Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

márczius 3-án, pénteken. .492 113. országos ülés 1911 variáns, zálogjegy és árujegyből, ha lejár és nem váltotta be, a ki a gabonát elzálogosította, vagy a bank, a mely diszkomptálta a warránst, akkor az a zálogjegy tulajdonává válik az Osztrák-Magyar Banknak, a mely most már az illető bank helyett rendelkezik a beraktározott azon áruval, a mely ennek a varránsnak a háta megett áll. Ugyebár ez világos dolog ? De ha ez így van, akkor nekem fel kell vetnem azt a kérdést: hogyan van az, hogy a banknak összes mérlegeinél egyetlen egy métermázsa ilyen eladott gabonának az elszámolását a t. államtitkár ur megtalálni nem fogja? Már most ez miért történik ? Vagy abból az okból, hogy soha egyetlen egy esetben varrans le nem jár, a nélkül, hogy visszaváltották volna, vagyis beváltották kellő időben ; ez esetben pedig ez a legfényesebb bizonyíték a mellett, hogy ez a bank számára prompt és biztos üzlet, mert az évek hosszú sorozata alatt egyetlen egy eset sem fordult elő, hogy a banknak magának kellett volna az árujegy mögött álló árut értékesítenie. És akkor felmerül az a kérdés, hogy ha ez ilyen üzlet, hát akkor miért nem csinálja meg a bank ? Ha pedig mégis előfordult volna ilyen eset, akkor nekem jogom van a mérlegnél kérdezni, hogy hova lett az az áru, mert akkor abból a nyereségből, a mely előállott abból, hogy a bank papiroson vesz búzát és aranyért adja el, a magyar államot a maga részesedése feltétlenül megilleti, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem az, hogy a Gazdasági Egyesület kérvényének az a része, a mely a bankszerű fedezetbe való beszámítását követeli a warransnak, teljesen helyes álláspont. De lehet olyan magyarázat is, — nem tudom, hogy az előadó ur milyen magyarázatot fog adni, vagy a t. pénzügyminister ur — hogy ez a warrans, a nélkül, hogy speczificze meg lenne jelölve, a bankszerű fedezetbe mint váltó beszámittatik. És akkor megint visszatérünk arra az álláspontra, hogy a törvényhozás maga a warránst váltónak deklarálja. Pedig ettől a legjobban kell óvakodnunk és tartózkodnunk, ha csakugyan akarunk a szegény magyar birtokososztályon segíteni, mert ez épen azon fordul meg, hogy a banknak nem szabad ezt a warránst váltóként kezelnie, mivel akkor hiába adja közraktárba az a szegény ember a búzáját, ha nem képes magának megfelelő két bankképes ssiránst szerezni, akkor a bank sohasem fogja az ő gabonáját egy krajczár erejéig sem értékelni és akkor azon a szegény népen soha segítve nem lesz. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek nemcsak gazdasági elméletek, hanem tapasztalati tényekből leszűrt igazságok. Akar-e a t. ház többsége ezen a területen segítségünkre jönni, vagy nem, nem tudom, de pártkötelékek nem feszélyezhetik az urakat, mert a mit én kívánok, az semmi egyéb, mint az, hogy tekintettel arra, hogy a bank semmiféle téren nem felel meg a mezőgazdaság nagy érdekeinek Magyarországon, legalább ezen a területen szorítsuk a kormányt és a bankot arra. hogy azt a közraktári institucziót annak egészséges alapjaira fektetve, léptesse életbe, s a bankot ugy vonja be ennek a szolgálatába, hogy a magyar közép- és kisbirtokos osztály a törvényhozás intencziójának megfelelőleg, ha máshoz nem, legalább áruhitelhez juthasson a bank révén. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt ozélozza az én határozati javaslatom, a melyet a következő szövegben leszek bátor előterjeszteni és elfogadásra ajánlani a magam és társaim nevében (Halljuk! Halljuk! a szélsőbahldalon. Olvassa) : »Határozati javaslat. A közös jegybank szabadalmának meghosszabbításáról folytatott képviselőházi tárgyalás során meg lett állapítva, hogy : a) a közös jegybank a váltóleszámítolásnál a magyar földbirtokososztálynak hitelt nemcsak nem nyújt, de üzleti szabályzatai szerint a földbirtokosok váltóit, különösen a birtokszerzés ezéljából igénybe vehető váltóhitelt a leszámítolásból egyenesen kizárja ; b) a közös bank mint jegybank jegykibocsátási jogában ennek révén sem a föld-, sem a háztulajdonosoknak törlesztéses hitelt egyáltalában nem nyújt. A jegybanktól elkülönített jelzáloghitelezésnél pedig kizárólag az évközben esedékes törlesztésekből befolyó, évenként 12—14 millió korona között váltakozó összeg között nyújt "csak uj hitelt, a birtokosok hiteligényeinek kielégítését ezen üzletágban meg sem közelíti. c) A zárszámadások és üzleti jelentéseknek adatai szerint a közös Osztrák-Magyar Bank a legutóbbi két évben egyetlen egy közraktári zálogjegyet sem számitolt le, s igy a magyar birtokososztály, de főleg a közép- és kisbirtokososztály hiteligényeinek kielégítésére ezen üzletágban az utolsó két évben egy fillért sem fordított. Minthogy azonban a közös jegybank részvényesei javára a magyar állam hitelét tőkésiti, ezen államhitelnek fentartása jjedig javarészben a magyar birtokososztálynak adóterhen és véradókészségén nyugszik, a törvényhozás nem nézheti tétlenül, hogy szándékai és rendelkezései ellenére elhanyagolt és áruhitel helyett személyi hitelként kezelt közraktári zálogjegyüzletnek teljes pangása okából különösen a szegényebb néprétegek gabonája és egyéb termékeire igénybevehető olcsó hitelnek teljes elvonása folytán nyomban az aratás befejezése után kényszereladások által egész évi munkájuk gyümölcsétől annak értékén alul megfosztassanak, utasítja a képviselőház a pénzügyministert, terjeszszen elő sürgősen jelentést as iránt, mik az okai annak, hogy a közraktári zálogjegyek leszámítolása teljesen szünetel és terjeszszen elő megfelelő javaslatot az iránt, mily intézkedések teendők a közraktáraknak vidéki központok szerint való szervezése, a beraktározott gabonának és egyéb termékeknek olcsó előlegnyújtásával a kényszereladásoktól való megmentése ezéljából, és mely intézkedéseket javasol az iránt, hogy a jegybank a közraktári zálogjegyeknek • az áruhitel alapján való leszámítolását olcsó ka-