Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-113
üss 113. országos ütés 1911 márczias 3-án, pénteken. nemrégen az argentínai hus és a bank kérdésében saját kebelében lefolytatott. Ennek a mozgalomnak egyik eredményeként leszűrődött és meglehetős eredménynyel publikáltatott az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek az az álláspontja, hogy, ha a vámterület tekintetében a kormány nem tudja megvédelmezni a gazdáknak a husbehozatali tilalom tekintetében fennálló érdekeit, akkor a gazdasági egyesület a maga egészében és teljességében a gazdasági önállóság álláspontjára fog helyezkedni, (ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor ezzel a mozgalommal kapcsolatban benyujtatott a képviselőház elé ez a kérvény, a mely a magyar birtokososztály érdekeinek szolgálatában és képviseletében felsorolja azon posztulátumokat, illetőleg kívánalmakat, melyeket a magyar gazdák nevében az országgyűléstől kérnek. Bizonyos mértékig meglepődve konstatálom, hogy ezen mozgalomnak mai gyümölcse és eredményeként, abszolúte senkit nem látok azoknak köréből, (TJgy van ! Ugy van ! a szélsőbalóldalon.) a kik ennek a peticziónak magát a szegény népet leginkább érdeklő részei tekintetében ennek az Országos Gazdasági Egyesületnek álláspontját képviselnék. (TJgy van! a szélsőbalóldalon.) Lovászy Márton : Szilassy Zoltán ott van ! Polónyi Géza : Kötelességemnek tartom ennél a szakasznál ennek a kérvénynek idevonatkozó részleteivel különösen azon czélból is foglalkozni, hogy a t. képviselőház szives figyelmének felhívása mellett egyúttal alkalmat nyújtsak a Gazdasági Egyesület illetékes képviselőinek is, hogy az ezen kérvényben a ház elé terjesztett kívánalmak tekintetében helyt álljanak azok megvédelmezése szempontjából, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon röpköd a levegőben, sőt ma már egy lapban is megjelent, hogy ez az egész gazdasági egyesületi mozgalom a bankalakitásnak egyik ágazatában folyik el, illetőleg csendesült le, azonban, t. képviselőház, én bátor vagyok azt a meggyőződésemet hangsiüyozni, hogy olyan agrár-hipotekár, vagy agrármobilier bank létesítése abszolúte nem szolgálhatja és nem is szolgálja a kisbirtokosok és a középbirtokosoknak azon nagy érdekeit, a melyeket a törvényhozás annak idején, a közraktári zálogjegyintézmény behozatalával, mint elérendő czélt, maga elé tűzött. T. képviselőház ! A magyar állam gazdaosztályának megvan a maga betegsége. Azt hiszem, bátran utalhatok arra, hogy ez a betegség, a mely millió értékek cseréjében a gazdaosztályt pusztítja és a kereskedelmi osztályt juttatja előnyökhöz, azon a téren áll fenn, hogy a magyar gazdaosztályt juttatja előnyökhöz, azon a téren áll fenn, hogy a magyar gazdaosztály, legfőképen a kisbirtokososztály, aratásnak idején, egész évi munkájának gyümölcsét kénytelen u. n, kényszereladások utján értékesíteni, (Igaz I TJgy van 1 a szélsőbalóldalon.) hogy adó- és egyéb tartozásainak eleget tegyen, s hogy egyéb szükségleteit fedez» hesse. A ki magyar képviselő, az nem vitathatja egy másodperczigsem azon állitásom igazságát és helyességét, hogy a magyar kisbirtokosokat ezen a téren valóságos deposszedálásnak az a veszedelme fenyegeti, hogy a mikor ő kényszereladások okából kénytelen olcsó áron és rákényszeritett piaczi árakon a terméstől megválni, (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor az aratás idején lenyomott árak után az a kereskedőosztály, a mely a vidéken ebből él, ezt a megszerzett gabonát azután, rövid idő múlva, sokkal magasabb áron értékesiti. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, t. ház, az élet mindennap igazat ad nekem akkor, a mikor ezt különös figyelmébe ajánlom a t. képviselőháznak, hogy itt egy milliókra menő vagyoncseréről van szó, a melynél épen a legszegényebb termelőosztály fosztatik meg munkájának a gyümölcsétől, azon élelmesebb osztálynak javára, a melyet mi, fájdalom, a nagy, tisztességes kereskedelemmel együtt vagyunk kénytelenek emlegetni, de a melyről ismerjük, t. képviselőház, hogy azok a pálinkával vásárló gabonakereskedők, a kik a legalsóbb, legszegényebb néprétegeknek az alkoholizmusra való csábításból annak eredményeit abban vágják zsebre, hogy az aratás idején mindenféle előnyökkel és pálinkakontókkal lekenyerezett szegény néptől ezt a gabonát olcsó áron megszerzik. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbalóldalon.) En, t. ház, szándékosan és készakarva nem ugy szerkesztettem meg határozati javaslatomat, hogy a képviselő urakat ez a kérdés a pártfegyelem nyűge alá helyezze. Ez nem tartalmazza a tárgyalásnak még felfüggesztését sem, hanem benyujtatik e szakasz után azzal a czélzattal, hogy a szakasztól eltekintve, külön tétessék fel szavazásra, hogy mód és alkalom adassék a magyar képviselőháznak azon törvény intencziójának megfelelhetni, a mely már meghozatott és a melylyel e nagy társadalmi betegségen addig segíthet, a mig ez talán-talán még nem késő. (Igaz I TJgy van I a szélsőbaloldalon.) Nem akarom, t. ház, sötétebb színekkel festeni a helyzetet, mint a minőkkel eddig azt már ecseteltem és a hogy azt előadtam; de méltóztassék nekem elhinni, jogom volna a panasz hangján felszólalnom, ha azokat a belső rágó fekélyeket nézem, a melyek szegény munkásnépünket ezen a réven vagyonából kiforgatják. (Ellenmondások jobbjeléi.) Szeretném, ha t. képviselőtársam megmondaná, hol nincs így, mert a hol én megfordultam, fájdalom, mindenütt igy van. Mándy Samu ; Dunántúl nincs igy! (Ellenmondásolc a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Akármelyik dunántúli megyét hivja fel tanúul a t. képviselő ur, elvezetem akármelyik községbe, hogy eleven példáját mutassam a korcsmaértékkel vásárolt aratásterméknek, valamint annak, hogy a mikor a szegény nép. hazahozza a gabonát, s azután piaczra viszi, az árát