Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

1»() 113. országos ülés 19Ü m Az egyik dolog, a melynél megkell állapodnunk, meggyőződésem szerint az, hogy annak, hogy az ilyen közraktári intézmény a maga rendeltetésének és czéljának megfeleljen, első és kardinális feltétele az kell hogy legyen, hogy ne legyen czentralizálva Budapesten, hanem az első és kardinális feltétel az, hogy ez a vidéki empóriumokon a vidéki birtokosság számára hozzáférhetővé tétessék, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert, t. ház, hiába csinálunk mi Budapesten akármilyen nagy elevátorokat, hiába csinálunk akármilyen nagy entrepot-kat, hogyha az a szegény parasztember Nyíregyházán vagy a Dunántúl nem jön abba a helyzetbe, hogy kis gabonácskájät, a mely eladásra termett, bevihesse a közraktárba, akkor mindig utalva lesz a közvetítő kereskedelemre és ez azután esetleg messzebbi empóriumokba küldi azt a gabonát. Régi meggyökeresedett meggyőződése minden nemzetgazdának, hogy e közraktári intézményekkel lehet a kisbirtokos és a szegényebb munkásosztályt a legbiztosabban konzerválni, és őket megmenteni attól, hogy ilyen vagyoni pusztulásnak kitéve legyenek. Elnök : Kénytelen vágyókat, képviselő urat félbeszakítani és figyelmeztetni, hogy mi itt a közraktárak intézményét csak a bankszabadalom szempontjából, abból a szempontból tárgyaljuk, hogy a banknak jog adatik a közraktári zálogjegyek leszámítolására. Már most engedelmet kérek, ezen a réven a közraktári intézmény egész szervezetének, deczentralizáeziójának minden kérdésére itt talán még sem lehet kitérni. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur ezt a költségvetés illető tételénél kifejtheti; méltóztassék itt csak a bankjavaslat szempontjából kifejteni álláspontját. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: Mélyen t. ház és igen t. elnök ur, kegyeskedjék megengedni, hogy felvilágosításul azt jegyezzem meg, hogy ezek a kérdések az osztrák parlamentben a pénzügyminister indítványára a háznak teljes ülésében a legrészletesebben tárgyaltattak, a bankjavaslat tárgyalása során. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ebből nem következik, hogy itt is ugy kell tárgyalni/) Engedelmet kérek, én arra akarok konkludálni. hogy megmutassam azokat a bajokat, a melyek okai annak, hogy a banknál egyetlen egy közraktári zálogjegy nem lett két esztendő óta leszámítolva. (Zaj jobbfelől.) Hogy mondjam én ezt meg, mélyen t. elnök ur, ha nem foglalkozom a közraktári intézmény fejtegetésével ? (Igaz! Ugy van! balfelél. Felkiáltások a jobboldalon: Nem ide tartozik!) Hiszen meg akarom mutatni, hogy mit kell csinálni, hogy pl. a gazdák kérvényében foglalt feltételek teljesíthetők legyenek, és hogy mit kell tenni az iránt, hogy a bank ezen kötelezettségének megfelelhessen. Elnök (csenget) : Az én figyelmeztetésem csak arra vonatkozott, hogy kértem a képviselő urat, szíveskedjék ezt a tárgyat a törvényjavaslat 3. lúrczius 3-áti, pénteken. §-ával összeköttetésbe hozni. (Helyeslés a jobb' oldalon.) Polónyi Géza: Teljesen abban a keretben vagyok. Lovászy Márton : Abból indult ki, hogy nincs warrans-leszámitolás ! (Mozgás jobbról.) Ábrahám Dezső: Ezek az anteczedencziák ! Lovászy Márton : Logikusnak kell lenni egy beszédnek ! (Mozgás és zaj a jobboldalon és felkiáltások : ' De nem itt ! Felkiáltások balfelöl: Hát hol ? Az Osztrák-Magyar Bank közgyűlésén ? Az elnök csenget.) Polónyi Géza: A gazdasági egyesület kéri, hogy a bank egy megállapítandó összeg erejéig köteles legyen a kamatlábnál 1%-kal olcsóbban leszámítolni a warransokat, továbbá, hogy a bankszerű fedezetbe a warransok beszámíttassanak. Én nem mindenben fogadom el a gazdasági egyesületnek ezt az áUáspontját. De hogy térjek én erre rá. ha nem foglalkozom a közraktárak intézményével ? (Igaz! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) Én jó szándékkal kezelem ezt a kérdést, azon czélból, hogy a magyar törvényhozást megnyerjem törvényeink végrehajtásának és a szegény nép megmentésének. A világon mindenütt a jegybankok révén prosperál a warrans-intézmény, Amerikában, Francziaországban stb. Francziaországban Méline egy külön törvényt hozott a warrans-intézménynek a bankkal való összefüggése czéljából; nekem tehát rá kell mutatnom arra, hogy mi az oka annak, hogy Magyarországon két esztendő alatt egyetlenegy warrans sem érkezett be leszámítolásra a bankhoz. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez pedig lehetetlen másként, mint hogy kifejtsem, hogy miért nem érkezett oda. T. képviselőház! Egyik okát ennek abban látom, hogy kizárólagosan czentralizálva van a warráns-üzlet Budapestre, és a vidéken egyáltalában nincsenek ilyen közraktárak. (Ellenmondások jobbfelől.) Tudom én, hogy vannak, de olyanok nincsenek, melyek warránst adnak ki. most pedig varránsról van szó. Másik oka pedig ennek az, h.ogj a bank ezeket a közraktári zálogjegyeket nem ugy, a hogy ezt a törvény intendálja és rendeli, áruhitelként kezeli, hanem — mint az üzleti szabályzatból rögtön rá fogok mutatni — csodálatosképen a bank ezzel is mint egyszerű váltóval bánik el; nem a mögötte, álló árura hitelez, hanem tisztán a bíráló hitele alapján, mint szeméfyhitelt kezeli, annak ellenére, hogy a statútum szerint a warránsra igénybevett hitel a személyi hitelt meg nem terhelheti. Az üzleti szabályok erre a warránsra vonatkozólag szó szerint a következőket tartalmazzák (olvassa): »A bécsi és budapesti főintézetek, továbbá a bregenzi, innsbrucki, krakkói, saazi és trieszti fiókintézetek fel vannak jogosítva, hogy piaczuk bizonyos közraktárai által kiállított oly zálogjegyeket leszámítoljanak, melyek koronaértékre szólnak, két, a banknál fizetésképesnek