Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-114
502 lik. országos ülés 1911 márczias h-én, szombaton. ság, vagyis czentralizált bíróság kompetencziája állapittassék meg. Hisz a bankjegy hamisításnál értem, ha meghatározott fórumokhoz kötik a bankjegyhamisitási pert. De hogy itt, a hol egyszerűen jogosulatlan bankjegy kibocsátási vétségről van szó, azt a szegény embert Temesvárról vagy Erdély határából ide czitálják Budapestre egy 10—20 koronás, nem hamis, de jogosulatlanul kibocsátott bankjegy miatt, ez nézetem szerint nem volna helyes dolog. Én mindezeket a kérdéseket azért vetettem fel, mert lehetetlennek tartom, hogy jogászember ezeket a nyilvánvaló monstruózitásokat józanul elfogadhassa. Én nem fogok módositást benyújtani, ellenkezőleg,, barátaimat is arra kérem, hogy senki erre nézve módositást ne nyújtson be, hadd maradjon emlék e bankvitáról, hogy a magyar büntetőjogászok ezt a szakaszt is megszavazták az ország törvényhozásának termében. Én elmondtam észrevételeimet és ehhez a szakaszhoz ezen okok alapján hozzá, nem járulok s azt megszavazni hajlandó nem vagyok. (Helyeslés baljelöl.) Elnök: kivan még valaki szólni? (Nem!) Miután szólni senki sem kivan, a vitát bezárom A pénzügyminister ur kivan szólni. Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy csak néhány igen rövid megjegyzést tehessek az előttem felszólalt t. képviselő ur fejtegetéseire. (Halljuk! Halljuk !) A mi mindenekelőtt, a bank nyereségének felosztási kulcsát s illetőleg e kulcs kifogásolását illeti, a melyből a t. képviselő ur azt a következtetést vonta le, hogy Magyarországnak okvetlenül károsodnia kell a jelenlegi felosztási kulcs mellett, bátor vagyok egyszerűen utalni arra a körülményre, hogy ennek a kulcsnak alakulása egészen az üzletmenettől, tehát a véletlentől függ és sem azt, hogy Ausztria károsodik, sem azt, hogy Magyarország károsodik, megállapítani vagy előre megjósolni nem lehet. Hogy a dolog így van, arról meggyőzhet mindenkit egy tekintet, a melyet a törvényjavaslathoz csatolt I7-ik kimutatásra vet, a melyből kiderül, hogy a felosztási kulcs, illetőleg a nyereségrészesedés folytonosan variál Magyarország és Ausztria között ; meggyőződhet mindenki arról is, hogy volt év. a melyben Magyarország részesedése nagyobb volt, mint Ausztriáé ; például l!*08-ban Magyarország a nyereségnek 51'1 százalékát kapta, Ausztria pedig 48'9 százalékát. Tehát nincs kizárva a jelenlegi kulcs szerint sem, hogy Magyarország nyereségrészesedése esetleg nagyobb lehet, mint Ausztriáé, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A mi már most a büntető paragrafust illeti, én jogi fejtegetésekbe a dolog természeténél fogva, azt hiszem, nem bocsátkozhatom és nem is kell, hogy bocsátkozzam. Konstatálom egyszerűen azt, hogy minden jogi vonatkozással bíró szakasza vagy ténykedése a törvényjavaslatnak az igazságÜgyi kormánynyal egyetértőleg állapíttatott meg a múltban is mindig és ugy állapittatik meg a jelenben is ; és hogy nem lehet ebben a dologban olyan horribilis abszurdum, mint a minőnek ez ideálhttatik, az talán következtethető abból, hogy 1887-ben ugyanez a diszpoziezió volt a törvénybe felvéve, és sem a mag3 r ar jogászok, sem az osztrák jogászok azon fenn nem akadtak. (Helyeslés a jobboldalon.) Az 1887-ik évi banktörvény 4. §-a a bűncselekmény vagy vétség megállapítására vonatkozólag szórói-szóra azt a diszpozicziót tartalmazta, a melyet tartalmazott az 1899-iki banktörvény és a melyet tartalmaz a jelenlegi javaslat is. Ez azt mondja (olvassa) : »A ki jogosulatlanul bankjegyeket, vagy más az elő mutatóra szóló, nem kamatozó oly kötelezvényeket bocsát ki, melyek a forgalomban pénzjegyek gyanánt használhatók, a mennyiben az nem képez az általános büntetőtörvények szerint súlyosabb büntetés alá eső cselekményt, vétséget követ el« stb. Szóról szóra ugyanaz a diszpoziezió ; s miután ezt a törvényhozás helyeselte 1887-ben, és miután elfogadta 1899-ben, azt hiszem, semmi ok sincs arra, hogy a jelen alkalommal ez ellen kifogást lehessen tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mellékesen megjegyzem különben még, hogy ez a szakasz most nincs is tárgyalás alatt, és a t. képviselő ur csakis egy idézetbe kapaszkodott bele, mely a törvényjavaslat 4. §-ában foglaltatik, és felhasználta ez alkalmat arra, hogy bírálat tárgyává tegyen egy most változtatás alá nem is kerülő szakaszt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : A 6. és 7. §. lentartásáról van szó ! Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 4, §-t . . . Horváth Mihály: Kérem a határozatképesség megállapítását. (Nagy zaj a jobboldalon.) IVlikosevits Kanut (a baloldal felé) : Hárman vannak benn ! (Felkiáltások jobb felől : Katalógust nekik!) Elnök : Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek megszámlálni a jelenlévőket. Rudnyánszky György és Zlinszky István jegyzők megszámlálják a jelenlévő képviselőket. Elnök : Jelentem a t. háznak, hogy 114 képviselő van jelen. (Nagy zaj jobbfelól, fölkiáltások: Mit akarnak ? Katalógust! Komédia!) Csendet kérek! Szíveskedjenek örülni, hogy határozatképesek vagyunk és határozzunk. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e a t. háznak a 4. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! New !) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek feláUani. (Megtörténik.) Kimondom, hogy a többség a szakaszt elfogadja. (Felkiáltások jobbfelől: Ellenpróbát!) Fodor Kálmán (a baloldal felé.) : Csak komédiáznak ! (Zaj.) Múzsa Gyula : Elmúlt a farsang. (Folytonos zaj.) Elnök ; Csendet kérek !
