondtam ! **! Ivánka Imre: De eltekintve még mindezektől az aggályoktól is, nekünk figyelembe kell vennünk, hogy a bank részvényeinek többsége, sajnos, osz­trák, osztrák nagyiparosok, osztrák nagykeres­kedők, osztrák bankok kezében van, a kik minden­esetre tudnak olyan nyomást gyakorolni arra a főtanácsra, hogy az ő érdekeik ellen soha ne dönt­sön. Ezer módja van ennek, és ha nem volna ezer módja, kitalálnák az 1001 -iket; mert ott, a hol a mi érdekeink megvédéséről van szó, a mi keres­kedelmi köreink mindig lanyhák, mindig széthúzok és tétovázók ugyan, ellenben az osztrákok önnön érdekeiket sohsem tévesztik szem elől. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindezek alapján azt mondhatjuk tehát, hogy az a híres 5. §., a melylyel a t. kormány mintegy vivmánynyal, mint a készfizetések felvételének biztosításával jött hozzánk, nem egyéb, mint a készfizetések teljes elejtése 1917-ig. (Igaz! ügy van ! a szüsőbaloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur egyik beszédében azt mondja, hogy ők nem annyira a készfizetések felvételét, mint a készfizetések rendezését helyez­ték kilátásba. Eszembe jut itt egy igen előkelő ur. egy kedves barátom esete, kinek igen sok adóssága volt és egyszer az összes hitelezők össze lettek gyűjtve, (Halljuk! Halljuk I balfelöl. Zaj Elnök csenget.) s akkor tudtukra adták, hogy senki sem kap semmit, mert nincsen semmi. (Derültség bal­)'elől.^ Ezt is ilyen rendezésnek lehet nevezni. Ren­dezve van a készfizetések felvétele, mert tudjuk, hogy nem lesz meg, azonban ezekkel a készfizeté­sekkel sohasem fogunk tudni arany valutával fizetni a külföldnek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ha a t. túloldalon bizonyos előrehaladást akarnának e téren tenni, ezer és ezer alkalom volna módosítások beadására, a melyek az ő jóhiszemű­ségüket és e téren való előre törekvésüket igazolnák. Nekünk, mint ellenzékieknek, nem lehet a feladatunk és szerepünk az, hogy a kormánynak működését megkönnyítsük. Nekünk közvetítő in­dítványokat a parlamenti szokás szerint tennünk szinte nem is szabad. Nem végzünk azonban talán haszontalan feladatot, ha reámutatunk egy-két olyan pontra, és módozatra, a melynek alapján talán bizonyos közeledés volna lehetséges. Egy ilyen dolog volna, hogyha egy függelék lenne a paragrafushoz hozzátéve, (Halljuk ! Halljuk!) a mely szerint kimondatnék a következő : »Ha azon­ban az 5. §. alapján előirt módon a készfizetések nem vétetnének fel, ugy 1915-ben automaticze és minden további intézkedés nélkül fölvétetnek«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vagy ugyanilyen czélt szolgálna az az intéz­kedés is, a mely azt mondja, hogy a mennyiben az előirt módon a két parlament elé kerülne, de elvettetnék a készfizetésekről szóló javaslat, az, ha a bank másodszor is megteszi, automaticze életbeléptetendő. Harmadik módozat volna, ha kimondatnék, hogy a mennyiben a két kormány nem tud meg­egyezni, nemzetközi választott bíróság Ítélkezzék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) A ne­vetésre legyen szabad megjegyeznem, hogy azok, a kik ifjú koruk zavaros éveiben némileg a joggal is foglalkoztak, tudják, hogy Ausztriával szemben vitás határkérdéseinket is nemzetközi bíróságok intézik el, a mint az a tengerszem kérdésében is megtörtént. Ezt röviden közbevetve, visszatérek a ja­vaslathoz. Volna még egy megoldás, a mely radi­kális ugyan, de megszüntetné az aggodalmakat. Az t. i, hogy a mennyiben a bank nem tenné meg a készfizetések felvételére vonatkozó javaslatot, a kormány minden esztendőben kérdezze meg a két jmrlamentet, hogy elfogadja-e, vagy nem. Látjuk, hogy különféleképen meg lehetne közmegnyugvásra oldani a kérdést. Szerintem leghelyesebb lenne, ha fix határidőre, pl. 1915-re kimondatnék a készfizetések föltétlen megkezdése. Ezzel a rendezés fizetéssé válnék, mig igy csak rendezést látunk fizetés nélkül, miért is a leg­nagyobb sajnálatomra nem fogadhatom el ezt a paragrafust. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A háznak az ülés elején hozott hatá­rozata értelmében most, két órakor, áttérünk az interpellácziókra. Ez előtt azonban javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, márczius 6-án d. e. 10 órakor tartsa, s a narűrend legyen : 1. Elnöki előterjesztések és irományok be­mutatása. 2. Az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerző­désnek meghosszabbitásáról, valamint az ezek­kel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvény­javaslat részletes tárgyalásának folytatása. (He­lyeslés.) Méltóztatik ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor ezt határozatként mondom ki. Ezzel az ülés ideje és napirendje megállapit­tatván, áttérünk az interpellácziókra ! Van szerencsém a t. háznak bejelenteni, hogy Sümegi Vilmos képviselő ur a múlt ülésről fenn­aradt jnterpellácziójára nézve bejelentette, hogy 65*

Next

/
Thumbnails
Contents