Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

5Í2 ílí. országos ülés 1911 marczius k-m, szombaton. latban, ugy hogy egyenes és következetes eljárás csak az lett volna, ka ezen feltételek teljesítésének megállapítása után a törvényjavaslat — ka a t. kormány mégis törvényhozási intézkedést látott szükségesnek — foglalja magában és rendeli el minden körülírás és huzavona nélkül a készfizetések kötelező felvételét. ( ügy van! a szélsöbaloldahn.) Ez azonban nem történt meg arra való hivatkozással, hogy odaát Ausztriában a legkülönbözőbb körökben súlyosaknak mondott aggodalmakkal állottak elő. A mennyire mi ezeket az aggodalmakat a tárgyalásokról kiszivárgott hírekből megismerhettük, állanának gazdasági és állampénzügyi nehézségekben. Ha ez igaz és őszinte felfogás, akkor igénytelen meggyőződésem szerint semmi akadály nem állott annak útjában, hogy az 5. §-ban konstruált mesterséges eljárás helyett vétetett volna be a törvényjavaslatba mint utolsó feltétel az, hogy ha bizonyos idő eltelte után ezek a nehézségek megszűnnek, hogy ha a kamatláb emelkedőnek jelzett irányzata megengedi, — a mi azóta, tényleg be is következett — hogy ha a világpiacz állása javul és hogyha a két állam pénzügyi helyzete szintén nem mutatja azon ijesztő képet, a melyet ráfognak különösen Ausztriában: akkor ezeknek az előfeltételeknek beiktatása után, ha őszinte volt az ezen nehézségekre alapított aggodalom, az 5. §-ba az ott kontemplált mesterséges, sérelmes és meggyőződésem szerint az alkotmányos törvényalkotás tekintetében veszedelmes preczedensül szolgáló eljárás kelyett ezt kellett volna beiktatni. <•• Holló Lajos : Ugy van ! Konkrét formában ! Bakonyi Samu : A mi az 5. §. egész szerkezetét, szövegét, minden rendelkezését illeti, legelőször is az tűnik a figyelmes szemlélő és biráló szemébe, hogy e körül bizonyos miszticzizmus fejlődött ki, hogy valami olyan csodálatos ködbe van burkolva még az is, hogy mit akar tulaj donképen ez az 5. §., miféle előterjesztéssel kivan a törvényhozás házai elé lépni. Bátor voltam rámutatni más alkalommal, hogy a törvényjavaslat e szakaszában egyetlen egy kitétel kivételével, a mely »előterjesztés<< szót foglal magában, mindenütt ez a kifejezés használtatik : »javaslat«. Ha nem is törvényjavaslatra, de mindenkinek arra kellet gondolnia, hogy itt formális határozat provokálása czéloztatik és hogy ez a felfogás nem helytelen és nem képzel ődés munkája, azt teljes bizonyossággá emeli az osztrák törvényjavaslat 5. §-ához fűzött rendelkezés. Leszek bátor ezt felolvasni, kogy lássa a t. képviselőház, hogy tulaj donképen mi legalább az osztrák részről a czélzat, vagy mi volt a hiedelem. Az 5. §. indokolásának második bekezdése akként hangzik : »Im Hinblicke auf diese dem hohen Reiohsrathe unterbreiteten Ausführungen und bei dem Umstande, als es sieh gegenwärtig nicht um eine Schlussfassung in der Sache selbst, sondern nur um die Feststetzung der Modalitäten einer künftigen Beschlussfassung der gesetzgebenden Körpersehaften über diese Materié handelt. glaubt die Regierung einer neuerl ichen Erörterung alléi' jener Momente, welche bei der Entscheidung dieser Erage in Erwägung zu ziehen sind, dermalen enthoben zu sein.« Majd meg minden kétség eloszlatására az utolsóelőtti bekezdése első mondata ekként hangzik : »Durch die vorgeschlagenen Bestimmungen wird sonach den gesetzgebenden Körpersehaften die massgebende Entscheidung über die Aufnahme der Barzahlungen gcwahrt«. Nyilvánvaló tehát és ezt akarom épen kifejezni, hogy osztrák részről az 5. §-ban törvényhozási munka czéloztatik, akár törvényjavaslatnak előterjesztése, megszavaztatása alakjában, akár valamely országos határozat formájában. Mi erre alapított aggodalmunknak kifejezést adtunk. Csekélységem mái' akkor hangoztatta ezt, a mikor legelső alkalommal aktuálissá és ismeretessé vált e törvényjavaslat. Hiszen az indemnityhez épen azon a napon volt alkalmam hozzászólni, a mikor itt a házban a törvényjavaslat kiosztatott és én ennek alkotmányjogi veszedelmét kénytelen is voltam mindjárt felhozni. A pénzügyminister ur azután az általános vita során elhangzott beszédében bizonyos megnyugtató czélzattal azt adta tudtunkra, hogy tulajdonképen nem ily természetű előterjesztések kontempláltatnak az 5. §-ban és példát is hozott fel, hogy a mi multunkban van erre preczedens. Ha jól emlékszem, a példa az volt, hogy a költségvetéshez fűzve, vagy csatolva előterjesztetik a háznak az illető esetekben holmi birtokeladásokról szóló jelentés, — mintha nem volna egyéb az az előterjesztés, a mely az 5. §-ban van kontemplálva, mint hasonló természetű adminisiztrativ rendelkezés tudomásul vételének elérését czélzó jelentés. Ha ez csakugyan igy van és nekem semmi okom sincs a t. pénzügyminister ur e felfogásához bármely kételyt fűzni, akkor gondoskodnunk kellene és lehetne is arról, hogy legalább a mi törvényünkben elkerültessék az a veszedelem, a mely a szöveg szerint kétségtelenül fenforog és fennmarad, hogy legalább a messzebbmenő aggodalomnak eleje vétessék, hogy legalább látszata szűnjék meg annak, kogy mi törvénykönyvünkbe akarunk beiktatni egy rendelkezést, a melyet azután rosszindulatú kormányok károsan arra használhatnak fel, mert a törvényhozás már maga gondoskodott arról, hogy ily alkalom példa gyanánt lebegjen előttünk és kihasználható legyen a nemzet és ország kárára. Semmisem állná útját tehát annak, hogy a t. pénzügyminister ur hozzájáruljon egy olyan tartalmú, látszólag csak stiláris jelentőséggel biró módosításhoz, mely ezeket az aggodalmakat — annyira, a mennyire — kiküszöbölné, vagy legalább mindenesetre enyhítené. Azért ilyen értelmű módosítást vagyok bátor előterjeszteni, a melyet most mindjárt a következőkben ismertetek meg a t. képviselőházzal. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Módositás. Az 5. §. szövegében ezen szó helyett: »javaslat«, tétessék mindenütt- ezen